előző nap
következő nap

"Mert hűtlenné váltak őseink; azt tették, amit rossznak lát Istenünk, az Úr, és elhagyták őt." 2Krón 29

1Ezékiás huszonöt éves korában kezdett uralkodni, és huszonkilenc évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyja neve Abijjá volt, Zekarjáhú leánya. 2Azt tette, amit helyesnek lát az Úr, egészen úgy, ahogyan tett az őse, Dávid. 3Uralkodása első évének első hónapjában kinyittatta az Úr háza ajtóit, és kijavíttatta azokat. 4Azután visszahozta a papokat és a lévitákat, és összegyűjtötte őket a Keleti téren. 5És ezt mondta nekik: Hallgassatok rám, léviták! Szenteljétek meg magatokat, és szenteljétek meg őseitek Istenének, az Úrnak a házát! Hordjatok ki minden undok bálványt a szentélyből! 6Mert hűtlenné váltak őseink; azt tették, amit rossznak lát Istenünk, az Úr, és elhagyták őt. Elfordították arcukat az Úr hajlékától, hátat fordítottak neki. 7Még a csarnok ajtóit is bezárták, eloltották a mécseseket, nem hoztak illatáldozatot, és nem mutattak be égőáldozatot a szenthelyen Izráel Istenének. 8Ezért haragudott meg az Úr Júdára és Jeruzsálemre. Ezért tette őket iszonyatossá, borzasztóvá és gúny tárgyává, amint magatok is látjátok. 9Ezért hullottak el őseink fegyver által, ezért vannak fogságban fiaink, leányaink és feleségeink. 10Azért elhatároztam, hogy szövetséget kötök Izráel Istenével, az Úrral, és akkor elfordul tőlünk lángoló haragja. 11Fiaim, ne tétlenkedjetek! Hiszen titeket választott ki az Úr, hogy az ő szolgálatára álljatok, neki szolgáljatok és áldozzatok. 12Akkor fogták magukat a léviták: a kehátiak közül Mahat, Amászaj fia és Jóel, Azarjáhú fia, a meráriak közül Kís, Abdi fia és Azarjáhú, Jehallelél fia, a gérsóniak közül Jóáh, Zimmá fia és Éden, Jóáh fia, 13Elicáfán fiai közül Simri és Jeíél, Ászáf fiai közül Zekarjáhú és Mattanjáhú, 14Hémán fiai közül Jehíél és Simei, Jedútún fiai közül Semajá és Uzzíél, 15és összegyűjtötték testvéreiket; megszentelték magukat, és bementek az Úr házába a király parancsára az Úr szava szerint, hogy megtisztítsák. 16Bementek a papok az Úr háza legbelső részébe, hogy megtisztítsák. Kihordtak az Úr házának az udvarába minden tisztátalan dolgot, amit az Úr templomában találtak. A léviták pedig átvették, és kihordták a szabadba a Kidrón-völgybe. 17Az első hónap első napján kezdték el a megszentelést, és a hónap nyolcadik napján jutottak el az Úr csarnokáig. Nyolc napon át végezték az Úr házának a megszentelését, és az első hónap tizenhatodik napján fejezték be. 18Akkor odamentek Ezékiás királyhoz, és ezt mondták: Mindenestül megtisztítottuk az Úr házát, az égőáldozati oltárt és egész fölszerelését, a sorba rakott kenyerek asztalát és egész fölszerelését, 19és minden egyéb fölszerelést is helyreállítottunk és megszenteltünk, amelyet Áház király hűtlenül félredobott uralkodása alatt. Ezek újra az Úr oltára előtt vannak.
