előző nap következő nap

"... Mert közel van az Úr napja, amikor áldozatot rendez az Úr, és megszenteli azokat, akiket meghívott. " Zof 1

1Az Úr igéje szólt Zofóniáshoz, Kúsi fiához, aki Gedaljá fia, aki Amarjá fia, aki Hizkijjá fia volt, Jósiásnak, Ámón fiának, Júda királyának az idejében. 2Elsöprök, mindent elsöprök a föld színéről! – így szól az Úr. 3Elsöprök embert és állatot, elsöpröm az ég madarait és a tenger halait, a botránkoztató dolgokat a bűnösökkel együtt, kiirtom az embert a föld színéről! – így szól az Úr. 4Kinyújtom kezemet Júda ellen és Jeruzsálem minden lakója ellen. Kiirtom erről a helyről a Baalt, hogy még nyoma se maradjon, tisztelőinek és papjainak még a neve is feledésbe megy. 5Kiirtom azokat, akik leborulnak a háztetőkön az ég serege előtt, azokat is, akik leborulnak az Úr előtt, és esküsznek rá, de esküsznek Molokra is; 6és azokat is, akik elfordultak az Úrtól, nem keresik az Urat, és nem törődnek vele. 7Csend legyen az én Uram, az Úr előtt! Mert közel van az Úr napja, amikor áldozatot rendez az Úr, és megszenteli azokat, akiket meghívott. 8Az Úr áldozatának napján ez történik: megbüntetem a főurakat, a királyfiakat és mindazokat, akik idegen ruhába öltözködnek. 9Azon a napon megbüntetem mindazokat, akik átugrálnak a küszöbön, akik megtöltik uralkodójuk palotáját erőszakkal és csalással. 10Azon a napon – így szól az Úr – kiáltás hangzik a Hal-kapu felől, jajgatás az Újvárosból, nagy összeomlás zaja a halmokról. 11Jajgassatok, akik a völgyben laktok, mert elpusztul az egész kalmárnép, kiirtják azokat, akik ezüstöt méricskélnek. 12Akkor majd lámpással kutatom át Jeruzsálemet, és megbüntetem azokat a férfiakat, akik olyanok, mint a seprején tönkrement bor, és ezt gondolják magukban: Nem tesz az Úr sem jót, sem rosszat. 13Gazdagságuk prédára jut, házaik pedig elpusztulnak. Ha építenek is házakat, nem laknak bennük, ha telepítenek is szőlőket, nem isszák azok borát. 14Közel van az Úr nagy napja, közel van, igen hamar eljön. Keserves hang hallatszik az Úrnak napján, kiáltozik akkor még a hős is! 15Harag napja lesz az a nap, nyomorúság és ínség napja, pusztítás és pusztulás napja, sötétség és ború napja, felhő és homály napja, 16kürtszó és riadó napja az erős városok ellen és a büszke bástyák ellen! 17Rémületbe ejtem az embereket, botorkálnak, mint a vakok, mert vétkeztek az Úr ellen. Kiömlik a vérük, mintha por lenne, és a belük, mint a szemét. 18Sem ezüstjük,sem aranyuk nem mentheti meg őket az Úr haragjának napján, amikor felindulásának tüzében elpusztítja az egész földet. Bizony, hamarosan végezni fog a föld összes lakójával!
A mai kor embere nem szereti azokat a bibliai részeket, amelyek a harag napjáról tanítanak. Vajon a próféta idejében szerették Isten ítéletének gondolatát? Nem valószínű. De talán jobban értették az áldozatot, a szentséget és az Úr meghívását (7). Nekünk sincs más reményünk, mint hogy megértve az ő hívását, mi is részesei lehetünk a megszenteltek vendégségnek. Vajon van-e már ünnepi fehér ruhánk (Mt 22,12)?

RÉ 60 MRÉ 60

„… nem bírtuk tovább elviselni…” (1Thessz 3,1–8) 1Thessz 3,1–8

Pál Korinthusban (Cselekedetek 18,1-17) írja az Újszövetség első iratát (Kr. u. 50). Az aggodalom és az öröm szülte meg ezt a levelet.[1] Pál is aggódott, főként Isten ügye iránt; tudta, hogy az Úr kezében van az evangélium hirdetése, mégis tudni akarta, hogy nem volt-e hiábavaló fáradozása Thesszalonikában (5), és az ottani testvérek, az üldözések ellenére kitartottak (4). Milyen emberi képet fest az apostolról az Ige, ugyanis ez az aggódás már elviselhetetlenné lett (1), és az apostol nem győzte tovább türelemmel; ezért elküldte Athénból Timóteust, hogy hírt halljon a thesszalonikaiakról, és munkatársa által tovább bátorítsa őket (2). A jó hírek megvigasztalták, örömre hangolták az apostolt, aki felüdült (7-8). Ez a bizonyosság adott neki erőt a továbbiakhoz! Uram, adj olyan „szigeteket” az életben, amikor bizonyossá lesz számunkra, hogy munkánk nem hiábavaló, sem a hétköznapokban, sem a Te ügyedben járva. Add azt is, hogy egymást fel tudjuk üdíteni örömünkkel és szilárd hitünkkel, ahogy Pált is felüdítették a thesszalonikaiak.



[1] Pontosabban fogalmazva, ezeket a körülményeket használta fel Isten Lelke.