" Nem szabad másnak hordoznia az Isten ládáját, csak a lévitáknak, mert őket választotta ki az Úr..." 1Krón 15
1Dávid házakat épített magának városában, helyet jelölt ki az Isten ládájának, és sátort vont föléje. 2Akkor mondta ezt Dávid: Nem szabad másnak hordoznia az Isten ládáját, csak a lévitáknak, mert őket választotta ki az Úr, hogy hordozzák, és állandóan gondozzák az Úr ládáját. 3Összegyűjtötte azért Dávid Jeruzsálemben egész Izráelt, hogy az Úr ládáját arra a helyre vitesse, amelyet kijelölt számára. 4Összegyűjtötte Dávid Áron fiait és a lévitákat is: 5Kehát fiainak a vezetőjét, Úriélt és százhúsz atyjafiát, 6Merári fiainak a vezetőjét, Aszáját és kétszázhúsz atyjafiát, 7Gérsón fiainak a vezetőjét, Jóélt és százharminc atyjafiát, 8Elicáfán fiainak a vezetőjét, Semaját és kétszáz atyjafiát, 9Hebrón fiainak a vezetőjét, Eliélt és nyolcvan atyjafiát, 10Uzzíél fiainak a vezetőjét, Ammínádábot és száztizenkét atyjafiát. 11Ezután hívatta Dávid Cádók és Ebjátár papokat, a léviták közül pedig Úriélt, Aszáját, Jóélt, Semaját, Eliélt és Ammínádábot, 12és ezt mondta nekik: Ti vagytok a léviták családfői, szenteljétek meg magatokat atyátokfiaival együtt, és vigyétek föl Izráel Istenének, az Úrnak a ládáját arra a helyre, amelyet kijelöltem számára. 13Mivel az előző alkalommal nem voltatok jelen, ránk tört Istenünk, az Úr, mert nem megfelelő módon törekedtünk bánni vele. 14Megszentelték azért magukat a papok és a léviták, hogy fölvigyék Izráel Istenének, az Úrnak a ládáját. 15És a léviták rudakkal a vállukra vették az Isten ládáját, ahogyan Mózes parancsolta az Úr beszéde szerint.
16Dávid megparancsolta a léviták vezetőinek, hogy állítsák föl atyjukfiait, az énekeseket hangszerekkel, lantokkal, citerákkal és cintányérokkal, és zendítsenek hangos öröménekre. 17A léviták föl is állították Hémánt, Jóél fiát, és testvérei közül Ászáfot, Berekjáhú fiát, továbbá testvéreik, Merári fiai közül Étánt, Kúsájáhú fiát. 18Velük együtt másodrangú beosztásban testvéreiket, Zekarjáhút, Bént, Jaaziélt, Semirámótot, Jehiélt, Unnit, Eliábot, Benájáhút, Maaszéjáhút, Mattitjáhút, Elifléhút, Miknéjáhút, Óbéd-Edómot és Jeíélt, mint őröket. 19Az énekesek: Hémán, Ászáf és Étán a cintányérokat szólaltatták meg. 20Zekarjá, Aziél, Semirámót, Jehiél, Unni, Eliáb, Maaszéjáhú és Benájáhú a magas hangú lantokat, 21Mattitjáhú, Elifléhú, Miknéjáhú, Óbéd-Edóm, Jeíél és Azazjáhú a mélyebb hangú citerákat kezelték. 22Kenanjáhú volt a léviták vezetője az éneklésben, ő irányította az éneklést, mivel értett hozzá. 23Berekjá és Elkáná őrködtek a ládánál, 24Sebanjáhú, Jósáfát, Netanél, Amászaj, Zekarjáhú, Benájáhú és Eliezer papok fújták a harsonákat Isten ládája előtt, Óbéd-Edóm és Jeíél pedig őrködtek a ládánál.
25Dávid, Izráel vénei és az ezredparancsnokok elmentek, hogy elhozzák örvendezve az Úr szövetségládáját Óbéd-Edóm házából. 26Mivel Isten megsegítette a lévitákat, akik az Úr szövetségládáját vitték, hét bikát és hét kost áldoztak. 27Dávid lenvászon palástba volt burkolózva, a ládát vivő összes léviták, az énekesek meg Kenanjá, az éneklés vezetője pedig énekeltek. Dávidon gyolcs éfód volt. 28Így vitte egész Izráel az Úr szövetségládáját ujjongva, kürtszó, harsonák, cintányérok, lantok és citerák hangja mellett. 29Amikor az Úr szövetségládája Dávid városába ért, Míkal, Saul leánya kitekintett az ablakon és látta, hogy Dávid király ugrándozva járja a szent táncot, ezért szívből megvetette.
