„Az Úr veletek lesz, ha ti is ővele lesztek” 2Krón 15
8Amikor Ászá meghallotta ezt a beszédet, Ódéd próféta prófétálását, összeszedte az erejét, és eltávolította az utálatos bálványokat Júda és Benjámin egész földjéről, meg azokból a városokból, amelyeket elfoglalt Efraim hegyvidékén. Ezután megújította az Úr oltárát, amely az Úr csarnoka előtt volt. 9Majd összegyűjtötte egész Júdát, Benjámint és azokat, akik Efraim, Manassé és Simeon törzséből jövevényként náluk laktak. Mert sokan átpártoltak hozzá Izráelből, amikor látták, hogy vele van Istene, az Úr.
10Összegyűltek tehát Jeruzsálemben, Ászá uralkodása tizenötödik évében, a harmadik hónapban, 11és áldoztak az Úrnak azon a napon az odavitt zsákmányból hétszáz marhát és hétezer juhot. 12Majd szövetségre léptek, hogy őseik Istenét, az Urat keresik teljes szívvel és teljes lélekkel; 13de meg kell halnia mindenkinek, aki nem keresi Izráel Istenét, az Urat, kicsinek és nagynak, férfinak és nőnek egyaránt. 14És megesküdtek az Úrra fennhangon ujjongva, trombita- és kürtszó mellett. 15Örvendezett egész Júda az eskünek, mert teljes szívvel tettek esküt, és egy akarattal keresték Istent, és meg is találták. Az Úr pedig nyugalmat adott nekik mindenfelől. 16Ászá király még anyját, Maakát is eltávolította anyakirálynői méltóságából, mivel egy undok bálványt csináltatott Asérá tiszteletére. Ászá azonban kivágatta ezt az undok bálványt, darabokra törte, és a Kidrón-pataknál elégette. 17Izráelben nem szűntek meg az áldozóhalmok, de Ászának tiszta volt a szíve egész életében. 18Bevitte az Isten házába apja szent adományait, meg a maga szent adományait: ezüstöt, aranyat és egyéb tárgyakat. 19Nem volt háború Ászá uralkodásának harmincötödik évéig.
RÉ 34 MRÉ 34
„… az Isten kenyere…” (Jn 6,22–34) Jn 6,22–34
Jézus Krisztus az élet kenyere. Mit jelent ez a kép? Jó lenne a szavak szépségén túl egyszer igazán megragadni ezt a kijelentést. - Ez a kenyér nem erre a világra táplál, hanem az örök életre. Minden hitetlenségünk abban van, hogy nekünk ez a világ kell (36), mert a túlnaniban valójában nem hiszünk, így Jézus Krisztusban sem hiszünk (36). A sokaság kenyérkirályként keresi Jézust (24), mert csodákat láttak (26), miközben csak azért az „eledelért” fáradoznak, ami elvész (27). Ilyenek vagyunk! - Értsük végre meg, hogy Jézus Krisztus a mindennapi kenyéren túl, valami egészen mást, mindennél sokkal inkább jobbat ígér nekünk (Filippi 1,23), a mannánál is sokkal többet (30-32).[1] - Itteni tanyázásunkon csak úgy lehet áldás, ha hiszünk abban, akit az Atya elküldött (29), és abban, amit Őáltala adott nekünk; vagyis ha hiszünk az örök életben (27). - Urunk, könyörülj, hiszen minden „zsigerünkkel” ide kötődünk, ugyanakkor kimondhatatlanul szenvedünk attól, hogy életünk itt nem teljes. Etess meg Te, mert az evilági táplálék a halálra táplál, miközben újra és újra megéhezünk.[2] Táplálj az élet kenyerével, Önmagaddal, már itt, hogy mi is táplálhassunk ezzel másokat.