előző nap
következő nap

"Szedd össze magad, szállj magadba te szemérmetlen nép..." Zof 2

1Szedd össze magad, szállj magadba te szemérmetlen nép, 2mielőtt bekövetkezik az ítélet, mielőtt rátok tör az Úr izzó haragja, mielőtt rátok tör az Úr haragjának napja! Mert oly gyorsan jön az a nap, ahogyan a polyva száll! 3Keressétek az Urat mind, akik alázatosan éltek a földön, és teljesítitek a törvényt! Törekedjetek az igazságra, törekedjetek az alázatra, talán oltalmat találtok az Úr haragjának napján! 4Bizony, elhagyatott lesz Gáza, Askelón pedig pusztaság! Az asdódiakat fényes nappal hajtják el, az ekróniaknak írmagjuk sem marad. 5Jaj a tengerpart lakóinak, a Krétából származó népnek! Így szól rólatok az Úr igéje: Kánaán, filiszteusok földje, elpusztítalak, lakatlan leszel! 6Pásztorok legeltető helye, és juhok karámja lesz a tengerpart.7Ez a vidék Júda házának maradékáé lesz, ők legeltetnek majd rajta, és Askelón házaiban heverésznek esténként, mert gondot visel róluk Istenük, az Úr, és jóra fordítja sorsukat. 8Hallottam Móáb gyalázkodását, és Ammón fiainak káromló szavait, amelyekkel gyalázták népemet, és területe rovására terjeszkedtek.9Ezért életemre mondom – így szól a Seregek Ura, Izráel Istene –, hogy úgy jár Móáb, mint Sodoma, Ammón fiai pedig, mint Gomora. Csalános terület lesz, sós gödör és pusztaság örökre. Kifosztja őket népem maradéka, és birtokukat elfoglalja megmaradt népem. 10Így járnak gőgjük miatt, mert gyalázkodtak, és terjeszkedtek a Seregek Ura népének rovására. 11Félelmesen lép fel velük szemben az Úr, semmivé teszi a föld minden istenét. Akkor az Úr előtt borulnak le az emberek mindenütt, még a szigeteken lakó népek is. 12Titeket is, etiópok, az Úr kardja sebez halálra!13Kinyújtja kezét észak felé és elpusztítja Asszíriát. Ninivét pusztasággá teszi, kiszikkadt pusztává. 14Csordákban lepi majd el mindenféle állat. Pelikán és bagoly is tanyázik az oszlopokon, hangosan rikoltoz az ablakokban. Omladék borítja a küszöböket, leválik a cédrusburkolat. 15Ez lesz a vigadozó városból, amely biztonságban élt, és ezt gondolta magában: Nincs több olyan, mint én! Milyen pusztává lesz: vadak tanyájává! Aki csak arra jár, fölszisszen, és kezével legyint.
Az ellenséges nemzetek Isten népe fölé kerekedtek. Megaláztatást kellett hordozniuk. Megannyi vérzivataros, veszteségtől, nemzeti tragédiáktól hírhedt évtized teszi ezeket az igéket átélhetővé a mi nemzetünk számára is. Megéri így is az Úrhoz tartozni?! Nem lenne jobb beállni azok sorába, akik istentelen eszközeikkel lesznek sikeresek? Ez minden kor nagy kérdése és kihívása. Ám akik nem csak akkor néznek az Úrra, amikor megéri, azoknak a legnehezebb pillanatokban is élő üzenet: Isten tervében megjelenik a mostani nehéz időszak is, és még ezek az esztendők sem jelentik azt, hogy a mi Urunk ne őrizne bennünket (10).

RÉ 17 MRÉ 17

„… kipótoljuk hitetek hiányosságait…” (1Thessz 3,9–13) 1Thessz 3,9–13

Hogyan várjuk az Urat?[1] Az Ige szerint hálaadással, örömmel (9), könyörgéssel (10), szeretettel egymás és mindenki iránt (12), egyre feddhetetlenebb szent élettel (13); - és még egy fontos módon: egymás hitének gazdagításával. Pál ki akarja pótolni a thesszalonikaiak hitét, ezért is szeretne velük személyesen találkozni (11). Egyik sem megy nekünk igazán: sem a hálaadás, sem az öröm, sem a könyörgés, sem a szeretet,[2] és a legképtelenebbek vagyunk arra, hogy másoktól, mint Isten eszközeitől, tanuljunk a hitben; – mindig mi tudjuk jobban, mi értjük jobban az Írást, az Isten tiszteletének módját, a kegyesség útját, azt, hogy hogyan lehetne hatékonyabb szolgálatot végezni. Több hit és alázat kellene.


[1] Fontos kérdés, hiszen a feltámadott Úr visszajöveteléig adventben élünk.

[2] … sem a legalább egymás iránti szeretet,