16Dávid megparancsolta a léviták vezetőinek, hogy állítsák föl atyjukfiait, az énekeseket hangszerekkel, lantokkal, citerákkal és cintányérokkal, és zendítsenek hangos öröménekre. 17A léviták föl is állították Hémánt, Jóél fiát, és testvérei közül Ászáfot, Berekjáhú fiát, továbbá testvéreik, Merári fiai közül Étánt, Kúsájáhú fiát. 18Velük együtt másodrangú beosztásban testvéreiket, Zekarjáhút, Bént, Jaaziélt, Semirámótot, Jehiélt, Unnit, Eliábot, Benájáhút, Maaszéjáhút, Mattitjáhút, Elifléhút, Miknéjáhút, Óbéd-Edómot és Jeíélt, mint őröket. 19Az énekesek: Hémán, Ászáf és Étán a cintányérokat szólaltatták meg. 20Zekarjá, Aziél, Semirámót, Jehiél, Unni, Eliáb, Maaszéjáhú és Benájáhú a magas hangú lantokat, 21Mattitjáhú, Elifléhú, Miknéjáhú, Óbéd-Edóm, Jeíél és Azazjáhú a mélyebb hangú citerákat kezelték. 22Kenanjáhú volt a léviták vezetője az éneklésben, ő irányította az éneklést, mivel értett hozzá. 23Berekjá és Elkáná őrködtek a ládánál, 24Sebanjáhú, Jósáfát, Netanél, Amászaj, Zekarjáhú, Benájáhú és Eliezer papok fújták a harsonákat Isten ládája előtt, Óbéd-Edóm és Jeíél pedig őrködtek a ládánál.
25Dávid, Izráel vénei és az ezredparancsnokok elmentek, hogy elhozzák örvendezve az Úr szövetségládáját Óbéd-Edóm házából. 26Mivel Isten megsegítette a lévitákat, akik az Úr szövetségládáját vitték, hét bikát és hét kost áldoztak. 27Dávid lenvászon palástba volt burkolózva, a ládát vivő összes léviták, az énekesek meg Kenanjá, az éneklés vezetője pedig énekeltek. Dávidon gyolcs éfód volt. 28Így vitte egész Izráel az Úr szövetségládáját ujjongva, kürtszó, harsonák, cintányérok, lantok és citerák hangja mellett. 29Amikor az Úr szövetségládája Dávid városába ért, Míkal, Saul leánya kitekintett az ablakon és látta, hogy Dávid király ugrándozva járja a szent táncot, ezért szívből megvetette.
A szövetség ládáját Jeruzsálembe viszik. Dávid király tanult az előző kísérletből: nem a saját feje után megy, hanem Isten parancsát követi (2). Isten szentségére ezúttal nagyon ügyelnek. Ez azonban nem valami gyászos, komor hangulattal jár együtt, hanem örömmel, ujjongással, zenével és tánccal. A szentség és az öröm Isten országában összetartoznak.
RÉ 378 MRÉ 410 Zsolt 14
„… hálaadással fogyasszák…” (1Tim 4,1–11) 1Tim 4,1–11
Az életöröm az üdvösség evilági megnyilvánulása, amely szabadon él Isten ajándékaival a földi világban is. Csak a gyenge hit gyarló irigysége, még inkább a megtévesztő hit álcázott hitetlensége tekint erre az életörömre gyanakvással. Kezdetektől fogva küzdött ezzel a kicsinyességgel a keresztyénség, mind a mai napig. Döbbenjünk meg: ördöginek nevezi ezt a szűkkeblűséget az Ige (1). Valójában képmutató hazugság minden olyan tiltás, amely emberi irigységből megvonja a másiktól az örömöt és az élvezetet. Az ilyen tiltás soha nem élő és engedelmes hitből fakad (ha nekem nem jut, a másik se élvezze!). Akkor egyes körök a házasságot és bizonyos ételek élvezetét tiltották (3). Áldott a házasság és benne minden, ami a férfi és a nő kapcsolatában öröm és felelősség; és lehet élvezni ételt és italt, noha Isten országa nem evés és ivás, de határtalan öröm, és mellesleg nagy vacsora (Lukács 14-15-17). Isten Igéjére figyelve az Úr minden ajándékával szabad hálaadással élni (4).