20Másnap reggel összegyűjtötte Ezékiás király a város vezető embereit, és fölment az Úr házába. 21Bevittek hét bikát, hét kost, hét bárányt és hét kecskebakot vétekáldozatul a királyságért, a szentélyért és Júdáért. Majd megparancsolta a király Áron fiainak, a papoknak, hogy mutassanak be áldozatot az Úr oltárán. 22Levágták tehát a marhákat, a papok átvették a vért, és az oltárra hintették. Azután levágták a kosokat, és a vért az oltárra hintették. Majd levágták a bárányokat, és a vért az oltárra hintették. 23Végül odavitték a vétekáldozatra szánt bakokat is a király és a gyülekezet elé, és rájuk tették a kezüket. 24Azután levágták azokat a papok, és a vérükkel vétekáldozatot mutattak be az oltáron, és engesztelést végeztek egész Izráelért; mert egész Izráel érdekében rendelte el a király az égőáldozatot és a vétekáldozatot. 25Odaállította a lévitákat az Úr házába cintányérokkal, lantokkal és citerákkal, Dávidnak és Gádnak, a király látnokának, meg Nátán prófétának a parancsa szerint, mert az Úrtól jött ez a parancs prófétái által. 26Oda is álltak a léviták Dávid hangszereivel, a papok pedig a trombitákkal. 27És megparancsolta Ezékiás, hogy mutassák be az égőáldozatot az oltáron. Ugyanabban az időben, amikor elkezdték az égőáldozat bemutatását, elkezdték az Úrnak szóló éneklést és trombitálást Dávidnak, Izráel királyának a hangszereivel. 28Ekkor leborult az egész gyülekezet, az ének pedig zengett, és a trombiták harsogtak. Mindez addig tartott, amíg vége nem lett az égőáldozatnak. 29Amikor vége lett az áldozat bemutatásának, a király és mindazok, akik vele voltak, térdre estek és leborultak. 30Ezután megparancsolta Ezékiás király és a vezető emberek a lévitáknak, hogy dicsérjék az Urat Dávidnak és Ászáf látnoknak a szavaival. Ők pedig örömest mondtak dicséretet, meghajoltak és leborultak. 31Azután megszólalt Ezékiás, és ezt mondta: Most már fel vagytok avatva az Úr szolgálatára! Jöjjetek, és hozzatok véresáldozatokat és hálaáldozatokat az Úr házába! Hozott is a gyülekezet véresáldozatokat és hálaáldozatokat, és akit a szíve arra indított, égőáldozatokat is. 32Ennyi égőáldozatot hozott a gyülekezet: Hetven marhát, száz kost és kétszáz bárányt. Mindez az Úrnak szóló égőáldozat volt. 33Szent adományként hatszáz marhát és háromezer juhot vittek. 34Csakhogy a papok kevesen voltak, és nem győzték az összes áldozati állatot megnyúzni, ezért testvéreik, a léviták segítettek nekik, amíg ezt a munkát el nem végezték, illetve amíg a többi papok meg nem szentelték magukat. A léviták ugyanis őszintébben törekedtek a maguk megszentelésére, mint a papok. 35Bőven volt égőáldozat a békeáldozatok kövérjével és az égőáldozatokhoz tartozó italáldozatokkal együtt. Így állították helyre az istentiszteletet az Úr házában. 36Ezékiás és az egész nép örvendezett azért, hogy az Isten helyreállította azt népe számára, hiszen hamar megtörtént ez a dolog.
Isten sohasem bontotta fel népével kötött szövetségét. Népe fordult el tőle, és tette azt, amit rossznak lát az Úr (6). Isten mégis mindig várja elkóborolt gyermekeit. Az út vissza hozzá ma is ez: elfordulni a bálványoktól, kihordani minden tisztátalant az életünkből. Csak az áldozat más: nincs szükség többé a kosok és bárányok vérére, mert Jézus Krisztus áldozata egyszer s mindenkorra eleget tett bűneinkért. Borulj le hát, és dicsérd Istent ezért a drága szövetségért!

