„Megkérdezte Dávid az Istent: Fölvonuljak-e a filiszteusok ellen? Kezembe adod-e őket? Az Úr ezt felelte neki: Vonulj föl, kezedbe adom őket!” 1Krón 14
3Dávid még több feleséget vett Jeruzsálemben, és nemzett még Dávid fiakat és leányokat. 4Ez a nevük azoknak, akik Jeruzsálemben születtek: Sammúa, Sóbáb, Nátán és Salamon, 5Jibhár, Elisúa és Elpelet, 6Nógah, Nefeg és Jáfía, 7Elisámá, Beeljádá és Elifelet.
8Amikor meghallották a filiszteusok, hogy Dávidot egész Izráel királyává kenték, felvonultak a filiszteusok mindnyájan, hogy megkeressék Dávidot. Meghallotta ezt Dávid, és kivonult ellenük. 9A filiszteusok megérkeztek, és ellepték a Refáim-völgyet. 10Ekkor megkérdezte Dávid az Istent: Fölvonuljak-e a filiszteusok ellen? Kezembe adod-e őket? Az Úr ezt felelte neki: Vonulj föl, kezedbe adom őket! 11Fölvonultak tehát Baal-Perácimba, és megverte ott őket Dávid. Akkor ezt mondta Dávid: Áttört az Isten az én ellenségeimen az én kezem által, mint a víz szokott a gáton! Ezért nevezték el azt a helyet Baal-Perácimnak. 12A filiszteusok otthagyták isteneiket, Dávid pedig azt parancsolta, hogy égessék el azokat. 13Később ismét ellepték a filiszteusok a völgyet. 14Dávid újra megkérdezte az Istent, és az Isten azt felelte neki: Ne vonulj közvetlenül utánuk, hanem kerüld meg őket, és a szederfák irányából támadj rájuk. 15És ha majd lépések neszét hallod a szederfák teteje felől, akkor vonulj ki a harcra, mert előtted megy az Isten, hogy megverje a filiszteusok táborát. 16Dávid úgy tett, ahogyan az Isten megparancsolta neki, és vágták a filiszteusok seregét Gibeóntól Gézerig. 17Dávidnak híre ment minden országban, és az Úr rettegést keltett iránta valamennyi nép között.
RÉ 277 MRÉ 391
„… a diakónusok…” (1Tim 3,8–16) 1Tim 3,8–16
Az Ige szerint a korai egyházban három tisztséget ismertek: episzkoposz, presbiter és diakónus; ezekhez járultak a karizmatikus szolgálatok, mint prófétálás, tanítás, evangélizálás. Ez az állapot feltételez már egyfajta egyházalkotmányt, és a tisztségviselők választását. Az episzkoposz a gyülekezet vezetője, elöljárója, aki az adott „egység” lelki és anyagi ügyeit intézi, „adminisztrálja”; tehát igazgat, ami azt is magába foglalja, hogy imádkozik, tanít, pásztorol, fegyelmet tart, befogad a gyülekezetbe. Az igazgatás efféle szolgálatában az elöljáró segítségére voltak a presbiterek. A diakónusok pedig a gyülekezet szegényeit és betegeit gondozták, és végztek mindenféle „asztal körüli szolgálatot” (Cselekedetek 6,2). Aki „az asztal körül szolgál”, az a mindennapi élet nélkülözhetetlen feltételeit teszi elénk. Sokkal jobban kellene értékelnünk ezt a szolgálatot, családban és gyülekezetben egyaránt. A konkrét diakónia mellett a mindennapi diakónia is ide tartozik. Fontos igeszerűen tanítani, de kell a „diakóniai háttér”, ami mindezt lehetővé teszi. Áldott legyen minden diakónus, minden ilyen lelkületű ember, aki nem elől „tündököl”, hanem névtelenül, csendes alázattal szolgál. Nagy az ilyenek tisztessége az Úr előtt (13).