"Nem te építesz nekem házat, hogy abban lakjam..." 1Krón 17
7Most azért ezt mondd szolgámnak, Dávidnak: Ezt mondja a Seregek Ura: Én hoztalak el a legelőről, a juhnyáj mellől, hogy fejedelme légy népemnek, Izráelnek. 8Veled voltam mindenütt, amerre csak jártál, kiirtottam előtted minden ellenségedet. Olyan nevet szereztem neked, amilyen neve csak a legnagyobbaknak van a földön. 9Helyet készítettem népemnek, Izráelnek is, és úgy ültettem el ott, hogy a maga helyén lakhat. Nem kell többé rettegnie, és nem nyomorgatják többé a gonoszok, mint kezdetben, 10attól az időtől fogva, hogy bírákat rendeltem népemnek, Izráelnek, és megaláztam minden ellenségedet. Azt is kijelentettem neked, hogy házat fog neked építeni az Úr. 11Ha majd letelik az időd, és pihenni térsz őseidhez, fölemelem majd utódodat, az egyik fiadat, és szilárddá teszem az ő királyságát. 12Ő épít nekem házat, én pedig megerősítem a trónját örökre. 13Atyja leszek neki, és ő a fiam lesz. Nem vonom meg tőle szeretetemet, ahogyan megvontam elődödtől, 14hanem házam és királyságom szolgálatába állítom örökre, és trónja örökké szilárd lesz. 15Nátán pontosan e beszéd és látomás szerint beszélt Dáviddal.
16Akkor bement Dávid király az Úr színe elé, leült és ezt mondta: Ki vagyok én, Uram, Istenem, és mi az én házam népe, hogy eljuttattál engem idáig? 17Sőt még ezt is kevesellted, Istenem, és a távoli jövőre nézve is tettél ígéretet szolgád házának, és az egyre följebb emelkedő ember alakját láttad bennem, Uram, Istenem. 18Kell-e még Dávidnak valamit is hozzátennie ahhoz, ahogyan te megtisztelted szolgádat? Hiszen te ismered szolgádat! 19Uram, a te szolgádért, és szíved szerint vitted véghez mindezt a hatalmas dolgot, hogy e hatalmas dolgokat megismertesd. 20Uram, nincs hozzád fogható, sőt nincs is rajtad kívül Isten, egészen úgy, ahogyan hallottuk fülünkkel. 21Van-e még egy olyan nemzet a földön, mint a te néped, Izráel, amelyért elment az Isten, és kiváltotta, hogy az ő népe legyen, és nevet szerzett magának nagy és félelmes tettekkel, amikor nemzeteket űzött el népe elől, amelyet kiváltott Egyiptomból? 22Így tetted népedet, Izráelt a magad népévé örökre, te pedig, Uram, az Istenük lettél. 23Most azért, Uram, maradjon meg örökre az az ígéret, amelyet szolgádnak és háza népének megígértél, és tégy úgy, ahogyan ígérted. 24Akkor megmarad és nagy lesz a te neved örökké, mert ezt mondják: A Seregek Ura Izráel Istene, ő az Istene Izráelnek! Szolgádnak, Dávidnak a háza pedig szilárd lesz színed előtt. 25Te, én Istenem, azt a kijelentést adtad szolgádnak, hogy megépíted házát. Ezért volt bátorsága szolgádnak, hogy így imádkozzék hozzád. 26Valóban, Uram, te vagy az Isten, és te ígérted szolgádnak ezt a jót. 27Áldd meg azért kegyelmesen szolgád házát, hogy örökre színed előtt legyen. Mert ha te, Uram, megáldod, örökre áldott lesz!
RÉ 252 MRÉ 363
„… ne terheljék a gyülekezetet…” (1Tim 5,1–16) 1Tim 5,1–16
[1] Kiket vehettek fel az özvegyek közé? Akiknek gyermekeik és unokáik vannak, ott gondoskodjon az özvegyekről a család (4). Azokat sem kell felvenni az özvegyek közé, akikről egyénileg valaki gondoskodik, tehát helyzetük vagy így, vagy más formában megoldott (16). Nem kell felvenni a fiatal özvegyet sem, ezek menjenek férjhez, vagy dolgozzanak világi munkában; azaz oldják meg az életüket, ne várják ezt a gyülekezettől (14). A gyülekezeti listába felvett özvegy akkor tisztségnek számított. Főként a gyülekezeti szeretetszolgálatban vettek részt, amíg tehették, utána róluk gondoskodtak. Összefoglalva, az özvegyi tisztség feltétele: hatvan évnél idősebb, jó hitves és gondos anya volt, nincs hozzátartozója, korábban is végzett önkéntes szeretetmunkát, azaz jó cselekedetekben foglalatos volt, egészen a magát megalázó lábmosásig, és mostani állapotát is hittel viseli.- Az egyház, mint valóban „özvegy", ugyanígy várja Szabadítóját.
[2] Nem szabad az özvegyek közé felvenni az elvált asszonyt, vagy az elvált férfihez nőül ment asszonyt; de ez nem azt jelenti, hogy segíteni sem szabad rajta.