„…akkor sem tagadlak meg” Mk 14,26–31
Sokan felcserélik az önbizalmat az Istenbe vetett bizalommal.„Nekem menni fog!” Vagy ahogyan Péter mondja: „…akkor sem tagadlak meg” (31), Uram! Pedig Jézus látja a tanítványok csődjét. Itt igazolódik be Zakariás szava: „Vágd le a pásztort, széledjen el a nyáj!” (Zak 13,7). Be kell vallanunk, ebben a kérdésben sokan elbukunk. A nagyszájú mai tanítványoknak is egyetlen reményünk marad: Jézus, aki mindig előttünk megy.
RÉ 208 MRÉ 312
„… Ákor völgyét a reménység kapujává teszem…” (Hós 2,16–25) Hós 2,16–25
Sok szerencsétlenség érheti az embert. Ezen a tényen nem változtat az sem, hogy többnyire saját tévesztéseink hoznak ránk romlást; – nyomorúságunk letagadhatatlan. Ákor völgye Jerikó városa mellett feküdt.[1] Jerikó elfoglalásakor egy Ákán nevű ember az Úrnak szánt zsákmányból lopott, ezért az Ákor völgyében halálra kövezték (Józsué 7,24-26). Az „Ákor” völgyének jelentése: szerencsétlenség völgye. Hóseás ebben a fejezetben felváltva hirdeti Isten jogos ítéletét, és könyörülő irgalmát.[2] Isten ugyanis azt ígéri, hogy a szerencsétlenség völgyét a reménység kapujává teszi. Erre csak az Úr képes: kaput nyitni ott, ahol emberileg már csak áttörhetetlen falak magasodnak. Jézus Krisztus feltámadása tette a szerencsétlenség völgyét a reménység kapujává. A halál árnyékának völgyében járva sem félünk! (Zsoltárok 23)