előző nap
következő nap

„…az egész nép örömmel vitt és dobott pénzt a ládába...” 2Krón 24

1Jóás hétéves korában lett király, és negyven évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyja neve Cibjá volt, Beérsebából származott. 2Jóás Jójádá főpap egész életében azt tette, amit helyesnek lát az Úr. 3Jójádá két feleséget szerzett neki, ő pedig fiakat meg leányokat nemzett. 4Ezek után elhatározta Jóás, hogy kijavíttatja az Úr házát. 5Ezért összegyűjtötte a papokat és a lévitákat, és ezt mondta nekik: Menjetek el Júda városaiba, és gyűjtsetek pénzt egész Izráelben, hogy Istenetek házát esztendőről esztendőre javítgassák. De siessetek a dologgal! A léviták azonban nem siettek. 6Akkor hívatta a király Jójádát, a vezetőjüket, és ezt mondta neki: Miért nem ügyeltél arra, hogy a léviták behozzák Júdából és Jeruzsálemből azt a járandóságot, amelyet Mózes, az Úr szolgája és a gyülekezet kirótt Izráelre a bizonyság sátra javára?! 7Mert az elvetemült Ataljá és fiai hagyták omladozni az Isten házát, és a Baalokra fordították mindazt, ami az Úr házának volt szentelve. 8Ekkor azt parancsolta a király, hogy csináljanak egy ládát, és tegyék az Úr háza kapuja elé. 9És kihirdették Júdában és Jeruzsálemben, hogy hozzák el az Úrnak azt a járandóságot, amelyet Mózes, az Isten szolgája kirótt Izráelre a pusztában. 10Akkor minden vezető ember és az egész nép örömmel vitt és dobott pénzt a ládába, amíg az meg nem telt. 11Valahányszor bevitették a ládát a lévitákkal a királyi felügyelőségre, és látták, hogy mennyi pénz van benne, odament a király kancellárja és a főpap megbízottja, és kiürítették a ládát, azután megint visszavitték a helyére. Így jártak el időről időre, és sok pénzt gyűjtöttek össze. 12Ezt azután átadta a király és Jójádá az Úr házán folyó munka vezetőinek. Ezek pedig kőfaragókat és ácsokat fogadtak az Úr háza javítására, és vasmunkásokat meg rézműveseket az Úr háza tatarozására. 13A munka végzői dolgoztak, és kezük alatt jól haladt a javítás munkája. Helyreállították az Isten házát régi formájában, és megerősítették azt. 14Amikor ezt bevégezték, a megmaradt pénzt elvitték a királynak és Jójádának. Ők pedig csináltattak abból fölszerelési tárgyakat az Úr házába, a szolgálathoz való eszközöket, áldozati csészéket és arany- meg ezüstedényeket. Ezekkel mutatták be az égőáldozatokat az Úr házában állandóan, Jójádá egész életében.
15Azután megöregedett Jójádá, és betelve az élettel, meghalt. Százharminc éves volt halálakor. 16Dávid városában a királyok mellé temették, mivel jót cselekedett Izráelben Isten és az ő háza ügyéért. 17Jójádá halála után azonban odamentek Júda vezető emberei a királyhoz, és leborultak előtte. A király hallgatott rájuk, 18és elhagyták őseik Istenének, az Úrnak a házát, szent fákat és bálványszobrokat tiszteltek. Emiatt a vétkük miatt szállt az Úr haragja Júdára és Jeruzsálemre. 19Küldött hozzájuk prófétákat, hogy térítsék meg őket az Úrhoz. Azok figyelmeztették is őket, de nem figyeltek rájuk. 20Akkor az Isten felruházta lelkével Zekarját, Jójádá főpap fiát, aki a nép elé állt, és ezt mondta nekik: Azt mondja az Isten: Miért szegtétek meg az Úr parancsolatait? Nem válik az javatokra! Mivel elhagytátok az Urat, ő is elhagyott benneteket. 21Erre azok összeesküdtek ellene, és a király parancsára ott az Úr háza udvarában megkövezték. 22Nem gondolt Jóás király arra a szeretetre, amelyet annak az apja, Jójádá tanúsított iránta, hanem legyilkoltatta a fiát. Amikor ez haldoklott, azt mondta: Lássa meg ezt az Úr, és kérje számon! 23Egy év múlva fölvonult ellene Arám hadereje. Betörtek Júdába és Jeruzsálembe, és megölték a hadinép valamennyi vezérét, akik a nép élén álltak, az összes zsákmányt pedig elküldték Damaszkusz királyának. 24Bár kevés emberrel tört be az arám sereg, mégis igen nagy haderőt adott kezükbe az Úr, mivel ezek elhagyták őseik Istenét, az Urat. Így hajtották végre Jóáson az ítéletet. 25Amikor eltávoztak tőle, súlyos betegségben hagyták hátra, és a saját szolgái esküdtek össze ellene Jójádá főpap fiának a vére miatt. Ágyában gyilkolták meg, és meghalt. Dávid városában temették el, de nem a királyok temetőjében. 26Ezek esküdtek össze ellene: Zábád, Simeátnak, egy ammóni asszonynak a fia és Jehózábád, Simrítnek, egy móábi asszonynak a fia. 27Fiai, az ellene szóló sok prófétai fenyegetés, meg az Isten házának a helyreállítása le vannak írva a királyokról szóló könyv magyarázatában. Utána fia, Amacjá lett a király.

Az első persely azért készült, hogy a templom építésére gyűjtsenek adományokat. Senki nem érezte kényszernek, hanem örömmel adták oda az adományokat. A vezetők sok tévelygése között szinte üdítő az egyszerű emberek öröme, hogy az Úrnak szolgálhatnak.

RÉ Himnusz 346 MRÉ Péld 29,18

„… A ti atyátok az ördög…” (Jn 8,30–47) Jn 8,30–47

Az ember-tudósok szerint „az érett személyiség” beletagolódik a „sötétség” okozta rendetlenségbe, mert rádöbbent, nincs értelme szembeszállni azzal. Emberi erővel ez amúgy is kudarcra ítélt vállalkozás lenne. Mégis, ezt a beletörődést, megalkuvást a mai Ige kőkemény szavakkal illeti: „A ti atyátok az ördög, tőle származtok, és a ti atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni” (44). Az „Édes Anna” című Fábri Zoltán filmet tekintettük meg nemrégiben a gyülekezeti filmklubon, amely Kosztolányi regényéből készült. Erről a műről is több elemző állítja, hogy Anna tévedett, mert illúziókkal teli tisztaságával nem tudott meggyökerezni egy kiferdült, sötét, vagy mesterséges fények között egzisztáló világban. Tény, hogy a megoldás nem az, ahogy a regény és a film is végződik; Anna egyszer csak robban és öl. De mi hát a megoldás? A beletörődés abba, hogy valójában nincs megoldás? Itt megállni, valóban ördögi. „Aki azonban az Istentől van, hallja az Isten beszédeit.” (47) Ahol Isten szól, ott eleve kész a megoldás!