előző nap
következő nap

„Bárcsak nagyon megáldanál engem…” 1Krón 4

1Júda fiai voltak Pérec, Hecrón, Karmi, Húr és Sóbál. 2Sóbál fia, Reájá nemzette Jahatot, Jahat nemzette Ahúmajt és Lahadot. Ezek a córiak nemzetségei. 3Ezeknek volt Étám az apja: Jizreel, Jismá és Jidbás. Nővérük neve Haclelpóni volt. 4Penuél Gedór apja, Ezer pedig Húsá apja volt. Ezek Húrnak, Efráta elsőszülöttjének, Betlehem apjának a fiai. 5Ashúrnak, Tekóa atyjának két felesége volt: Helá és Naará. 6Naará szülte Ahuzzámot, Héfert, Témenit és az ahastáriakat. Ezek voltak Naará fiai. 7Helá fiai voltak: Ceret, Jecóhar és Etnán. 8Kóc nemzette Ánúbot, Haccóbébát és Aharhélnak, Hárúm fiának a nemzetségeit. 9Jabéc tekintélyesebb volt testvéreinél. Anyja nevezte el Jabécnak, mert ezt mondta: Bizony fájdalommal szültem őt! 10Jabéc segítségül hívta Izráel Istenét, és ezt mondta: Bárcsak nagyon megáldanál engem, és kiszélesítenéd határomat, velem lennél, és megoltalmaznál a bajtól, hogy ne érjen fájdalom! És megadta neki Isten, amit kért. 11Kelúb, Súhá testvére nemzette Mehírt. Ő Estón apja. 12Estón nemzette Bét-Ráfát, Pászéahot és Tehinnát, Ír-Náhás atyját. Ezek a rékaiak. 13Kenaz fiai Otniél és Szerájá voltak. Otniél fia Hatat volt. 14Meónótaj nemzette Ofrát, Szerájá nemzette Jóábot, a Gé-Harásim-beliek atyját, akik mesteremberek voltak.15Kálébnak, Jefunne fiának a fiai voltak: Írú, Élá és Naam. Élá fia volt Kenaz. 16Jehallelél fiai voltak: Zíf, Zífá, Tirjá és Aszarél. 17Ezrá fiai voltak: Jeter, Mered, Éfer és Jálón. Ennek a felesége lett terhes Mirjámmal, majd Sammajjal és Jisbáhhal, Estemóa atyjával. 18Ennek a felesége, Jehudijjá szülte Jeredet, Gedór atyját, Hebert, Szókó atyját és Jekútiélt, Zánóah atyját. Mindezek Bitjának, a fáraó leányának az utódai, akit még Mered vett feleségül. 9Hódijjá feleségének, Naham nővérének a fiai voltak: a geremi Keílá atyja és a maakái Estemóa. 20Simon fiai voltak: Amnón, Rinná, Benhánán és Tilón. Jisi fia volt Zóhét és Benzóhét. 21Júda fiának, Sélának a fiai voltak: Ér, Léká atyja, Laddá, Marésá atyja és a takácsok házának a nemzetségei Bét-Asbéában; 22azután Jókim, meg a kózébáiak, Jóás és Száráf, akik Móábból házasodtak, de visszatértek Lehembe. Régi dolgok ezek! 23Ezek voltak a fazekasok, Netáim és Gedérá lakói, akik a király mellett, az ő szolgálatában laktak ott.
24Simeon fiai voltak: Nemuél, Jámin, Járib, Zerah és Saul. 25Ennek a fia Sallúm, ennek a fia Mibszám, ennek a fia Mismá volt. 26Mismá utódai: az ő fia volt Hammuél, ennek a fia Zakkúr, ennek a fia Simei. 27Simeinek tizenhat fia és hat leánya volt, de testvéreinek nem sok fia volt, és egész nemzetségük nem volt olyan népes, mint Júda fiaié. 28Ezek Beérsebában, Móládában és Hacar-Súálban laktak, 29továbbá Bilhában, Ecemben és Tóládban, 30Betuélban, Hormában és Ciklágban, 31Bét-Markábótban, Hacar-Szúszimban, Bét-Biriben és Saaraimban. Ezek voltak a városaik mindaddig, amíg Dávid uralkodni nem kezdett. 32Településeik voltak: Étám és Ain, Rimmón, Tóken és Ásán; ez az öt város, 33és mindazok a települések, amelyek ezek körül a városok körül voltak Baalig. Ezek voltak a lakóhelyeik, és volt nekik származási jegyzékük is. 34Mesóbáb, Jamlék és Jósá, Amacjá fia, 35Jóél és Jéhú, Jósibjá fia, aki Szerájá fia, aki Aszíél fia volt, 36Eljóénaj, Jaakóbá, Jesóhájá, Aszájá, Adíél, Jeszímiél, Benájá 37és Zízá, Sifi fia, aki Allón fia, aki Jedájá fia, aki Simrí fia, aki Semájá fia volt: 38ezek a név szerint említettek nemzetségfők voltak, akiknek a családjai igen elszaporodtak. 39Ezért elmentek Gedór felé, a völgy keleti részéig, hogy ott keressenek nyájaiknak legelőt. 40Találtak is kövér és jó legelőt. Az a föld pedig tágas, nyugalmas és csendes volt. Azelőtt hámiak laktak ott, 41de Ezékiásnak, Júda királyának az idejében eljöttek ezek a név szerint följegyzettek, szétverték azoknak a sátrait, és kiirtották a meúniakat, akiket ott találtak. Így van ez ma is. A helyükre telepedtek, mert ott találtak nyájaiknak legelőt. 42És közülük, Simeon fiai közül ötszáz ember elment a Széír-hegységbe, Jisí fiainak, Pelatjának. Nearjának, Refájának és Uzzíélnek a vezetésével. 43Levágták Amálék menekültjeinek a maradékát, és ott laknak a mai napig is.
Milyen sokszor kértem Istentől: oltalmazzon a bajtól, ne érjen fájdalom, áldjon meg nagyon! Észre sem vettem, hogy imádságaim csupán egy olcsó érdekkapcsolatnak, és nem Isten iránti szeretetemnek kifejezői voltak. Nem az ajándékaitól, hanem az Istennel való kapcsolattól tud csak megelégedni a lelkünk. Segíts, Uram, hogy szeretetkapcsolat épüljön köztem és közted!

