előző nap
következő nap

„…hogy az Úr népe lesznek” 2Krón 23

1A hetedik évben nekibátorodott Jójádá, és szövetkezett a századparancsnokokkal: Azarjáhúval, Jeróhám fiával, Jismáéllal, Jehóhánán fiával, Azarjáhúval, Óbéd fiával, Maaszéjáhúval, Adájáhú fiával és Elisáfáttal, Zikri fiával. 2Ezek bejárták Júdát, összegyűjtötték Júda valamennyi városából a lévitákat meg Izráel családfőit, és Jeruzsálembe jöttek. 3Az egész gyülekezet szövetséget kötött a királlyal az Isten házában. Ezt mondta nekik Jójádá: A király fiának kell uralkodnia, mert az Úr ígérete Dávid fiainak szól! 4Ezt tegyétek tehát: egyharmada azoknak a papoknak és lévitáknak, akik a nyugalom napján lépnek szolgálatba, őrizze az ajtókat, 5egyharmada a királyi palotánál, egyharmada pedig a Jeszód-kapunál legyen. Az egész hadinép pedig legyen az Úr háza udvaraiban. 6Senki se menjen be az Úr házába, csak a papok és a szolgálatot végző léviták mehetnek be, mert ők szentek. Az egész nép pedig ügyeljen arra, amit az Úr rendelt. 7A léviták vegyék körül a királyt, legyen mindenkinek kezében a fegyvere; aki pedig be akar menni a templomba, azt meg kell ölni! A király mellett legyetek, akármerre jön-megy! 8A léviták és egész Júda mindenben úgy járt el, ahogyan Jójádá főpap megparancsolta. Mindegyik maga mellé vette embereit, a nyugalom napján szolgálatba lépőket, meg azokat, akik a nyugalom napján a szolgálatból kilépnek, mert Jójádá főpap nem engedte el ezeket a csapatokat. 9Jójádá főpap odaadta a századparancsnokoknak Dávid király lándzsáit, kis és nagy pajzsait, amelyek az Isten házában voltak. 10Odaállította az egész hadinépet dárdával a kezükben a templom jobb oldalától a templom bal oldaláig, az oltárhoz és a templomhoz, úgyhogy körülvették a királyt. 11Akkor kivezették a királyfit, és fejére tették a koronát; kezébe adták az uralkodás okmányát, és így királlyá választották. Jójádá és fiai felkenték őt, és felkiáltottak: Éljen a király! 12Ataljá meghallotta az odaözönlő nép lármáját, akik a királyt dicsőítették, és bement a nép közé az Úr házába. 13Amikor látta, hogy a király ott áll egy emelvényen a bejáratnál, a király körül pedig ott vannak a parancsnokok és a kürtösök, az egész köznép meg örül és fújja a kürtöket, és látta az énekeseket a hangszerekkel, akik a dicsérő énekeket vezették, akkor Ataljá megszaggatta ruháját, és ezt mondta: Összeesküvés! Összeesküvés! 14De Jójádá főpap azt parancsolta a haderő élén álló századparancsnokoknak, hogy vezessék ki a sorok között, ha pedig valaki utánamegy, azt öljék meg fegyverrel. A főpap ugyanis nem akarta, hogy az Úr házában öljék meg. 15De amikor a királyi palota kocsibejáratához ért, rátámadtak és megölték ott.
16Jójádá azután szövetséget kötött az Úr, az egész nép és a király között arra nézve, hogy az Úr népe lesznek. 17Azután az egész nép behatolt a Baal templomába, és lerombolta. Oltárait és bálványképeit összezúzták, Mattánt, a Baal papját pedig meggyilkolták az oltárok előtt. 18Jójádá a papokra és a lévitákra bízta az Úr háza felügyeletét, ahogyan Dávid osztotta be őket az Úr házához, hogy égőáldozatokat mutassanak be az Úrnak, amint az meg van írva Mózes törvényében, vigadozva és énekelve, Dávid rendelkezése szerint. 19Kapuőröket rendelt az Úr háza kapuihoz, hogy ne mehessen be senki, aki bármi okból tisztátalan. 20Azután maga mellé vette a századparancsnokokat, az előkelőket és azokat, akik a népen uralkodtak, meg az egész köznépet, és lekísérték a királyt az Úr házából. A Felső-kapun át bevonultak a királyi palotába, és a királyi trónra ültették a királyt. 21Az ország egész népe örült, a város pedig nyugodt maradt, noha Atalját megölték fegyverrel.
Az előző részek elszomorító eseményei után hirtelen változás következik. A főpap veszi kezébe a dolgokat, a gyermek Jóást királlyá teszik, helyreállítják az istentisztelet rendjét és lerombolják a pogány templomokat. A legfontosabb az, hogy a főpap szövetséget kötött az Úr, az egész nép és a király között arra nézve, hogy az Isten népe lesznek. Nem más ez, mint az Úr által egykor kötött szövetség megújítása. Isten mindig is hűséges marad, vissza lehet térni őhozzá.

RÉ 92 MRÉ 92

„… Én vagyok a világ világossága…” (Jn 8,12–29) Jn 8,12–29

„De ha egyszer fényárban úszik a világ, megszűnt a látszat, a képzelgés, az agyrém lehetősége, a dolgok azok, amik.” (Ravasz László) Minden sötétség ellenében jelenti ki Jézus Krisztus, hogy Ő a világ világossága. „Sötétség” pedig számtalan van, ahol a dolgok sem azok, amik, mert ezer érdektől és képzelgéstől homályosultak. Ám a mesterséges fény és a nap fénye sem hasonlítható ahhoz a világossághoz, amit Jézus Krisztus ígér. Egy neves pszichológus nyilatkozta a napokban: „ami él, az rendetlen”. Ez egy tökéletes meghatározás arra, amit a Szentírás bűnnek nevez. Ez a rendetlenség, ez a sötétség (ahol a dolgok nem azok, amik, ahol minden elferdült) egy idő után halálosan elviselhetetlen. Jézus Krisztus kijelentése egyértelmű: „ha nem hiszitek, hogy én vagyok a világ világossága, meghaltok bűneitekben” (24). Aggasztó, ha valakinek a „sötétség”, a „rendetlenség” elviselhető.