„…nem kell többé hordozniuk sem a hajlékot, sem szolgálatuk többi fölszerelését” 1Krón 23
3Számbavették a lévitákat harmincévesektől fölfelé, és a férfiak száma harmincnyolcezer fő volt. 4Ezek közül huszonnégyezren intézzék az ÚR házának a teendőit, az elöljárók és bírák hatezren legyenek, 5a kapuőrök négyezren, négyezren pedig dicsérjék az URat azokon a hangszereken, amelyeket én készíttettem az ÚR dicséretére.
6Azután Dávid csoportokba osztotta őket Lévi fiai, Gérsón, Kehát és Merári szerint.
7Gérsóniak voltak Ladán és Simei. 8Ladán fiai hárman voltak: az első Jehiél, továbbá Zétám és Jóél. 9Simei fiai hárman voltak: Selómit, Haziél és Hárán. Ezek voltak Ladán családfői. 10Simei fiai voltak: Jahat, Zízá, Jeús és Beríá, ezek négyen voltak Simei fiai. 11Jahat volt az első és Zízá a második. Mivel Jeúsnak és Beríának nem sok fia volt, egy családnak, egy csoportnak számítottak.
12Kehát fiai négyen voltak: Amrám, Jichár, Hebrón és Uzzíél. 13Amrám fia volt Áron és Mózes. De Áront különválasztották, hogy fölszenteljék, mint legszentebbet, őt és fiait örökre, hogy áldozatot mutassanak be az ÚR színe előtt, hogy őt szolgálják, és az ő nevében mondjanak áldást mindenkor.
14Mózes az Isten embere volt, fiait pedig Lévi törzséhez számították. 15Mózes fia volt Gérsóm és Eliezer. 16Gérsóm fiai között Sebuél volt az első. 17Eliezer első fia Rehabjá volt. Eliezernek nem lett több fia, de Rehabjá fiai igen megsokasodtak. 18Jichár fiai között Selómít volt az első. 19Hebrón fiai között Jerijjáhú volt az első, Amarjá a második, Jahaziél a harmadik és Jekamám a negyedik. 20Uzzíél fiai között Míká volt az első és Jissijjá a második.
21Merári fia volt Mahlí és Músí. Mahlí fia volt Eleázár és Kís. 22Eleázár úgy halt meg, hogy nem voltak fiai, hanem leányai, akiket saját atyjukfiai, Kís fiai vettek el. 23Músí fiai hárman voltak: Mahlí, Éder és Jerémót.
24Ezek voltak Lévi fiai családjaik és családfőik szerint, ahogyan névjegyzékbe vették őket fejenként. Ők végezték az ÚR háza szolgálatának a munkáját, húszévestől fölfelé. 25Mert Dávid ezt mondta: Nyugalmat adott népének az ÚR, Izráel Istene, és Jeruzsálemben lakozik mindörökké. 26Ezért a lévitáknak nem kell többé hordozniuk sem a hajlékot, sem szolgálatuk többi fölszerelését. 27Mert Dávid utolsó rendelkezése szerint állították össze Lévi fiainak a jegyzékét húszévestől fölfelé. 28Áron fiainak a rendelkezésére álltak az ÚR házának a szolgálatában az udvaroknál, a kamráknál és minden szent dolog tisztán tartásánál, és az Isten háza szolgálatának a végzésében, 29a sorba rakott kenyereknél, az ételáldozathoz való finomlisztnél, a kovásztalan lepényeknél, a sütőlapoknál, a tésztagyúrásnál és minden űr- és hosszmértéknél. 30Ott kellett állniuk minden reggel, hogy hálát és dicséretet mondjanak az ÚRnak, ugyanígy esténként is, 31és ha égőáldozatot mutattak be az ÚRnak szombatonként, újholdkor és az ünnepeken, megszabott számban kellett állandóan az ÚR előtt állniuk. 32Végezniük kellett a kijelentés sátra körüli teendőket, a szentély körüli teendőket, meg testvéreik, Áron fiai mellett a tennivalókat, amikor az ÚR házában szolgáltak.
„...nem kell többé hordozniuk sem a hajlékot, sem szolgálatuk többi fölszerelését" (26). A templom megépítése a korábbi szolgálatok átszervezését is megkövetelte. A léviták szolgálatai továbbra is a mózesi útmutatásokra épültek, de az új helyzetben ezeket átcsoportosították. Az idők kihívásait és változásait követnünk kell, de végzetes hiba lenne az alapoktól elszakadni.
RÉ 96 MRÉ 96
„… Ha megtagadjuk, Ő is megtagad minket…” (2Timóteus 2,1-13) 2Timóteus 2,1-13
„... Ha megtagadjuk, Ő is megtagad minket..." (2Timóteus 2,1-13) Bicikliút mellett, egy ház előtt, kosárban, gyönyörű almák halomban, a kosárra ráírva: ingyen elvihető. Néztem egy darabig, később is jártam arra, senki nem vett belőle. Ingyen nem kellett, mert ami ingyen van, az gyanús. Pedig nagy szeretettel tették ki a kosárral teli almát, és akik arra jártak, és észrevehették, boldogan élhettek volna az üdítő lehetőséggel, az augusztusi forróságban. Ehelyett „megúszható" módon vettek almát a piacon; mert ingyen nem kell, drágán sem kell, hanem úgy „megúszható" módon, kifizethetően, aztán el van rendezve a dolog. Valahogy így vagyunk az Isten kegyelmével is: - ingyen nem kell, mi van ma ingyen, ez megbotránkoztató; - de kifizethetetlenül drágán sem kell, ez is értelmezhetetlen; - hanem egyezzünk meg Uram, úgy „piaci" áron, úgy kifizethetően, megúszható módon; adsz, mi megadjuk a „piaci" árát, aztán minden maradjon a régiben, hagyjuk egymást békén. Ezzel a lelkülettel azonban megtagadjuk az Urat!*
*
Isten kegyelme nem megvehető, az Úr annak adja, akinek akarja; kitette az almát, arra vezetett, de ha ingyen nem kell, Krisztus vérét meg „sokallod" érte, akkor gyümölcs nélkül maradsz. Ha mi megtagadjuk Őt, Ő is megtagad bennünket (12, - és bizony a folytatás nem úgy értendő, ahogy mi állandóan magyarázzuk, hanem úgy, hogy ha mi hűtlenkedünk, Ő hű marad ahhoz, a felette lévő sor értelmében, hogy megtagad minket, ha mi is megtagadtuk Őt (13). Vedd, edd, erősödj a kegyelemben (1), és mondd tovább, hogy finom, tégy vallást (2), egy sokféle világban!