RÉ 457 MRÉ 473

„… tűz lángjában bosszút áll…” (2Thessz 1) 2Thessz 1

Azért értjük nehezen a mai Igét, mert a mai keresztyének nagy része tényleges üldöztetést és nyomorúságot nem hordoz az Úrért. A hit mindig a tényleges, Krisztusért vállalt üldöztetésben mutatkozik meg. Legfeljebb saját teológiai meglátásaink, saját kegyességi „köreink”, és a másmilyen Európa miatt „szenvedünk”; ez azonban igen messze van a tényleges üldöztetéstől. A thesszalonikaiak valóságos gyötrelmeket hordoztak el hűségben az Úrért. Ezért ad hálát Pál a hitükért és állhatatosságukért (1-4), könyörög az enyhülésért (7; 11-12), és beszél az Úr Jézus megjelenéséről, aki a tűz lángjában majd bosszút áll mindazokon, akik nem ismerik az Urat, örök pusztulásra kárhoztatva őket (5-9). Ezeket a sorokat csak az értheti, aki tényleges gyötrelmeket szenvedett el Jézus Krisztusért. De még ebben az összefüggésben se értsük félre Isten Igéjét: a bosszú itt nem más, mint Isten igazságának érvényre jutása. Ennek megvalósítása csakis az Úrra tartozik. A bosszú az Úré, én megbocsáthatok, tűrhetek, hitet vallhatok. Isten igazságának érvényesülése pedig jó, áldott történés; - az örök pusztulás pólusa (mit is jelent ez valójában?) pedig Isten titka.