"Bármilyen peres ügyet terjesztenek elétek honfitársaitok, (...) figyelmeztessétek őket, hogy vétkessé ne váljanak az Úr előtt,..." 2Krón 19
4Ezután Jósáfát Jeruzsálemben maradt. De újra meg újra kiment a nép közé, Beérsebától fogva egészen Efraim hegyvidékéig, és megtérítette őket őseik Istenéhez, az Úrhoz. 5Bírákat nevezett ki az országban, Júda minden megerősített városában, városról városra, 6és ezt mondta a bíráknak: Nézzétek meg jól, mit tesztek, mert nem emberek, hanem az Úr megbízásából ítélkeztek, és ő lesz veletek az ítélethozatalban. 7Most azért rettegjetek az Úrtól, és vigyázzatok, hogy mit tesztek, mert Istenünk, az Úr nem tűri a hamisságot, a személyválogatást és a vesztegetés elfogadását!
8Jeruzsálemben is nevezett ki Jósáfát lévitákat, papokat és izráeli családfőket az Úrra tartozó ügyeknek és a jeruzsálemi lakosok pöreinek az intézésére. 9Ezt parancsolta nekik: Így járjatok el az Úr félelmében, hűséggel és tiszta szívvel: 10Bármilyen peres ügyet terjesztenek elétek honfitársaitok, akik a maguk városaiban laknak, vérontásra, törvényre, parancsolatra, rendelkezésekre vagy ítélkezésekre vonatkozólag, figyelmeztessétek őket, hogy vétkessé ne váljanak az Úr előtt, és az ő haragja rátok és honfitársaitokra ne szálljon. Így járjatok el, és akkor nem vétkeztek! 11Az Úrra tartozó minden dologban Amarjáhú pap lesz a vezetőtök, a királyra tartozó minden dologban pedig Zebadjáhú, Jismáél fia, a Júda házából való fejedelem. Mint hivatalnokok, a léviták állnak rendelkezésetekre. Működjetek bátran, az Úr pedig legyen a jókkal!
Istenünk, az Úr nem tűri a hamisságot, a személyválogatást, a vesztegetés elfogadását! Minden kultúrának megvan a maga normarendszere, amelyben a személyválogatás, az ember és ember közötti különbségtétel igazolható, a vesztegetés elfogadható, a hamisság igaznak tűnik. A bíráknak kerülni kell ezeket, Isten igazságát kell képviselniük. Krisztus követésében ez a mi elhívásunk is. Vannak-e olyan emberek, csoportok, akiket úgy nézünk le, hogy ezt jónak, jogosnak tartjuk? Kérjük, hogy Isten világossága leplezze le személyválogatásunkat!
RÉ 144 MRÉ 144
„… ismert legyen a nyilvánosság előtt…” (Jn 7,1–13) Jn 7,1–13
Kényes területek ezek, Isten Igéje szerint is: nyilvánosság, ismertség, az ilyenkor csatlakozó „barátok”. Az Ige egyértelműen fogalmaz, ezek a területek könnyen a hitetlenség színtereivé lehetnek.[1] Jézus a nyilvánosság elé csak akkor lépett, amikor az Atya ügyét képviselte, Igéjét hirdette, tetteit cselekedte; egyébként elrejtőzött, „titokban” volt (10), nem mutogatta magát; magányában pedig csak azért könyörgött, hogy amikor a nyilvánosság órája jön el (8), akkor mindig csak az Atyára mutasson, és soha ne keresse a saját dicsőségét. Milyen „keresztyének” vagyunk mi, hogyan élünk a „nyilvánossággal”: bizonyságot teszünk-e hittel az Úrról, vagy az ilyen alkalmakon csak „suttogunk”, miközben az egyház kínálta nyilvánosság kiváló és harsány terep nekünk sok minden másra? (10-13)
[1] Jézus elment a lombsátor ünnepére, Jeruzsálembe, de nem a testvérei kérlelésére. A testvérek ugyanis büszkék voltak Jézus cselekedeteire, ezért kérlelték, hogy Jézus mutassa meg magát az ünnepen, lépjen a nyilvánosság elé, legyen ismert, és ennek dicsőségéből, hasznából ők is részesülhetnek majd (4). Ám valójában testvérei sem hittek az Urban, azért fogalmaztak meg így, ilyen kérést (5).