„De az Úr nem akarta elpusztítani Dávid házát…” 2Krón 21
12Eljutott azonban hozzá Illés próféta írása, amely így hangzott: Ezt mondja az Úr, ősödnek, Dávidnak az Istene: Mivel nem apádnak, Jósáfátnak az útján jártál, sem Ászának, Júda királyának az útján, 13hanem Izráel királyainak az útján jártál, és paráznaságba vitted Júdát meg Jeruzsálem lakóit, ahogyan Aháb háza népe is paráznaságba vitte népét, sőt még testvéreidet, apád háza népét is legyilkoltattad, akik jobbak voltak nálad, 14azért az Úr nagy csapással sújtja népedet, fiaidat, feleségeidet és egész vagyonodat. 15Te pedig súlyos betegségbe, bélbajba esel, annyira, hogy betegséged miatt minden nap kijön a beled. 16Majd fölingerelte az Úr Jórám ellen a filiszteusokat és az arabokat, akik az etiópok mellett laktak. 17Fölvonultak Júda ellen, betörtek oda, és elvittek minden kincset, ami csak található volt a király palotájában, sőt fiait és feleségeit is. Nem maradt más fia, csak Jóáház, a legkisebbik fiú. 18Mindezek után gyógyíthatatlan bélbajjal verte meg őt az Úr. 19Így volt ez napról napra, és amikor eljött életének a vége, két napig kizáródott a bele a betegség miatt, és szörnyű kínok között halt meg. Népe nem gyújtott olyan tüzet a tiszteletére, mint amilyet ősei tiszteletére gyújtott. 20Harminckét esztendős volt, amikor király lett, és nyolc évig uralkodott Jeruzsálemben. Elment örömtelenül, és eltemették Dávid városában, de nem a királyi sírba.
RÉ 84 MRÉ 84 Zsolt 84
„… elmegyek ahhoz, aki elküldött engem…” (Jn 7,31–53) Jn 7,31–53
Jézust el akarták fogni (32). Az Úr nem fél, mert tudja, hogy hamarosan hazamegy az Atyához, ahol már hasztalan minden ellene rontó támadás (33-34). Ez a bizonyosság erőt ad neki, hogy amíg itt a földön jár, szembenézzen a kereszttel, és ne meneküljön. Akik hallják, nem értik, miről beszél, mert nem ismerik a mennyei világ biztonságát (35-36), ezért vagy üldöznek valakiket, vagy menekülnek valakik elől. A hit ereje ebben van: a földön járni és odafentre tekinteni; csak a mennyre tekinteni rajongás; csak a földire tekinteni pedig hitetlenség. Lám Nikodémus, bátran előállt, szólt Jézus Krisztus ügyében (50), mert mennyei bizonyossággal a szívében élt itt a földön. Urunk, bocsáss meg, mert annyira „csak” a földön járunk, és vagy önhittek leszünk, vagy csüggedők, vagy a mennyet is a földre szeretnénk lehozni. Szomjazunk itt, adj élő vizet (37-38), Krisztust, a menny és föld krisztusi egységét.