előző nap
következő nap

„…imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek…” Mk 14,32–42

32Ekkor arra a helyre értek, amelynek neve Gecsemáné, és így szólt tanítványaihoz: „Üljetek le itt, amíg imádkozom." 33Maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, azután rettegni és gyötrődni kezdett, 34majd így szólt hozzájuk: „Szomorú az én lelkem mindhalálig: maradjatok itt, és virrasszatok." 35Egy kissé tovább ment, a földre borult és imádkozott, hogy ha lehetséges, múljék el tőle ez az óra. 36És így szólt: „Abbá, Atyám! Minden lehetséges neked: vedd el tőlem ezt a poharat; mindazáltal ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem amint te." 37Amikor visszament, alva találta őket, és így szólt Péterhez: „Simon, alszol? Nem voltál képes egyetlen órát virrasztani? 38Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek: a lélek ugyan kész, de a test erőtlen." 39Újra elment, és ugyanazokkal a szavakkal imádkozott. 40Amikor visszatért, ismét alva találta őket, mert szemük elnehezült; és nem tudták, mit feleljenek neki. 41Harmadszor is visszatért, és így szólt hozzájuk: „Aludjatok tovább és pihenjetek! Elég! Eljött az óra! Íme, átadatik az Emberfia a bűnösök kezébe. 42Ébredjetek, menjünk! Íme, közel van, aki engem elárul."
„Ő testi élete idején könyörgésekkel és esedezésekkel, hangos kiáltással és könnyek között járult az elé, akinek hatalma van arra, hogy kiszabadítsa őt a halálból" (Zsid 5,7). A próbák idején kihez hasonlít az életünk: az alvó tanítványokéhoz, vagy a könyörgő Krisztushoz? Jézustól azt tanulhatjuk, hogy a „halál árnyékának völgyében" járva is, egyedül imádsággal lehet leküzdeni a kísértést.

RÉ 102 MRÉ 102

„… Szeresd tovább azt az asszonyt, aki más szeretője és házasságtörő…” (Hós 3) Hós 3

Képzeljük el, megcsalt bennünket a hitvestársunk, nemcsak gondolatban, hanem valóságosan. Nyilván sok oka lehet annak, ha így alakul egy házasság. Mi szokott történni akkor, ha kiderül: fájdalom, harag, bosszú, szakítás, válás; vagy kényszerű együttsenyvedés, a látszat fenntartása érdekből és illemből, de soha nem lesz már olyan az a házasság, amilyen valaha volt. Létezhet olyan, hogy ekkora csalódás után, nemcsak „megbocsátunk”, hanem igazán újat akarunk kezdeni azzal, akinek az Úr színe előtt megfogadtuk, hogy őt soha el nem hagyjuk. Ez lenne a hívő ember útja: aki igazán szereti a másikat, az megcsaltan is szereti. Hóseás ezt a képet magasabb szintre emeli: az Úr így szereti hűtlen népét. A prófétának ezt a szeretetet kell kiábrázolnia, amikor tovább kell szeretnie azt az asszonyt, aki más szeretője volt és házasságtörővé lett (1). Jézus Krisztus felmenői között parázna asszonyokat is találunk (Máté 1,1-17), mert Ő a paráznák megváltója is; azoké, akik szeretik az édes, kívánatos aszú szőlőt - és ezért elpártolnak hitvestársuktól és Istenüktől. Ez a megváltó szeretet azonban megfékezi a paráznaságot, nemcsak úgy, hogy megtisztít, mert a paráznaság itt soha nem elintézett ügy, hanem úgy is, hogy nem ad alkalmat rá, „bezár”, „korlátoz”, fogságba visz, ahogy itt is olvassuk (2-5). Joó Sándor mondta egyik igehirdetésében: Uram, ha lenne kedvem a bűnre, ne legyen alkalmam rá; ha lenne alkalmam rá, ne legyen kedvem hozzá!