előző nap
következő nap

"A júdaiaknak pedig megparancsolta, hogy őseik Istenét, az Urat keressék,..." 2Krón 14

1Ászá azt tette, amit jónak és helyesnek tartott Istene, az Úr. 2Eltávolította az idegen oltárokat és az áldozóhalmokat, összetörte a szent oszlopokat és kivágta a szent fákat. 3A júdaiaknak pedig megparancsolta, hogy őseik Istenét, az Urat keressék, és teljesítsék a törvényt és a parancsolatokat. 4Eltávolította Júda összes városából az áldozóhalmokat és a tömjénező oltárokat, és uralkodása alatt béke volt az országban. 5Épített Júdában megerősített városokat, mert béke volt az országban. Nem viseltek ellene háborút azokban az években, mert nyugalmat adott neki az Úr. 6Ezt mondta a júdaiaknak: Építsük ki ezeket a városokat, vegyük őket körül várfallal, lássuk el tornyokkal, kapukkal és zárakkal, míg a mienk az ország, mert kerestük Istenünket, az Urat, és ő nyugalmat adott nekünk mindenfelől. El is végezték sikeresen az építkezést. 7Ászá haderejét háromszázezer júdai pajzsos és kopjás, továbbá kétszáznyolcvanezer benjámini könnyű pajzsot viselő és íjász alkotta. Ezek mind vitéz harcosok voltak.
8Kivonult ellenük az etióp Zerah milliós haderővel és háromszáz harci kocsival, és megérkezett Márésa alá. 9Ászá is kivonult ellene, és csatarendbe álltak a Cefatá-völgyben Márésánál. 10Akkor Ászá így kiáltott Istenéhez, az Úrhoz: Uram, neked nem nehéz segíteni az erőtlent a sokasággal szemben! Segíts meg bennünket, Urunk, Istenünk, mert rád támaszkodunk, és a te nevedben jöttünk ez ellen a tömeg ellen! Uram, te vagy a mi Istenünk, mutasd meg, hogy ember nem tehet ellened semmit!
11És megverte az Úr az etiópokat Ászá és Júda előtt. Megfutamodtak az etiópok, 12Ászá és hadinépe egészen Gerárig üldözte őket. Elhulltak az etiópok, senki sem maradt életben közülük, mert összetörtek az Úr előtt és serege előtt. A júdaiak igen sok zsákmányt ejtettek. 13Levertek Gerár környékén minden várost, mert az Úrtól való rettegés fogta el azokat. Kifosztottak minden várost, mert sok zsákmány volt bennük. 14A jószágok aklait is lerombolták, és rengeteg juhot és tevét hajtottak el. Így tértek vissza Jeruzsálembe.
Ászá megparancsolta a népnek, hogy őseik Istenét keressék.Megdöbbentő kijelentés ez a mai ember számára. Lehet parancsszóra Istent követni? Hiteles ez? Ennek a határozott parancsnak a jutalma mégis kibontakozik a történetben. Az Isten akarata szerinti élet ma is döntés. Nem mindig azért engedelmeskedünk, mert úgy „érezzük", hanem mert tudjuk, hogy Isten ezt kéri tőlünk. S az Isten békességének áldása ma is megőrzi szívünket az ő követésében.

RÉ 81 MRÉ 81 Zsolt 37,12–40

„… Jézus azt mondta, ültessétek le az embereket…” ((Jn 6,1–21) Jn 6,1–21

Az ember mindenkori kérdése ez: „Honnan vegyünk kenyeret?” (5) Jézus ezzel a kérdéssel bevonja tanítványait az Ő szolgálatába: áldott méltóság ez, három szempontból is. Egyrészt a tanítványok rádöbbennek tehetetlenségükre; sokkal nagyobb a feladatuk, mintsem azt a saját erejükből meg tudnák oldani (7-8). Másrészt a tanítványoknak mindig tudni kell, hogy Jézus Krisztusnál már készen van a megoldás, hiszen az Úr mindezt csak próbaként kérdezte, Ő már tudta, mit fog tenni (6). Harmadrészt ez a kérdés rámutat az ember valóságos állapotára: amíg nincs kenyér, nincs valós lelki és Isten-kérdés sem (15); ha pedig van kenyér, akkor a jólét tesz istentelenné; sehogy sem jó, ez is bizonyítja; - megváltásra szorulunk! Egyet tehetünk, amely igeszakaszunk kulcsa, figyeljünk az Úrra, és engedelmesen tegyük, amit Ő mond, engedve, hogy aztán történjenek a „dolgok”, úgy, ahogy az Őnála készen van. A tanítványok az Úr szavát követik, leültetik a sokaságot a fűbe; ennyi, amit ők tehetnek (10), közben pedig cselekszik az Úr (11-12). Ez az engedelmesség csodát terem, testi és lelki eledelt ajándékoz, olyan „jóllakást”, hogy abból még másoknak is marad (13).