RÉ 101 MRÉ 101

„… A jó pásztor életét adja a juhokért…” (Jn 10,1–21) Jn 10,1–21

Érdemes lenne egyszer valóságosan belegondolni, hogy tudunk-e mi egyáltalán valamit is, feltétel nélkül odaadni a másikért; az életünk odaadását már meg sem merem említeni. János evangéliuma itt Jézus Krisztust, mint jó pásztort mutatja be.[1] Ebben a képben sűrítve látjuk Jézus Krisztus személyének titkát, küldetésének lényegét: „a jó pásztor életét adja a juhokért”(11). Ötször említi ezt a kijelentést a 10. fejezet, amely Jézus Krisztus golgotai keresztáldozatára utal. Jézus Krisztusnak hatalma van arra, hogy „letegye életét, és újból felvegye azt” (17-18).[2] Ő nemcsak viseli a pásztor nevet, nemcsak nyája előtt jár, hanem akár élete feláldozásával is védi a nyájat. Ő pásztor és nem béres (12-13), Ő nem önmagát képviseli. Ő nem tolvaj és rabló, nem szed rá, nem csap be, nem rövidít meg, hanem igazán szeret.[3] Csak egyedül az Úr Jézus Krisztus ilyen pásztor, aki önmagát adja a nyájért, ezért csak Ő egyedül a „jó” pásztor. Mi többnyire béresek vagyunk valahányan, mert minden tettünkben és „szolgálatunkban” is ott van a saját énünk. Egyedül az Úr Jézus Krisztus képes arra, hogy pásztor lelkületre szüljön újjá bennünket, melynek nyomán béresekből egyre inkább pásztorok leszünk, így egyre inkább az Úr növekszik bennünk, mi pedig fokozatosan kisebbé leszünk (János 3,30). Így végre életünk lesz, és bőségben élhetünk (10).[4] Jöjj, egyetlen jó pásztor! [5]


[1] Használ egy másik képet is Jézus Krisztus szolgálatára, az ajtó képét, de erről most nem tudunk szólni.

[2] Ez a hatalom, hogy Jézus önként, feltétel nélkül, másokért leteszi az életét, majd ismét felveszi, utal istenfiúságára.

[3] Jézus Krisztus igazán szeret, ebben az is benne van, hogy igazságosan szeret.

[4] Erre a minden emberi értelmet felülhaladó ígéretre azt mondani, hogy ördögi (19-21); ez maga a kárhozat.

[5] Jöjj, egyetlen jó pásztor! Szülj újjá! Nyiss ajtót sokféle zártságainkban, hogy „ki és be járjunk”, és Tebenned megtapasztaljuk a krisztusi szabadságot; az újjászületés önátadó szabadságát (9), valamint biztonságot (9) és bőséget (10). Te vagy az ajtó is, egyedül Tebenned történhet mindez (7). - Jöjj, egyetlen jó pásztor! Halljuk meg a Te jelentétedben az idegen (5), a nem krisztusi hangot; vegyük észre a Te világosságodban azokat, akik nem az ajtón mennek be a juhokhoz, éppen ezért tolvajok és rablók. Ilyen rablás lehet az is, amikor a módszerek mindenhatóságában bízva akarjuk az örömüzenetet hirdetni. Ilyenkor észre sem vesszük, hogy már régen nem Krisztus áll a középpontban, és nem az ajtón, azaz nem Őrajta keresztül akarunk jelen lenni a világban. Fontoljuk meg: az evangélium eszköztelensége sokféle módszert kizár, és ha nem vállaljuk fel ezt az eszköztelenséget, akkor valójában rombolunk és pusztítunk (9). - Jöjj, egyetlen jó pásztor! Tarts számon bennünket egészen az üdvösségig, mert olyan örömteli bizonyosság, hogy Te személyenként ismersz bennünket (14-15). - Jöjj, egyetlen jó pásztor! Végy ki a szívünkből minden szűkkeblűséget, mert Te mondtad, hogy más juhaid is vannak Neked, nem csak azok, akikről mi úgy gondoljuk. Formáld át akolszemléletű gondolkodásunkat (16)! Ez az igevers az igazi „ökumené” alapigéje is lehet. - Jöjj, egyetlen jó pásztor! Általad érlelődik meg szívünkben az a reménység, hogy Tebenned az Atya majdan egybeszerkeszt mindeneket (Efezeus 1,10; 1Korinthus 15,28). Nem tudjuk pontosan, hogyan történik, és mit jelent ez az egybeszerkesztés, de az biztosan következik ebből az ígéretből, hogy Isten az egység Istene. Segíts, hogy mi is merjünk ezzel a lelkülettel tekinteni mindenkire (16).