előző nap következő nap

„...mert Istene az Úr vele volt, és egyre nagyobbá tette" 2Krón 1,1–17

1Salamonnak, Dávid fiának a királyi hatalma megerősödött, mert Istene, az ÚR, vele volt, és egyre nagyobbá tette. 2Salamon szólt egész Izráelnek, az ezredeseknek, a századosoknak, a bíráknak és egész Izráel minden főemberének, a családfőknek, 3és elment Salamon az egész gyülekezettel együtt a gibeóni áldozóhalomra, mert ott volt az Isten kijelentésének sátra, amelyet Mózes, az ÚR szolgája készíttetett a pusztában. 4Az Isten ládáját azonban már fölvitette Dávid Kirjat-Jeárimból, amikor helyet készített annak, mert sátrat vont föl neki Jeruzsálemben. 5De a rézoltár, amelyet Becalél, Úri fia, Húr unokája készített, ott volt az ÚR hajléka előtt. Ezt kereste föl Salamon és a gyülekezet. 6Fölment tehát Salamon az ÚR színe előtt álló rézoltárhoz, amely a kijelentés sátránál volt, és ezer égőáldozatot mutatott be rajta.
7Azon az éjszakán megjelent Isten Salamonnak, és ezt mondta neki: Kérj valamit, én megadom neked. 8Salamon ezt felelte Istennek: Te nagy szeretettel bántál apámmal, Dáviddal, és engem tettél utána királlyá. 9Most azért, URam, Istenem, váljék valóra apámnak, Dávidnak adott ígéreted, mert te tettél engem e nép királyává, amely oly sok, mint a föld pora. 10Adj azért nekem bölcsességet és tudományt, hogy tudjam ennek a népnek az ügyeit intézni. Különben ki tudná kormányozni a te nagy népedet?
11Isten ezt felelte Salamonnak: Mivel ez volt a szívedben, és nem gazdagságot, vagyont és dicsőséget kértél, nem is gyűlölőid életét vagy hosszú életet kértél, hanem bölcsességet és tudományt kértél, hogy kormányozni tudd népemet, amelynek a királyává tettelek, 12ezért megadom neked a bölcsességet és a tudományt, sőt olyan gazdagságot, vagyont és dicsőséget is adok neked, amihez fogható nem volt és nem is lesz egy királynak sem, sem előtted, sem utánad.
13Azután visszament Salamon Jeruzsálembe a gibeóni áldozóhalomról, a kijelentés sátra elől, és uralkodott Izráelen.
14Gyűjtött Salamon harci kocsikat és lovasokat. Ezernégyszáz harci kocsija és tizenkétezer lovasa lett, és ezeket a harci kocsik városaiba meg a király mellé, Jeruzsálembe rendelte. 15A király elérte, hogy annyi lett Jeruzsálemben az ezüst és az arany, mint a kő. Elérte, hogy annyi lett a cédrusfa, mint amennyi a vadfügefa az alföldön. 16Salamonnak Egyiptomból és Kevéből hozták a lovakat, a király kereskedői szerezték azokat Kevéből megszabott áron. 17Egy harci kocsit hatszáz ezüstsekelért hoztak Egyiptomból, egy lovat pedig százötvenért. Ugyancsak az ő közvetítésükkel szállították tovább ezeket a hettita királyoknak és az arám királyoknak.

Nagy öröm azt látni, amikor egy Istentől rendelt vezető megerősödik a pozíciójában: „...mert Istene az Úr vele volt, és egyre nagyobbá tette" (1). Mi erre Salamon válasza? Az Úrhoz méltó áldozatot mutat be. Amikor pedig az Úr azt kérdezi, mit kíván tőle, Salamon tudja, hogy egyvalamit senki más nem adhat meg neki: bölcs, vagyis Istenre figyelő, őt mélyebben meghallani, megismerni akaró szívet, életet. Legyen a mi kérésünk is minden élethelyzetünkben, hogy hadd ismerjük meg Istent és az ő
akaratát!

RÉ 475 MRÉ 430

„… Kezdetben volt az Ige…” (János 1,1-18) János 1,1-18Ez az igevers Jézus Krisztust az örökk

Ez az igevers Jézus Krisztust az örökkévalóság távlatában mutatja be. „Ő kezdetben már volt; nem lett, hanem öröktől fogva volt, nem is volt olyan idő, amikor ne lett volna. Tehát Jézus Krisztus a világ teremtése előtt, öröktől fogva volt, Ő az Atyával egylényegű, öröktől fogva való Isten. Érzed-e, milyen mélyre nyúlik a Krisztus keresztje, milyen mélyre gyökerezik a megváltás ténye, milyen szilárd alapon nyugszik a bűnbocsánat és az örök élet valósága, bizonyossága. Nem olyan esendő emberbe veted bizalmadat a halállal és a bűnnel szemben, aki született, élt és meghalt, mint minden más ember, hanem olyan valakibe, aki mielőtt megszületett: már élt, sőt kezdetben, amikor még egyáltalán semmi sem létezett a teremtett világmindenségből, Ő már volt, - és miután itt a földön meghalt, Ő még mindig van. Tehát, bizalommal fogadhatod, amit mondott és ígért; az üdvösségedet építheted arra, amit érted tett, mert Ő tegnap és ma és mindörökké ugyanaz." (Joó Sándor)