előző nap
következő nap

"Elmentek tehát a futárok a király és a vezető emberek levelével egész Izráelbe és Júdába, és a király parancsa szerint ezt mondták: Izráel fiai! Térjetek meg az Úrhoz,..." 2Krón 30

1Azután üzenetet küldött Ezékiás egész Izráelbe és Júdába, sőt Efraimba és Manasséba is írt leveleket, hogy jöjjenek el Jeruzsálembe az Úr házába, és tartsanak páskát Izráel Istenének, az Úrnak a tiszteletére. 2A király úgy határozott vezető embereivel és az egész jeruzsálemi gyülekezettel együtt, hogy a második hónapban tartják meg a páskát. 3Nem tudták ugyanis idejében megtartani, mert nem szentelte meg magát elég pap, és a nép sem gyűlt össze Jeruzsálembe. 4Így látta ezt helyesnek a király és az egész gyülekezet. 5Elhatározták tehát, hogy kihirdetik egész Izráelben Beérsebától Dánig, hogy jöjjenek Jeruzsálembe, és tartsanak páskát Izráel Istenének, az Úrnak a tiszteletére, mert ilyen nagy tömegben még nem tartották meg, pedig meg van írva. 6Elmentek tehát a futárok a király és a vezető emberek levelével egész Izráelbe és Júdába, és a király parancsa szerint ezt mondták: Izráel fiai! Térjetek meg az Úrhoz, Ábrahám, Izsák és Izráel Istenéhez, akkor ő is megtér azokhoz, akik megmenekültek Asszíria királyainak a markából, és megmaradtak. 7Ne legyetek olyanok, mint atyáitok és testvéreitek, akik hűtlenné váltak őseik Istenéhez, az Úrhoz. Ezért hagyta őket elpusztulni, amint magatok is látjátok. 8Ne legyetek tehát olyan nyakasok, mint atyáitok! Adjatok kezet az Úrnak, és jöjjetek el szentélyébe, amelyet örökre megszentelt! Szolgáljatok Isteneteknek, az Úrnak, akkor elfordul tőletek fölgerjedt haragja. 9Mert ha megtértek az Úrhoz, akkor irgalmasak lesznek testvéreitekhez és fiaitokhoz azok, akik fogságba vitték őket, úgyhogy visszatérhetnek erre a földre. Hiszen kegyelmes és irgalmas a ti Istenetek, az Úr, nem fordul el tőletek, ha megtértek hozzá. 10A futárok városról városra jártak Efraim és Manassé földjén egészen Zebulonig. De kinevették és kigúnyolták őket. 11Csak néhány ember volt Ásérban, Manasséban és Zebulonban, aki megalázta magát, és elment Jeruzsálembe. 12Júdában azonban ott volt az Isten keze, amely egy akaratra juttatta őket, és teljesítették a király és a vezető emberek parancsát az Úr szava szerint. 13Sok nép gyűlt össze Jeruzsálemben, igen nagy gyülekezet, hogy megtartsák a kovásztalan kenyerek ünnepét a második hónapban. 14Azon kezdték, hogy eltávolították Jeruzsálemből az oltárokat. Eltávolították az összes tömjénező oltárt is, és a Kidrón-völgybe dobták. 15Azután levágták a páskabárányt a második hónap tizennegyedik napján. A papok és a léviták megalázkodva megszentelték magukat, és égőáldozatokat vittek az Úr házába. 16Odaálltak a helyükre, ahogyan Mózesnek, Isten emberének a törvénye előírja. A papok hintették a léviták kezéből átvett vért. 17Mert sokan voltak a gyülekezetben, akik nem voltak megszentelődve, ezért a lévitákra bízták a páskabárány levágását és az Úrnak szentelését mindazok helyett, akik nem voltak tiszták. 18Mert a nép jó része, sokan, akik Efraimból, Manasséból, Issakárból és Zebulonból valók voltak, nem tisztították meg magukat, de az előírás ellenére ettek a páskabárányból. Ezért Ezékiás így imádkozott értük: A jóságos Úr bocsássa meg ezt 19mindenkinek, aki kész volt arra, hogy az Úristenhez, ősei Istenéhez folyamodjék, bár nem volt olyan tiszta, ahogyan a szentélyhez illik! 20És az Úr meghallgatta Ezékiást, és megkímélte a népet.
21Azután megtartották a Jeruzsálemben tartózkodó izráeliek a kovásztalan kenyerek ünnepét hét napon át nagy örömmel. A léviták és a papok mindennap dicsérték az Urat, erős hangú hangszereken játszva az Úr tiszteletére. 22Ezékiás pedig szívhez szólóan beszélt mindazokkal a lévitákkal, akik hozzáértően végezték feladatukat az Úr tiszteletére. Ünnepi lakomát tartottak hét napig, békeáldozatokat áldozva és dicsőítve őseik Istenét, az Urat. 23Azután elhatározta az egész gyülekezet, hogy tovább folytatják még hét napig; és így még hét napig folytatták az örömünnepet. 24Mert Ezékiás, Júda királya ezer bikát és hétezer juhot ajánlott fel a gyülekezetnek. A vezető emberek is felajánlottak a gyülekezetnek ezer bikát és tízezer juhot. A papok tömegesen szentelték meg magukat. 25Örvendezett tehát Júda egész gyülekezete, a papok és a léviták, meg az egész gyülekezet, amely Izráelből érkezett, és az Izráel országából érkező, meg a Júdában lakó jövevények. 26Nagy volt az öröm Jeruzsálemben, mert Salamonnak, Dávid fiának, Izráel királyának az ideje óta nem történt ehhez hasonló Jeruzsálemben. 27Azután fölálltak a papok és a léviták, és megáldották a népet. Szavuk meghallgatásra talált, mert imádságuk eljutott a mennybe, az Úr szent lakóhelyére.
Mi okoz örömet az embernek? Pénz, hírnév vagy hatalom? Nem ezektől függ a boldogságunk. Futárok szaladnak szét az országban az örömhírrel: Isten kegyelmes és irgalmas! Sokan kinevették őket, de ez sem okozott nekik igazi örömet. Néhányan felmentek Jeruzsálembe, akik meghallották az örömhírt, és az ünnep örömöt hozott. Istent ünnepelni, őt dicsérni, neki hálaáldozattal áldozni igazi öröm, akármilyen körülmények között éled is az életed.

