előző nap
következő nap

"...És felolvasta fülük hallatára a szövetség könyvének minden igéjét, amelyet az Úr házában találtak." 2Krón 34

1Nyolcéves volt Jósiás, amikor uralkodni kezdett, és harmincegy évig uralkodott Jeruzsálemben. 2Azt tette, amit helyesnek lát az Úr, ősének, Dávidnak az útjain járt, és nem tért el sem jobbra, sem balra. 3Uralkodása nyolcadik évében, még ifjúkorában kezdte keresni ősének, Dávidnak az Istenét. Tizenkettedik évében kezdte megtisztítani Júdát és Jeruzsálemet az áldozóhalmoktól, a bálványoszlopoktól, a faragott és öntött bálványszobroktól. 4Lerombolták az ő jelenlétében a Baalok oltárait. A rajtuk álló tömjénező oltárokat darabokra vágatta, a bálványoszlopokat, a faragott és öntött bálványszobrokat összetörette, porrá zúzatta, és szétszóratta azoknak a sírján, akik áldoztak nekik. 5Az oltárokon elégette papjaik csontjait. Így tisztította meg Júdát és Jeruzsálemet. 6Manassé, Efraim és Simeon városaiban is, egészen Naftáliig, azoknak a romjain körös-körül 7leromboltatta az oltárokat és bálványoszlopokat, összetörette a bálványszobrokat, porrá zúzatta azokat, és minden tömjénező oltárt darabokra vágatott Izráel egész országában. Azután visszatért Jeruzsálembe. 8Uralkodásának a tizennyolcadik évében pedig az ország és a templom megtisztítása során elküldte Sáfánt, Acaljáhú fiát, Maaszéjáhú városparancsnokot meg Jóáh főtanácsost, Jóáház fiát, hogy javítsák ki Istenének, az Úrnak a házát. 9Ezek elmentek Hilkijjá főpaphoz, és átadták neki az Isten házába begyűlt pénzt, amelyet összegyűjtöttek az ajtót őrző léviták a Manasséból és Efraimból valóktól, az Izráelben megmaradtaktól, továbbá a Júdából és Benjáminból valóktól és Jeruzsálem lakóitól. 10És átadták az Úr házánál levő munkások felügyelőinek, azok pedig átadták a munkásoknak, akik az Úr házában dolgoztak, hogy állítsák helyre és javítsák ki a templomot. 11Adtak pénzt az ácsoknak és a kőműveseknek, hogy vásároljanak faragott köveket és faanyagot a gerendázathoz és a helyiségek beburkolásához, mert Júda királyai hagyták elkorhadni azokat. 12Az emberek hűségesen végezték a munkát. Merári fiai közül Jahat és Óbadjáhú léviták, a kehátiak közül pedig Zekarjá és Mesullám ügyeltek fel rájuk, és irányították őket. A különféle hangszerekhez értő léviták pedig 13a teherhordók élén álltak, és irányították az összes munkásokat mindenféle munkában. Léviták voltak az írnokok, a felügyelők és a kapuőrök is.
14Amikor kihozták az Úr házában összegyűlt pénzt, megtalálta Hilkijjá főpap azt a törvénykönyvet, amelyet az Úr adott Mózes által. 15Ekkor megszólalt Hilkijjá, és ezt mondta Sáfán kancellárnak: Ezt a törvénykönyvet találtam az Úr házában! És odaadta Hilkijjá a könyvet Sáfánnak. 16Sáfán pedig elvitte a könyvet a királyhoz, és jelentést tett a dologról a királynak. Ezt mondta: Elvégezték szolgáid mindazt, amit rájuk bíztak. 17Összeszedték az Úr házában található pénzt, és odaadták a felügyelőknek meg a munkásoknak. 18És jelentette Sáfán kancellár a királynak azt is, hogy Hilkijjá pap egy könyvet adott át neki. És felolvasott belőle Sáfán a királynak. 19Amikor meghallotta a király a törvény igéit, megszaggatta a ruháját. 20Majd ezt a parancsot adta a király Hilkijjának és Ahikámnak, Sáfán fiának, Abdónnak, Míká fiának, Sáfán kancellárnak és Aszájának, a király udvari emberének: 21Menjetek, és kérdezzétek meg az Urat, hogy mit jelentenek a megtalált könyv igéi rám, meg az Izráelben és Júdában megmaradtakra nézve! Mert az Úr nagy haragja áradt ránk azért, hogy elődeink nem tartották meg az Úr igéjét, és nem azt tették, ami ebben a könyvben meg van írva. 22Ekkor elment Hilkijjá és akiket a király elküldött, Hulda prófétanőhöz, aki Sallúmnak, Tokhat fiának, Haszrá unokájának, a ruhák őrzőjének volt a felesége, és Jeruzsálem új városrészében lakott, és beszéltek vele. 23Hulda így szólt hozzájuk: Ezt mondja az Úr, Izráel Istene: Mondjátok meg annak az embernek, aki hozzám küldött benneteket: 24Ezt mondja az Úr: Én veszedelmet hozok erre a helyre és lakóira, mindazokat az átkokat, amelyek meg vannak írva abban a könyvben, amelyet felolvastak Júda királyának. 25Mert elhagytak engem, és más isteneknek tömjéneztek, hogy bosszantsanak engem kezük mindenféle csinálmányával. Ezért áradt ki lángoló haragom erre a helyre, és nem alszik ki. 26De mondjátok meg Júda királyának, aki azért küldött benneteket, hogy megkérdezzétek az Urat: Ezt mondja Izráel Istene, az Úr, azokról az igékről, amelyeket hallottál: 27Mivel meglágyult a szíved, és megaláztad magad az Isten előtt, amikor meghallottad kijelentését erről a helyről és lakóiról; mivel megaláztad magad előttem, megszaggattad a ruhádat, és sírtál előttem, azért én is meghallgatlak! – így szól az Úr. 28Őseid mellé foglak tétetni, békességgel kerülsz sírodba, és nem látod meg azt a nagy veszedelmet, amelyet erre a helyre és lakóira hozok! És megvitték a választ a királynak.
29A király összegyűjtette Júda és Jeruzsálem véneit. 30Azután fölment az Úr házába a király, meg Júda összes polgára és Jeruzsálem lakói, a papok, a léviták és az egész nép apraja-nagyja. És felolvasta fülük hallatára a szövetség könyvének minden igéjét, amelyet az Úr házában találtak. 31Majd odaállt a király a helyére, és szövetséget kötött az Úr színe előtt arra nézve, hogy az Urat követik, parancsolatait, intelmeit és rendelkezéseit teljes szívvel és teljes lélekkel megtartják, és teljesítik a szövetség igéit, melyek meg vannak írva abban a könyvben. 32Elfogadtatta ezt mindazokkal, akik Jeruzsálemből és Benjáminból ott voltak. És Jeruzsálem lakói az Istennek, őseik Istenének a szövetsége szerint jártak el. 33Jósiás pedig eltávolított minden utálatos bálványt Izráel fiainak valamennyi tartományából, és minden Izráelben található embert Istenüknek, az Úrnak a szolgálatára kötelezett. Nem is tértek el az ő egész életében őseik Istenétől, az Úrtól.
A reformáció idején élhették át hitvalló eleink ezt a csodát, amikor mindenki a maga nyelvén olvashatta a Bibliát: hályog hullt le a szemükről, és Isten dicsőségére akartak élni, épp, mint Jósiás király idejében. Isten igéje ma is élő és ható. Ha ma olvasod, Isten Lelke benned is bűnbánatot ébreszt, és vágyat, hogy egyedül Isten dicsőségére élj.

