előző nap
következő nap

"Ezek voltak Dávid fiai" 1Krón 3

1Ezek voltak Dávid fiai, akik Hebrónban születtek: Amnón volt az elsőszülött, a jezréeli Ahinóamtól; Dániel a második, a karmeli Abigailtól; 2Absolon a harmadik, Maaká fia, aki Talmajnak, Gesúr királyának a leánya volt; Adónijjá a negyedik, Haggít fia; 3Sefatjá az ötödik, Abitáltól; Jitreám a hatodik, Eglá nevű feleségétől. 4Hatan születtek Hebrónban, ahol hét esztendeig és hat hónapig uralkodott. Jeruzsálemben pedig harminchárom esztendeig uralkodott. 5Jeruzsálemben ez a négy született Batsúától, Ammiél leányától: Simá, Sóbáb, Nátán és Salamon. 6Rajtuk kívül ez a kilenc: Jibhár, Elisámá és Elifelet, 7Nógah, Nefeg és Jáfia, 8továbbá Elisámá, Eljádá és Elifelet. 9Ezek mind Dávid fiai voltak, másodrangú feleségeinek a fiain és a nővérükön, Támáron kívül. 10Salamon fia volt Roboám, ennek a fia Abijjá, ennek a fia Ászá, ennek a fia Jósáfát; 11ennek a fia Jórám, ennek a fia Ahazjá, ennek a fia Jóás, 12ennek a fia Amacjá, ennek a fia Azarjá, ennek a fia Jótám; 13ennek a fia Áház, ennek a fia Ezékiás, ennek a fia Manassé, 14ennek a fia Ámón, ennek a fia Jósiás. 15Jósiás fiai ezek voltak: Jóhanán volt az elsőszülött, Jójákim a második, Cidkijjá a harmadik, Sallúm a negyedik. 16Jójákim fia volt Jekonjá és Cidkijjá. 17Jekonjá fia volt Asszír, ennek a fia Sealtiél, 18és Malkirám, Pedájá, Senaccar, Jekamjá, Hósámá és Nedabjá. 19Pedájá fia volt Zerubbábel és Simei. Zerubbábel fiai voltak Mesullám és Hananjá, és a nővérük volt Selómít. 20Rajtuk kívül ez az öt: Hasubá, Óhel, Berekjá, Haszadjá és Júsab-Heszed. 21Hananjá fia volt Pelatjá és Jesajá, az ő fia volt Refájá, Arnán, Óbadjá és Sekanjá is. 22Sekanjá utódai hatan voltak: Semajá és Semajá fiai: Hattús, Jigál, Báríah, Nearjá és Sáfát. 23Nearjának három fia volt: Eljóénaj, Ezékiás és Azrikám. 24Eljóénajnak hét fia volt: Hódavjáhú, Eljásíb, Pelájá, Akkúb, Jóhánán, Delájá és Anáni.
Az egész fejezet Dávid utódairól szól, hiszen a neves ősök emlékét jobban őrzi az emlékezet. Azért emlékezel őseidre, mert valami nagy dolgot tettek, vagy azért, akik számodra voltak? Valószínűleg nem vagy Dávid vér szerinti leszármazottja, Isten mégis gyermekévé fogadott Jézus Krisztus által, és úgy élhetsz, mint akinek a Királyok Királya a mennyei Atyja! Mutasd meg cselekedeteidben, hogy Isten gyermeke vagy!

RÉ 248 MRÉ 349

„… akik elöljáróitok az Úrban…” (1Thessz 5,12–28) 1Thessz 5,12–28

Az elöljárók tisztelete az ékes rend biztosítéka. Az egyházban az elöljáró kötelessége, hogy mindenkinél jobban fáradozzon az Úr és a rá bízottak ügyében, intsen az Ige világossága szerint, bíztassa a bátortalanokat, karolja fel az erőtleneket, és legyen türelmes mindenki iránt (14). A gyülekezetek feladata pedig az, hogy becsülje meg az elöljárókat, és szeresse őket nagyon (12-13).[1] Manapság, ki kell mondani, a világban szigorúbb, kiszámíthatóbb rend tapasztalható, mint az egyházban; éppen ezért a „szeretet” is nagyobb, mert a szeretet csak az egymás iránti tisztelet és megbecsülés kötelékében valósulhat meg (13). Ma az egyházi elöljárókat intik, szapulják; úgy, ahogy a „világban”, a világi elöljárókkal kapcsolatban ez teljesen elképzelhetetlen lenne. Az egyházban mindent lehet, következmények nélkül. Aki az elöljáróit tisztelni és szeretni tudja (13), bízva bennük, minden nyomorúságuk ellenére, az vizsgázott elégségesen a hitből, abban van kellő alázat; az ilyen testvér mutatta meg igazán azt, hogy nem az elöljáróra, hanem a krisztusi ügyre tekint.[2]


[1] Ahol az elöljáró szeretetet érez, ott szárnyakat kap, legyen az a gyülekezet lelkésze, vagy bármiféle egyházi vezető.

[2] Ha az elöljáró visszaélne helyzetével, az majd az ő ítélete lesz. Bizony az egyházban is azon döbbenhetünk meg, hogy tiszteletet és szeretetet adunk, akár elöljáróként is, és alig kapunk vissza ebből valamit, sem mint elöljáró, sem mint testvér. Változni, megtérni kell, hogy egymással rendben, mindenki felé tudjunk fordulni (15), hálaadó örömmel (16-18); egyébként megoltjuk a Lelket (19).