„...a templomnál is nagyobb van itt" 2Krón 1,18–2,17
2,1Ezért kirendelt Salamon a hegységbe hetvenezer teherhordót és nyolcvanezer kőfejtőt, és melléjük háromezer-hatszáz felügyelőt. 2És ezt üzente Salamon Hírámnak, Tírusz királyának: Apámmal, Dáviddal is megtetted, hogy küldtél neki cédrusfát palotája építésére, hogy abban lakjék. 3Lásd, én meg templomot akarok építeni az én URam, Istenem neve tiszteletére, és azt neki szentelem, hogy jó illatú füstölőszerekkel tömjénezzenek neki, és a sorba rakott kenyerek állandóan ott legyenek előtte; és égőáldozatot mutassanak be reggel és este, minden szombaton és újholdkor, meg Istenünknek, az ÚRnak az ünnepein. Örök kötelessége lesz ez Izráelnek. 4A templomnak, amelyet építeni akarok, nagynak kell lennie, mert a mi Istenünk nagyobb minden istennél. 5De kinek van annyi ereje, hogy neki templomot építsen? Hiszen az ég és az egek egei sem tudják magukba fogadni őt! És ki vagyok én, hogy templomot akarok építeni? Csak azért teszem, hogy ott áldozhassanak neki. 6Küldj azért hozzám egy olyan embert, aki ért az arany, az ezüst, a réz és a vas megmunkálásához, a piros bíborhoz, a karmazsinhoz és a kék bíborhoz, és el tudja készíteni a véseteket azokkal a mesterekkel együtt, akik nálam Júdában és Jeruzsálemben vannak, akiket apám, Dávid alkalmazott. 7Küldj cédrust, ciprust és ébenfát a Libánonról, mert tudom, hogy szolgáid értenek a libánoni fák kivágásához. Az én szolgáim is ott lesznek szolgáid mellett, 8mert sok fát kell előkészíteniük, hiszen nagynak és csodálatosnak kell lennie annak a templomnak, amelyet építek. 9Én viszont adok szolgáidnak, a favágóknak, akik a fákat kidöntik, húszezer kór csépelt búzát, húszezer kór árpát, húszezer bat bort és húszezer bat olajat.
10Hírám, Tírusz királya írásban felelt, és elküldte Salamonnak: Mivel szerette népét az ÚR, azért tett téged királyukká. 11Ezt is mondta Hírám: Áldott az ÚR, Izráel Istene, aki a mennyet és a földet alkotta, hogy olyan bölcs fiút adott Dávid királynak, aki okos és értelmes, aki az ÚRnak templomot, magának pedig királyi palotát akar építeni. 12Ezért elküldök egy hozzáértő és értelmes mestert, Húrámot, 13egy Dánból származó asszony fiát, akinek tíruszi az apja, ő ért az arany, az ezüst, a réz, a vas, a kő, a fa, a piros és kék bíbor, a len és a karmazsin feldolgozásához, a különféle vésetek készítéséhez és mindenféle terv kiviteléhez, amivel csak megbízzák, a te mestereiddel és az én uramnak, apádnak, Dávidnak a mestereivel együtt. 14Most azért küldje el az én uram szolgáinak azt a búzát, árpát, olajat és bort, amit megígért, 15mi pedig annyi fát vágunk a Libánonon, amennyire csak szükséged lesz, és elszállítjuk azt tutajokon a tengeren Jáfóba; te aztán vitesd el Jeruzsálembe.
16Salamon számba vette mindazokat az embereket, akik jövevények voltak Izráel országában, miután apja, Dávid egyszer már számba vette őket: százötvenháromezer-hatszáz ilyen embert találtak. 17Hetvenezret teherhordónak tett meg közülük, nyolcvanezret kőfejtőnek a hegyekben, háromezer-hatszázat pedig felügyelőnek, hogy dolgoztassák a népet.
Az Istenre figyelő, bölcs ember megérti, hogy az Úr mire tanítja, és milyen hálával tartozik. Küldetésként fogadja a feladatot, s tudja, hogy a templomban minden Istenről kell hogy szóljon. Milyen jó, amikor meglátjuk az Úr előtt a mi kicsiségünket és az ő nagyságát, s szembesülünk azzal: „...a templomnál is nagyobb van itt" (Mt 12,6). Imádkozzunk azért is, hogy az Úr adja meg nekünk azokat a munkatársakat, akikkel együtt építhetjük az ő országát.
RÉ 27 MRÉ 27
„… Én nem a Krisztus vagyok…” (János 1,19-34) János 1,19-34
Minden kérdés* számunkra csak arra lehet alkalom, hogy Krisztusra mutassunk, aki áldozati báránnyá lett, és elvette a világ bűneit (29), levette rólunk a halálos terheket. Minden „vallási szertartásnak és összegyülekezésnek" csak Ő adhat értelmet és tartalmat (33). Micsoda kitüntetés, hogy kiáltó szóvá lehetünk, akik egyengethetik az Úr útját ebben a világban (23), hogy ismertté legyen a megváltás csodája (31), így egyre többen lássák az Urat, és bizonyságot tehessenek róla ők is (34). Hányakra érvényes ma is: közöttük áll, akit ők nem ismernek (26); van tehát feladat. E szolgálat eredménye pedig csakis a küldő Úr kezében van. Egy bizonyos: a hit még a hízelgő érdeklődésre is azt feleli, amit Keresztelő János: „Én nem a Krisztus vagyok" (20); azaz nem tudom önmagamat megváltani, sőt a problémáimat sem tudom a magam erejéből megoldani; megváltásra szorulok!
*
Mindig veszélyeket rejt, ha érdeklődnek utánunk; ha tényleges rosszindulattal, akkor azért; ha dicsérő szándékkal, akkor pedig a hiúságunkat ébreszthetik fel. A zsidó vezetők rákérdeznek arra, hogy kinek tartja magát Keresztelő János? (19) Minden kérdés számunkra csak arra lehet alkalom, hogy Krisztusra mutassunk!