RÉ 269 MRÉ 398

„… nem járt többé nyilvánosan…” (Jn 11,45–57) Jn 11,45–57

Jézus Krisztus egyszerűen visszavonult minden nyilvánosság elől (54),[1] nem mutatkozott többé, míg el nem jött az Ő órája. Még nem szolgáltatta ki magát ellenfeleinek, de nem „szépelgett" ügyeletes csodálói előtt sem. A visszavonulás az egyetlen hiteles „cselekvés” manapság, amikor az érdemi tettekre egyszerűen nincs lehetőség, mert ezernyi rosszindulat és hamis, becsapó csodálat vesz körül mindent; még hitet emlegetve is valójában hitetlenül és istentelenül.


[1] Csoda történt. Egy Lázár nevű embert feltámasztott a názáreti Jézus, aki egyre népszerűbb lett (45).
A mai igeszakasz a csoda hatását mutatja be. Történt egy csoda, életre kelt egy ember, ezen keresztül Isten mutatta meg hatalmát, - és azonnal politikai döntés születik, ami mindig pillanatnyi hatalmi érdekeket szolgál, hivatkozzon bármilyen nemes ügyre is. Voltak a „csodálók" között besúgók is, akik jelentették a történteket a Nagytanácsnak. Ez a főtanács főpapokból, vezető papokból, és a korabeli pártok vezetőiből állt, többségben az elszánt farizeusok vallási pártjából. A Nagytanács ugyan biztosította a római uralom ellenére a zsidók valamiféle függetlenségét, vallási önállóságát, de ez a vallásosság sem az Isten dicsőségét szolgálta, hanem nemzeti érdekeket, csoportérdekeket. Jézust azért akarták megölni, mert ha csoportosulás kezdődik körülötte, a rómaiak azonnal közbelépnek, és ez kiváló ürügy lehet a zsidó tartomány megregulázására (48). Kajafás nem farizeus, hanem egy okos, politikus, gazdag, művelt főpap (hellénista szadduceus). Olyan ez a Kajafás, mint ma azok a tudósok, akik szerint emlegethetjük ugyan Istent, de igazából csak a tudományosan vizsgálható tények számítanak, minden egyéb csak „líra", ide értve a bölcsészet minden ágát, a teológiától a társadalomtudományig és a lélektanig. Emlegessük ezeket, közben pedig hozzunk politikus, haszonelvű döntéseket. Kajafás mondja ki, hogy jobb, ha Jézust beáldozzák, de maradjon meg a részleges függetlenség (50). Kajafás nem is sejtette, hogy ezzel próféciát mondott. Ma is ilyen evilági nemzeti, politikai, érdekbeli ügyek „politikus” eszköze csupán az Isten ügye – ám valójában nem veszik komolyan a világban, egyszerűen nem számít?