"Az Úr Jósáfáttal volt, mert ősének, Dávidnak a korábbi útjain járt..."
2Krón 17
1Utána a fia, Jósáfát lett a király, aki erősen tartotta magát Izráellel szemben. 2Csapatokat rendelt Júda megerősített városaiba, és helyőrséget helyezett el Júda országában, meg Efraimnak azokban a városaiban, amelyeket apja, Ászá foglalt el. 3Az Úr Jósáfáttal volt, mert ősének, Dávidnak a korábbi útjain járt, és nem kereste a Baalokat, 4hanem atyja Istenét kereste, és az ő parancsolatai szerint élt, nem pedig Izráel cselekedetei szerint. 5Ezért az Úr megerősítette kezében a királyi hatalmat. Egész Júda ajándékot adott Jósáfátnak, úgyhogy gazdagsága és dicsősége igen nagy lett. 6Mivel az Úr útjain járt, egyre bátrabb lett, és újból eltávolította Júdából az áldozóhalmokat és a szent fákat. 7Uralkodása harmadik évében kiküldte vezéreit, Ben-Hailt, Óbadját, Zekarját, Netanélt és Míkájehút, hogy tanítsanak Júda városaiban. 8Léviták is voltak velük: Semajáhú, Netanjáhú, Zebadjáhú, Aszáél, Semirámót, Jehónátán, Adónijjáhú, Tóbijjáhú, és Tób-Adónijjá léviták, és velük együtt Elisámá és Jehórám papok. 9Tanítottak tehát Júdában, náluk volt az Úr törvénykönyve is, amikor bejárták Júda valamennyi városát, tanítva a népet. 10Ezért az Úr rettegést támasztott a Júda körül levő országok királyaiban, és nem mertek háborút indítani Jósáfát ellen. 11A filiszteusok is hoztak Jósáfátnak hódoló ajándékot és adót ezüstben; az arabok pedig nyájakat hoztak neki, hétezer-hétszáz kost és hétezer-hétszáz kecskebakot. 12Jósáfátnak egyre nagyobb lett a hatalma. Várakat és raktárvárosokat épített Júdában. 13Sok készlete volt Júda városaiban, Jeruzsálemben pedig vitéz férfiakból álló katonasága volt. 14Beosztásuk családonként a következő volt: a Júdához tartozó ezredek parancsnokai ezek voltak: Adná parancsnok, akihez háromszázezer vitéz férfi tartozott. 15Hozzá volt beosztva Jehóhánán parancsnok, kétszáznyolcvanezer emberrel. 16Hozzá volt beosztva Amaszjá, Zikri fia, aki önként állt az Úr szolgálatába; kétszázezer vitéz férfi tartozott hozzá. 17Benjáminból való volt Eljádá, vitéz férfi, akihez kétszázezer íjász és kerekpajzsos tartozott. 18Hozzá volt beosztva Jehózábád, akihez száznyolcvanezer hadi szolgálatra fölszerelt ember tartozott. 19Ezek teljesítettek szolgálatot a király mellett azokon kívül, akiket a király a megerősített városokban helyezett el egész Júdában.
Nekünk szekularizált embereknek minden idegen, ami ebben a kijelentésben olvasható: „hogyan?” (52), miről beszél itt Jézus; nemcsak érthetetlen, hanem megbotránkoztató, emberevésről van itt szó, milyen radikális vallási gondolat ez? „Aki engem eszik, élni fog általa…” (57) - Pontosan olvassuk ezt az Igét. Nem azt mondja az Úr, hogy az Ő teste olyan, mint a kenyér, hanem azt, hogy Ő maga a mennyei kenyér. A páskaünnep közelében hangzik el ez a kijelentés, ahol a páskabárány elfogyasztása a szabadítást jelenítette meg (Ravasz László). Jézus Krisztus a „gyomorember” nyelvén fogalmaz (Gyökössy Endre): Őt kell „vennünk”, magunkévá tennünk, Ővele kell élnünk; hogy nekünk is életünk legyen. Az eledelt enni és inni kell, nem elég csak nézni. Az eledel egészen eggyé válik azzal, aki eszik és iszik belőle (Victor János). Az étel és az ital elválaszthatatlanul eggyé válik a vacsorálóval.[1] Pál apostol ezt a Krisztussal való titokzatos egységet hangsúlyozza, mint a keresztyén hittapasztalat lényegét: Ő mibennünk, mi Őbenne. Ez az örök élet titka, mert így már nemcsak a magunk nyomorult életét éljük, hanem magunkban hordjuk az Ő győzelmes életét; és ez a győzelmes élet növekszik bennünk.
[1] Hogyan? (52) Kérdezik azok a zsidók, akik az áldozati kultusz fogalomkészletéből valamennyire érthették volna ezt a beszédet. Nekik is idegen ez az üzenet, főleg azért, mert a Názáreti Jézus mondja ezt magáról, hogy az Ő teste igaz étel és az ő vére igazi ital (55), vagyis Ő az igazi áldozati bárány! Nekünk szekularizált embereknek azonban minden idegen, ami ebben a kijelentésben olvasható: „hogyan”, miről beszél itt Jézus; nemcsak érthetetlen, hanem megbotránkoztató, emberevésről van itt szó, milyen radikális vallási gondolat ez? „Aki engem eszik, élni fog általa.” (57)