előző nap következő nap

„…prófétai ihlettel játszottak…” 1Krón 25

1Dávid és a hadsereg parancsnokai a szolgálatra különválasztották Ászáf, Hémán és Jedútún fiai közül azokat, akik prófétai ihlettel játszottak citerákon, lantokon és cintányérokon. Ez volt azoknak a férfiaknak a jegyzéke, akik ezt az istentiszteleti szolgálatot végezték: 2Ászáf fiai közül Zakkúr, Jószéf, Netanjá és Aszarélá, Ászáf fiai. Őket az ihletett módon játszó Ászáf irányította, aki a király felügyelete alá tartozott. 3A jedútúniak közül Jedútún hat fia: Gedaljáhú, Ceri, Jesajáhú, Simei, Hasabjáhú és Mattitjáhú, akik apjuknak, Jedútúnnak az irányításával ihletett módon játszottak citerán, hálát és dicséretet adva az ÚRnak.
4A hémániak közül Hémán fiai: Bukkijjáhú, Mattanjáhú, Uzzíél, Sebuél, Jerimót, Hananjá, Hanáni, Eliátá, Giddalti, Rómamti-Ezer, Josbekásá, Mallóti, Hótir és Mahaziót. 5Ezek mind Hémán fiai voltak, aki az Isten dolgaiban a király látnoka volt, hatalma növelésére. Az Isten tizennégy fiút és három leányt adott Hémánnak.
6Ezek mindnyájan apjuk irányításával énekeltek az ÚR házában, cintányérok, lantok és citerák kíséretében végezve az istentiszteletet az Isten házában a király, Ászáf, Jedútún és Hémán irányítása szerint. 7Kétszáznyolcvannyolc volt a száma atyjukfiaival együtt azoknak, akiket megtanítottak az ÚR énekeire, és mindnyájan képzettek voltak.
8Sorsot vetettek a szolgálat rendjére nézve a fiatalokra és az öregekre, a képzettekre és a tanítványokra egyaránt. 9A sorsolás először az ászáfi Jószéfre esett, másodszor Gedaljáhúra, aki testvéreivel és fiaival együtt tizenkettedmagával volt. 10Harmadszor Zakkúrra, aki fiaival és testvéreivel együtt tizenkettedmagával volt. 11Negyedszer Jicrire, aki fiaival és testvéreivel együtt tizenkettedmagával volt. 12Ötödször Netanjáhúra, aki fiaival és testvéreivel együtt tizenkettedmagával volt. 13Hatodszor Bukkijjáhúra, aki fiaival és testvéreivel együtt tizenkettedmagával volt. 14Hetedszer Jeszarélára, aki fiaival és testvéreivel együtt tizenkettedmagával volt. 15Nyolcadszor Jesajáhúra, aki fiaival és testvéreivel együtt tizenkettedmagával volt. 16Kilencedszer Mattanjáhúra, aki fiaival és testvéreivel együtt tizenkettedmagával volt. 17Tizedszer Simeire, aki fiaival és testvéreivel együtt tizenkettedmagával volt. 18Tizenegyedszer Azarélra, aki fiaival és testvéreivel együtt tizenkettedmagával volt. 19Tizenkettedszer Hasabjára, aki fiaival és testvéreivel együtt tizenkettedmagával volt. 20Tizenharmadszor Súbáélra, aki fiaival és testvéreivel együtt tizenkettedmagával volt. 21Tizennegyedszer Mattitjáhúra, aki fiaival és testvéreivel együtt tizenkettedmagával volt. 22Tizenötödször Jerémótra, aki fiaival és testvéreivel együtt tizenkettedmagával volt. 23Tizenhatodszor Hananjáhúra, aki fiaival és testvéreivel együtt tizenkettedmagával volt. 24Tizenhetedszer Josbekására, aki fiaival és testvéreivel együtt tizenkettedmagával volt. 25Tizennyolcadszor Hanánira, aki fiaival és testvéreivel együtt tizenkettedmagával volt. 26Tizenkilencedszer Mallótira, aki fiaival és testvéreivel együtt tizenkettedmagával volt. 27Huszadszor Elijjátára, aki fiaival és testvéreivel együtt tizenkettedmagával volt. 28Huszonegyedszer Hótírra, aki fiaival és testvéreivel együtt tizenkettedmagával volt. 29Huszonkettedszer Giddaltira, aki fiaival és testvéreivel együtt tizenkettedmagával volt. 30Huszonharmadszor Mahaziótra, aki fiaival és testvéreivel együtt tizenkettedmagával volt. 31Huszonnegyedszer Rómamti-Ezerre, aki fiaival és testvéreivel együtt tizenkettedmagával volt.
„...prófétai ihlettel játszottak..." (1). Több olyan ismert névvel is találkozhatunk itt, akiket a zsoltárok feliratai szerzőként megjelölnek. Az istentiszteletnek mindig szerves része volt az éneklés. Énekeink elsősorban nem azért vannak, hogy „színesítsék" az istentiszteleteinket. A gyülekezetben a zenével szolgálók, a kórusok és maga az éneklő gyülekezet prófétai szolgálatot végeznek. Így Isten dicsőségéhez mindezeknek méltónak kell lennie.

RÉ 150 MRÉ 150

„… legyen barátságos…” (2Timóteus 2,22-26) 2Timóteus 2,22-26

„... legyen barátságos..." (2Timóteus 2,22-26) Az Úr szolgájának áldott képessége, hogy az ostoba és értetlen viszálykodásokat, vitákat kerüli; ám a lényegi dolgokban sem vitatkozik, hanem bátran tanítja az Igéből megismert igazságot, mert tanításra (24), és az ellenszegülők nevelésére alkalmassá tette őt az Úr (25-26). Az Úr szolgája határozottságában is alázatos, mert igei felismerései kegyelmi állapotot jelentenek, és nem azt, hogy minden tudás birtokában van. Éppen ezért mindenkihez kedves, barátságos, szelíd; a gyülekezeten belül és kívül egyaránt, még „az ellenszegülőkhöz" is, azokhoz is, akik egészen mást gondolnak a világról, mint ő; mert ez a „kedvesség" minden krisztusi út, és igei formálás kezdete. Sajnos, mi az első csalódás után feladjuk ezt a „kedvességet"; ezért mikor elsőként tapasztaljuk, hogy visszaélnek szelídségünkkel, barátságosságunkkal, onnantól kezdve halálig nem vállaljuk fel többé ezt a kockázatot; rideg emberek és kellemetlen keresztyének leszünk, tele bizalmatlansággal, és minden rezdülésünk ordítja rólunk ezt. Innentől kezdve pedig mondhatunk bármit, alkalmatlanok lettünk arra, hogy emberek felocsúdjanak általunk az ördög csapdájából (26).