előző nap
következő nap

„Így halt meg Saul a hűtlensége miatt, mert hűtlen lett az Úrhoz, és nem fogadta meg az Úr szavát” 1Krón 10

1A filiszteusok háborút viseltek Izráel ellen, és az izráeliek megfutamodtak a filiszteusok előtt. Hullottak a sebesültek a Gilbóa-hegyen. 2A filiszteusok Saulnak és fiainak a nyomába szegődtek, és megölték a filiszteusok Jónátánt, Abinádábot és Malkisúát, Saul fiait. 3Nagyon heves volt a küzdelem Saul körül, amikor rátaláltak az íjászok. Meg is sebesítették az íjászok, 4ezért ezt mondta Saul a fegyverhordozójának: Húzd ki a kardod, és szúrj át vele, hogy ha ideérnek ezek a körülmetéletlenek, ne űzzenek gúnyt belőlem. De a fegyverhordozó nem akarta, mert nagyon félt. Ekkor fogta Saul a kardját, és beledőlt. 5Amikor látta a fegyverhordozó, hogy meghalt Saul, ő is a kardjába dőlt, és meghalt. 6Így halt meg Saul és három fia, és vele együtt egész háza népe is meghalt. 7Amikor látták mindazok az izráeliek, akik a völgyben laktak, hogy azok megfutamodtak, és hogy Saul is meghalt fiaival együtt, elhagyták városaikat és elmenekültek. A filiszteusok pedig odajöttek, és letelepedtek azokban.
8Másnap eljöttek a filiszteusok, hogy kifosszák az elesetteket. Megtalálták Sault és a fiait, amint ott feküdtek a Gilbóa-hegyen. 9Kifosztották őt, magukkal vitték a fejét és a fegyvereit, és körülvitették a filiszteusok országában, hogy megvigyék az örömhírt bálványaiknak és a népnek. 10Fegyverzetét isteneik házában helyezték el, koponyáját pedig Dágón templomában akasztották fel.
11Amikor azonban meghallották a jábés-gileádiak, hogy mit tettek Saullal a filiszteusok, 12elindultak a harcosaik, levették Saulnak és fiainak holttestét, és elvitték Jábésba. Ott temették el csontjaikat Jábésban egy tölgyfa alatt, és böjtöltek hét napig.
13Így halt meg Saul a hűtlensége miatt, mert hűtlen lett az Úrhoz, és nem fogadta meg az Úr szavát. Sőt szellemet idéztetett, és azt kérdezte meg, 14nem az Urat kérdezte meg. Ezért ölette meg őt, a királyságot pedig Dávidra, Isai fiára ruházta.
Mit jelent hűtlennek lenni? Nem hallgatni Isten szavára, a magam feje után menni, és mindent a saját elhatározásom szerint tenni. A hűtlenség végső soron pusztulásba visz, sőt másokat is magával ránt. Ha azonban valaki hűségesen az Úrra figyel, és neki engedelmeskedik, az tudja: „...ha élünk, az Úrnak élünk, ha meghalunk, az Úrnak halunk meg" (Róm 14,8).

RÉ 53 MRÉ 53

„… a halhatatlan, láthatatlan egy Istennek tisztelet és dicsőség…” (1Tim 1,12–20 ) 1Tim 1,12–20

A Krisztus által boldog ember[1] minden rezdülésével az örökkévalóság királyának, az egyedül halhatatlan Istennek dicsőségét zengi, aki bennünket is megszabadított mindenféle haláltól (17), sőt attól is, hogy a hitben hajótörést szenvedjünk, és újból a gonosz uralma alá kerüljünk (18-20). - Az apostol is erről a boldogságról vall, hiszen irgalmat nyert, korábbi káromló életét megbocsátotta és megújította az Úr, mert megbízhatóvá tette, és szolgálatra rendelte őt (12-13).[2] - Erről az irgalomról szólni a legnagyobb boldogság, mert vitán felül igaz és elfogadásra méltó ez a beszéd; minden egyéb beszéd csak „félig” igaz, vagy egészen hazug (14-16).


[1] A tegnapi szakasz úgy fejeződött be, hogy az Istent boldognak nevezte az Ige (11). Valóban egyedül csak Ő boldog maradéktalanul. De Ő bennünket is boldogsággal akar megajándékozni. Aki az Ő „dicsőségében” él, az boldog.

[2] Boldog az olyan ember, aki ezt az újjászülő irgalmat hasonlóképpen megtapasztalta, akárcsak az apostol: hogy Jézus Krisztus azért jött a világra, hogy a bűnösöket megmentse, végtelen türelmét megmutassa, és örök életre vezessen bennünket, példaként sokak számára.