előző nap
következő nap

„És náluk volt elrejtve hat évig az Isten házában...” 2Krón 22

1Utána Jeruzsálem lakói a legkisebb fiát, Ahazját tették királlyá, mert az idősebbeket mind legyilkolta az a rablócsapat, amely az arabokkal a táborra tört. Így lett királlyá Ahazjá, Jórámnak, Júda királyának a fia. 2Negyvenkét éves volt Ahazjá, amikor király lett, és egy évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyja neve Ataljá volt, Omri unokája. 3Ő is Aháb házának az útjain járt, mert anyja volt a tanácsadója, aki bűnbe vitte. 4Azt tette, amit rossznak tart az Úr, éppúgy, mint Aháb háza, mert azok voltak a tanácsadói apja halála után, és megrontották. 5Az ő tanácsukat követte akkor is, amikor Jórámmal, Aháb fiával, Izráel királyával együtt háborút viselt Hazáél arám király ellen Rámót-Gileádért, de az arámok megsebesítették Jórámot. 6Ezért visszatért Jezréelbe, hogy kigyógyíttassa magát a sebekből, amelyeket Rámában ejtettek rajta, amikor Hazáél arám király ellen harcolt. Ahazjá, Jórám fia, Júda királya pedig elment, hogy meglátogassa Jórámot, Aháb fiát Jezréelben, mivel beteg volt. 7De Isten akaratából vesztére lett Ahazjának, hogy Jórámhoz ment. Mert odaérve, kivonult Jórámmal együtt Jéhú, Nimsi fia ellen, akit az Úr fölkenetett, hogy Aháb házát kiirtsa. 8Amikor Jéhú ítéletet tartott Aháb háza fölött, ott találta Júda vezéreit és Ahazjá testvéreinek a fiait, akik Ahazjá szolgálatára álltak, és legyilkoltatta őket. 9Ahazját is megkerestette, és elfogták őt, mert Samáriában rejtőzött, és elvitték Jéhúhoz, aki megölette. De eltemették őt, mert ezt mondták róla: Jósáfát unokája volt, aki tiszta szívvel kereste az Urat. Ahazjá családjából azonban nem volt senki, akinek lett volna ereje magához ragadni a királyságot.
10Amikor Ataljá, Ahazjá anyja látta, hogy meghalt a fia, fogta magát, és kipusztította Júda királyi házának minden ivadékát. 11De Jósabat, a király leánya fogta Jóást, Ahazjá fiát, és kilopta a királyfiak közül, akiket halálra szántak, és őt meg a dajkáját a hálószobába vitte. Így rejtette el őt Ataljá elől Jósabat, Jórám király leánya, Jójádá főpap felesége, aki Ahazjá húga volt; így Jóást nem tudta Ataljá megöletni. 12És náluk volt elrejtve hat évig az Isten házában. Az országban pedig Ataljá uralkodott.
Ahazjá király, majd az anyja, Ataljá uralkodása ugyanúgy az istentelenséggel folytatódott, mint elődjeiké. Alig tudjuk követni az eseményeket, de egy kitűnik: emberi érdekek és indulatok csapnak össze, nem rettennek vissza az erőszaktól, Isten terveivel nem számolnak. Mégis van egy kis reménysugár: a gyermek Jóást a nagynénje és annak férje, a főpap elrejtik. Nemcsak az életét mentik meg, hanem felkészítik a szolgálatra is, hiszen Isten házában nő fel.

RÉ 37 MRÉ 37

„… akit házasságtörésen tetten értek…” (Jn 8,1–11) Jn 8,1–11

Jézus a templomban tanított (2). Ekkor hozták elé a házasságtörő asszonyt. Ez a történet megmutatja, hogy a krisztusi rendben a tanítás, a tan önmagában csak keret, de azt mindig kitölti, sőt szétfeszíti az irgalmasság.[1] Vigyázzunk! Mi könnyen megvetéssel sújtanánk, vagy átsiklanánk a házasságtörés bűne felett. Mindegyik rossz megoldás. Jézus nem kárhoztat, de súlyos parancsot ad, a hetedik parancsolat még inkább érvényes (10-11): ne tedd, többé ne tedd, egyáltalán ne tedd! Jézus Krisztus újjászülő irgalma ad erőt ehhez. Nem véletlen a szigorú tiltás, nem valami „jótól” akar megfosztani az Úr, hanem mindenféle „pokoltól” akar megmenteni és védeni azt az egyetlent, a hitvestársunkat, akit az Úr ránk bízott. Jézus a föld porába írta az asszony bűnét és eltörölte azt (6). Mielőtt kimondjuk ítéletünket, hallgassuk meg Jézusét! Sőt, hagyjuk a vádaskodást is, helyette álljunk Jézus Krisztus színe elé, ahol vádlottá lesz mindenki, és felmentetté lehet a kegyelmet nyert bűnös.


[1] A házasságtörésen tetten ért asszonyt középre állították. Gondoljunk bele a részletekbe: csak az asszonyt hozzák, azt a férfit nem látjuk, akivel házasságot tört; nem tudjuk, mi volt a vétek előzménye, de tetten érni valakit ilyen helyzetben, ahhoz igencsak szaglászni kell a másik után. A vádlókat nem az asszony és a tiszta erkölcs érdekli, hanem Jézust akarják valójában tőrbe csalni, hiszen a mózesi törvény ilyen esetekre kirótt kínhalálos büntetésére utalnak (3Mózes 20,10; 5Mózes 22,22-24); és arra kíváncsiak, hogy Jézus mit mond erre (4-5). Középen a bűnös, körben az igazak, de a mi Urunk mindenki gondolatait látja. Nem kell a „manapság is sokféle módon gyakorolt” házasságtörés kérdését tematizálni, az egyházban mindig is tabu volt ez a terület, nem is baj; - elég, ha mi is elkullogunk „önigazult életünkkel” a házunkba, van ott tennivaló elég, közben a gondolatainkat is rendbe szedhetjük, főként ezen a területen (8-9). Nincs dühítőbb, mint a képmutatás, a férfi - nő ügyében. Olvassunk Alberto Moravia regényeket. Nincs ennél sikamlósabb terület, még az anyagiaknál is csúszósabb. Könnyen elvágódhat az ember: „aki azt hiszi áll, vigyázzon, hogy el ne essék” (1Korinthus 10,12). Ugyanakkor nincs nagyobb szükség az irgalomra, mint éppen itt. Ám ennél is többre van szükség, megtérésre, és tetten érhető tisztaságra, hűségre – Krisztusra, a házasságban!