"Szolgálatba állította a papokat, és buzdította őket az Úr háza szolgálatára." 2Krón 35
20Azok után, hogy Jósiás helyreállította a templomot, felvonult Nékó, Egyiptom királya, hogy harcoljon Karkemisnél az Eufrátesz mellett. Jósiás azonban kivonult vele szemben. 21Nékó követeket küldött hozzá ezzel az üzenettel: Nem veled van dolgom, Júda királya! Nem ellened jöttem most, hanem az ellen a ház ellen, amellyel hadakozom, és Isten parancsolta, hogy siessek. Állj félre az Isten elől, aki velem van, hogy el ne pusztítson! 22Jósiás azonban nem tért ki előle, hanem harcra készülve álruhába öltözött, és nem hallgatott Nékónak az Isten szájából származó beszédére. Fölvonult, hogy megütközzék Megiddó síkságán. 23Az íjászok azonban eltalálták Jósiás királyt, és a király ezt mondta szolgáinak: Vegyetek le innen, mert súlyosan megsebesültem! 24Szolgái levették a harci kocsiról, egy másik kocsira tették, és Jeruzsálembe vitték. Ott meghalt, és eltemették ősei sírjába. Egész Júda és Jeruzsálem gyászolta Jósiást. 25Jeremiás siratódalt szerzett Jósiásról, az énekesek és az énekesnők pedig máig is megéneklik Jósiást siratóénekeikben. El is rendelték ezt Izráelben. Le is vannak írva ezek a siratóénekek között. 26Jósiás egyéb dolgai és kegyes tettei, amelyek megfeleltek annak, amit az Úr előír törvényében, 27egész története elejétől végig meg van írva az Izráel és Júda királyairól szóló könyvben.
RÉ 478 MRÉ 375 Zsolt 73
„… Miért nem adták el inkább ezt a kenetet…” (Jn 12,1–11) Jn 12,1–11
Az asztal körül[1] ott ül szótlanul a feltámadott Lázár. Nem mindig kell beszélni, az a jó, ha puszta jelenlétünk is beszél (1). Továbbra is szorgalmasan szolgál a másokért élő Márta (2). A történet középpontja a Jézust drága nárdus-olajjal megkenő Mária, aki el tudja engedni a földi „birtokot”, egész éven át megkeresett kincsét (3). Valamint ott látjuk Jézus körül a szegényekre hivatkozó, de valójában haszonleső Júdást, a mai ember prototípusát. Szándékosan nem említem azt, hogy az evangélista tolvajnak is nevezte; manapság ugyanis minden pozícióban lévőt tolvajnak tartanak. Mária odaadta drága kincsét Jézusért, ez az elengedés tudománya, az Istennel való élő kapcsolat kezdete. Megrettenhetünk, mert itt látjuk, hogy valójában milyen gyenge a mi hitünk - alig tudunk valamit is elengedni az Úrért; sőt, egyáltalán nem tudunk elengedni, lemondani, örömmel adni; nem törekedni, nem szerezni, alul maradni, kudarcot szenvedni. Aki ad az illatozik, ahogy itt megtelt a kenet illatával a ház (3), mi pedig bűzlünk rendesen. Jézus Krisztus teológiai magasságokba emeli Mária tettét, mert úgy értelmezi azt, hogy közel van, itt van már megváltásunk órája (7).
[1] Lázár házában vacsorát készítettek Jézus tiszteletére. Az étkezés szerepe akkor sokkal jelentősebb volt, mint ma. Korunkban a nagy mulatozások, vagy fogyókúrák kapcsán hallunk erről, de akkor a vacsora az Isten országának előíze volt, asztalközösséget jelentett, ünneplést, hálaadást és örömöt, Isten dicséretét. Mára Istent teljesen kimetszettük a valóságértelmezésünkből, így három „legitim” terület maradt csupán, a gazdaság, a természettudományok, és a politika (valamint az ezeket kiszolgáló területek), a többi semmit érő tevékenység. Ezt a véleményt neves tudósok nyíltan hangoztatják. Kilúgoztuk a valóságból a mennyei többletet – hát majd kiderül, hogy halálunk óráján mit tudunk kezdeni a multiplikációs képlettel. Éppen ezért fontos a mai Ige!