előző nap következő nap

"Ezékiás megállapította a papok és a léviták beosztását, beosztotta őket szolgálatuk rendje szerint." 2Krón 31

1Amikor mindezek befejeződtek, egész Izráel, amely ott tartózkodott, kivonult Júda városaiba, és összetörték a szent oszlopokat, kivagdalták a szent fákat, és lerombolták az áldozóhalmokat és oltárokat egész Júdában, Benjáminban, Efraimban és Manasséban. Azután visszatértek Izráel fiai, mindenki a maga városában levő birtokára. 2Ezékiás megállapította a papok és a léviták beosztását, beosztotta őket szolgálatuk rendje szerint. A papokat és a lévitákat beosztotta az égőáldozathoz és a békeáldozathoz, szent szolgálatra, magasztalásra és dicsőítésre az Úr lakóhelyének a kapuiban. 3A király jövedelmének egy részét az égőáldozatokra adta: a reggeli és az esti égőáldozatokra, a szombatonként, újholdanként és a megszabott ünnepeken bemutatandó égőáldozatokra, ahogyan meg van írva az Úr törvényében. 4A Jeruzsálemben lakó népnek pedig meghagyta, hogy adják meg a papok és a léviták részét, és ragaszkodjanak az Úr törvényéhez. 5Amint ennek híre ment, Izráel fiai bőségesen hoztak a gabona, must, olaj, méz és minden mezei termény legjavából, és bőségesen meghozták a tizedet is mindenből. 6A Júda városaiban lakó izráeliek és júdaiak is hoztak tizedet szarvasmarhából és juhokból, és az Istenüknek, az Úrnak szentelt dolgokból is elhozták a szent tizedet, és garmadákba rakták. 7A harmadik hónapban kezdték el lerakni a garmadákat, és a hetedik hónapban végezték be. 8Amikor Ezékiás és a vezető emberek odamentek, és látták a garmadákat, áldották az Urat és népét, Izráelt. 9Ezékiás kérdezősködött a papoktól és a lévitáktól a garmadák felől. 10A Cádók házából való Azarjáhú főpap így felelt neki: Amióta elkezdték hordani a felajánlásokat az Úr házába, eleget eszünk, sőt még maradt is bőségesen, mert az Úr megáldotta népét, úgyhogy megmaradt ez a nagy mennyiség. 11Akkor meghagyta Ezékiás, hogy rendezzenek be kamrákat az Úr házánál; és berendezték azokat. 12Majd behordták becsületesen a felajánlást, a tizedet és a szent adományokat, és ezeknek a felügyelője Kónanjáhú lévita lett, helyettese pedig testvére, Simei. 13Jehiél és Azarjáhú, Nahat és Aszáél, Jerimót és Józábád, Eliél és Jiszmakjáhú, Mahat és Benájáhú pedig Kónanjáhúnak és testvérének, Simeinek a beosztottai voltak, Ezékiás királynak és Azarjáhúnak, az Isten háza felügyelőjének a rendelkezése szerint. 14A lévita Kóré, Jimná fia, a keleti kapu őre, az Istennek adott önkéntes adományokra ügyelt. Ő osztotta szét az Úrnak felajánlott és igen szent dolgokat. 15Mellette hűségesen szolgált Éden és Minjámin, Jésúa és Semajáhú, Amarjáhú és Sekanjáhú, a papok városaiban. Ők végezték az elosztást testvéreik között, beosztásuk szerint, a nagyoknak és a kicsiknek egyaránt, 16a származási jegyzékbe beírt férfiaknak, a háromévesektől fölfelé mindenkinek, akinek bejárása volt az Úr házába napi teendője végzésére, bármilyen szolgálatban, hivatalban, vagy beosztásban voltak. 17A papokat családonként írták be a származási jegyzékbe, a lévitákat pedig húszévestől fölfelé kötelességük és munkabeosztásuk szerint. 18A származási jegyzékbe be kellett írni egész közösségüket minden családtaggal, az asszonyokkal, a fiúkkal és a leányokkal együtt, mert a szentélynél végzett hűséges szolgálat megszentelte őket. 19Áron fiainak, a városaikhoz tartozó legelők vidékén lakó papoknak minden városban voltak név szerint kijelölt embereik, akik a papság férfi tagjainak és a származási jegyzékbe beírt minden lévitának kiosztották a rájuk eső részt. 20Így járt el Ezékiás egész Júdában. Azt tette, amit jónak, helyesnek és igaznak tartott Istene, az Úr. 21Minden munkáját, amit az Isten háza szolgálatában, a törvénynek és a parancsolatnak megfelelően elkezdett, Istenét keresve, tiszta szívből végezte, ezért sikerült neki.
Jeruzsálemben a templom újra betölti eredeti küldetését. Vannak felszentelt papok és léviták, akik rendben az Úr előtt állnak, áldozatot mutatnak be, szolgálnak az Úrnak – a népért. A népnek gondoskodni kell róluk. Ez Isten rendelése. A nép Isten iránti hálája erre is elég: bőségesen ellátják a templomban szolgálatot teljesítőket. Bár gyülekezeteinknek nem áldozópapjai, hanem lelkészei vannak, ma is az az Úr rendelése, hogy róluk gondot viseljünk. Tegyük ezt jó szívvel, örömmel, ezzel is kifejezve hálánkat az Úrnak!

RÉ 33 MRÉ 33 Jn 10,31–42

„… akit az Atya megszentelt és elküldött a világba…” (Jn 10,31–42) Jn 10,31–42

Meg akarják kövezni Jézust, mert azt mondta, hogy Ő és az Atya egyek (30). Jézus az írástudók előtt „írástudói logikával” érvel: A 82, zsoltár 6. versét halljuk szájából, arra utalva, hogy akik bíráskodnak mások felett, azok isteni funkciót kapnak, ezzel azonban csak felelősen élhetnek, mert ha visszaélnek vele, olyanokká lesznek, mint a hamis istenek, akikre pusztulás vár. E figyelmeztetés mellett is érvényes az Írás alaptétele, miszerint embereket isteni funkciókkal ruház fel az Úr, akár szülőként, akár tanárként, akár bíróként, és még sok más területen is. Nem lehetséges-e akkor, hogy Isten valakit megszentel és elküld a világba, hogy az Ő cselekedeteit végezze? Jézus érvelése írásmagyarázat, a kor eszközeivel: „Bibliával” felel az állandóan Bibliát idézgetőknek. Ezek azok, akik éppen az Írástól nem látják meg Krisztust, az erdőtől nem látják a fát, saját írásértelmezésüktől nem látják meg azt az egyetlent, aki jelként maradéktalanul cselekszi az Isten akaratát; akit az Atya valóban megszentelt és elküldött (36). Ez az igazi istenkáromlás. Vigyázzunk, ez ma is nagy veszély. Jártam olyan parókián, ahol még a villanykapcsolón is igés matricát olvastam, csak Krisztus hiányzott a házból.