előző nap
következő nap

„Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, mert örökké tart szeretete!" Zsolt 118

1Adjatok hálát az ÚRnak, mert jó, mert örökké tart szeretete! 2Mondja hát Izráel, hogy örökké tart szeretete! 3Mondja hát Áron háza, hogy örökké tart szeretete! 4Mondják hát, akik félik az URat, hogy örökké tart szeretete! 5Nyomorúságomban az URat hívtam segítségül. Az ÚR meghallgatott, tágas térre vitt engem. 6Velem van az ÚR, nem félek, ember mit árthat nekem? 7Velem van az ÚR, segít engem, és én megvetéssel nézek gyűlölőimre. 8Jobb az ÚRnál keresni oltalmat, mint emberben bízni. 9Jobb az ÚRnál keresni oltalmat, mint előkelő emberekben bízni. 10Sok nép vett körül engem, de az ÚR nevében szembeszállok velük! 11Körülvettek, be is kerítettek, de az ÚR nevében szembeszállok velük! 12Körülvettek, mint a méhek, de kialszanak, mint az égő bozót. Az ÚR nevében szembeszállok velük! 13Durván eltaszítottak, hogy elessem, de az ÚR megsegített engem. 14Erőm és énekem az ÚR, megszabadított engem. 15Ujjongás és győzelem hangja zeng az igazak sátraiban: az ÚR jobbja hatalmasan munkálkodik! 16Fölemelte jobbját az ÚR, az ÚR jobbja hatalmasan munkálkodik! 17Nem halok meg, hanem élek, és hirdetem az ÚR tetteit! 18Keményen megfeddett engem az ÚR, de nem adott át a halálnak.
19Nyissátok ki előttem az igazság kapuit! Bemegyek, és hálát adok az ÚRnak! 20Ez az ÚR kapuja: igazak mehetnek be rajta. 21Hálát adok neked, hogy meghallgattál, és megszabadítottál. 22Az a kő, amelyet az építők megvetettek, az lett a sarokkő. 23Az ÚRtól lett ez, csodálatos a mi szemünkben. 24Ez az a nap, amelyet az ÚR elrendelt, vigadozzunk és örüljünk ezen! 25Ó, URam, segíts meg! Ó URam, adj szerencsét! 26Áldott, aki az ÚR nevében jön! Megáldunk titeket az ÚR házából. 27Az ÚR az Isten, ő adott nekünk világosságot. Kötelekkel kössétek az ünnepi áldozatot az oltár szarvaihoz! 28Istenem vagy, hálát adok neked, Istenem, magasztallak téged! 29Adjatok hálát az ÚRnak, mert jó, mert örökké tart szeretete!
Néhány jól ismert aranymondás található a mai zsoltárban  (6.14.24), de legnagyobb kincsét a sorok között olvassuk, hiszen ezt idézték, amikor Jézus bevonult Jeruzsálembe (26). Az egészet olvassuk úgy, hogy Jézusról szól. Ha értékeljük, hogy Jézusban mit jelent az, hogy „...megszabadított engem" (14), akkor reggel és este mondjuk el a zsoltár nyitó és záró mondatát: „Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, mert örökké tart szeretete!"(1.29).

RÉ 118 MRÉ 118

„Egy kis idő még…” (Jn 16,16–33) Jn 16,16–33

Sírás, jajgatás, szomorúság, szülési fájdalmak (20-21); miközben annyi mindent nem értünk (18); - tény, ebben a világban ez az osztályrésze a hívő embernek; csak a hitetlenek jókedvűek, mert felelőtlenek, és nem érdekli őket a másik baja. Mihez hasonlítsam ezt az állapotot; olyan ez, mint haladó autóban, hátul olvasni, gépelni, dolgozni; minden mozdulatért tízszeresen meg kell szenvedni. Ilyen zötyögős a földi élet, egy kis kanyar és borul minden a nehézségi erő szerint; „és menni kell, tenni kell, lenni kell” (Geszti Péter). Mondjuk ki: úton lenni, állandó életveszély. A hívő ember érzi ezt a zötyögést, érzékeny a kanyarokra, míg mások inkább gázt adnak: „csak haladjunk, nem kell foglalkozni minden aprósággal; ami borul, boruljon; a lényeg, hogy én haladjak”. Jézus Krisztus kijelentése üdvösséges reménység: még egy kis idő (16), és megszűnik a zötyögés, mert már nem kell hiábavaló célok felé haladni; ekkor a szomorúság örömre változik (22), ez maradandó állapot, és kérdések sem gyötörnek többé (23). Akinek ez unalmas valóság, annak a hitével van baj.