RÉ 62 MRÉ 62

„… Én és az Atya egy vagyunk…” (Jn 10,22–30) Jn 10,22–30

Jézus Krisztus két képpel, a jó pásztorról (11) és a juhok ajtajáról (9) szóló képekkel szemléltette személye titkát, majd ezek üzenetét egy sűrített mondatban kijelentette: „Én és az Atya egy vagyunk” (30). Ez istenkáromlás, állapították meg a vallási vezetők, hiszen Jézus ember létére Istenné tette magát (33).[1] Aktualizáljuk a helyzetet, hogy értsük. Jézus sok jót tett, betegeket gyógyított, tagadhatatlanul cselekedte az Isten akaratát (32-33), de ez nem számított, mert akkor sem tudták, ma sem tudják nagyon sokan befogadni, éppen a lényeget, a keresztyénség központi üzenetét: Jézus Krisztus Isten Fia, Megváltó. Valóban istenkáromlás, ha egy ember Istenné teszi magát, kivéve azt az egyetlent, aki valóban az! Jézus Krisztus cselekedetei erre mutattak, igazolták Őt, hiszen „ember” soha nem szólt és cselekedett így, ahogy Ő, mert Őbenne maradéktalanul cselekedett az Atya (37-38); azóta kereszthalálát, feltámadását, mennybemenetelét is illesszük bele ebbe a sorba! Hiszed e, Jézus és az Atya egyek: ezért Ő a Krisztus, aki mellett tanúskodnak cselekedetei (25). Ennek áldása, hogy a juhai vagyunk (27), örök életünk van (28), és senki nem ragadhat ki minket az Ő szeretetéből (29).


[1] Ezért a kijelentésért megkövezés járt (31).