„Bárcsak állhatatosan járhatnék utadon…” Zsolt 119,1–64
1Boldogok, akiknek az útja tökéletes, akik az ÚR törvénye szerint élnek. 2Boldogok, akik megfogadják intelmeit, teljes szívvel keresik őt, 3nem követtek el álnokságot, hanem az ő útjain jártak. 4Te megparancsoltad, hogy utasításaidat pontosan megtartsák. 5Bárcsak állhatatosan járhatnék utadon, megtartván rendelkezéseidet! 6Akkor nem vallanék szégyent, ha figyelnék minden parancsolatodra. 7Tiszta szívből adok hálát neked, tanulva igazságos döntéseidet. 8Megtartom rendelkezéseidet, ne hagyj el engem soha! 9Hogyan tarthatja tisztán életútját az ifjú? Úgy, hogy megtartja igédet. 10Teljes szívből kereslek téged, ne engedd, hogy eltérjek parancsolataidtól! 11Szívembe zártam beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened. 12Áldott vagy te, URam! Taníts meg rendelkezéseidre! 13Ajkam fölsorolja szád minden döntését. 14Minden gazdagságnál nagyobb öröm, ha intelmeid szerint élhetek. 15Utasításaidon elmélkedem, és figyelek ösvényeidre. 16Gyönyörködöm rendelkezéseidben, igédről nem feledkezem meg. 17Bánj jól szolgáddal, hogy élhessek, és én megtartom igédet. 18Nyisd föl szememet, hogy megláthassam, milyen csodálatos a te törvényed. 19Jövevény vagyok a földön, ne rejtsd el előlem parancsolataidat! 20Őrlődik lelkem, mert vágyódik döntéseid után mindenkor. 21Megdorgálod az átkozott kevélyeket, akik eltérnek parancsolataidtól. 22Fordítsd el rólam a gyalázatot és a megvetést, hiszen megfogadtam intelmeidet. 23Ha a fejedelmek összeülnek, és rólam tárgyalnak, szolgád akkor is rendelkezéseidről elmélkedik. 24Csak a te intelmeidben gyönyörködöm, azok az én tanácsadóim. 25Életem a porhoz tapad: eleveníts meg igéddel! 26Ha dolgaimat elbeszélem, te meghallgatsz. Taníts meg rendelkezéseidre! 27Értesd meg velem utasításaid célját, hogy elmélkedjem csodáidon! 28Nem tudok aludni a bánat miatt, erősíts meg engem igéddel! 29Tarts engem távol a hazugok útjától, és ajándékozz meg kegyelmesen törvényeddel! 30Az igaz utat választottam, döntéseidet magam előtt tartom. 31Ragaszkodom intelmeidhez, URam, ne engedj megszégyenülnöm! 32Parancsolataid útján járok, mert bizakodó szívet adsz nekem. 33Taníts, URam, rendelkezéseid céljára, hogy megfogadjam azokat mindvégig! 34Tégy értelmessé, hogy megfogadjam törvényedet, és megtartsam teljes szívvel. 35Vezess parancsolataid útján, mert abban gyönyörködöm. 36Add, hogy szívem intelmeidre hajoljon, ne a haszonlesésre! 37Fordítsd el tekintetemet, hogy ne nézzek hiábavalóságra, a te utadon éltess engem! 38Teljesítsd be szolgádon ígéretedet, amelyet az istenfélőknek adtál! 39Fordítsd el tőlem a gyalázatot, amelytől borzadok, mert jók a te döntéseid! 40Eleveníts meg igazságoddal, mert vágyódom utasításaidra. 41Teljesedjék be rajtam kegyelmed, URam, és megígért szabadításod, 42hogy választ tudjak adni gyalázóimnak, hiszen igédben bízom. 43Ne vedd ki számból teljesen az igazság beszédét, mert a te döntésedre várok. 44Meg akarom tartani törvényedet állandóan, mindörökké. 45Tágas téren járok, ha a te utasításodat keresem. 46Királyoknak is elmondom intelmeidet, és nem vallok szégyent. 47Gyönyörködöm parancsolataidban, mert szeretem őket. 48Elfogadom parancsolataidat, mert szeretem őket, és elmélkedem rendelkezéseiden. 49Emlékezz szolgádnak tett ígéretedre, amelyhez nekem reménységet adtál. 50Ez a vigasztalásom nyomorúságomban, mert beszéded megelevenít engem. 51Bármennyire csúfolnak is a kevélyek, mégsem hajolok el törvényedtől. 52Ha ősrégi döntéseidre gondolok, megvigasztalódom, URam! 53Elragad az indulat a bűnösök miatt, akik elhagyták törvényedet. 54Rendelkezéseid olyanok nekem, mint az énekek, azon a helyen, ahol jövevény vagyok. 55URam, éjjel is gondolok nevedre, megtartom törvényedet. 56Ez jutott nekem, mert megfogadtam utasításaidat. 57URam, én örökségem! Ígérem, hogy megtartom igéidet. 58Teljes szívből esedezem előtted: légy kegyelmes hozzám ígéreted szerint! 59Utaimat megfontolom, lépteimet intelmeidhez igazítom. 60Sietek, nem tétovázom, megtartom parancsolataidat. 61Ha bűnösök kötelei fonnak is körül, nem feledkezem meg törvényedről. 62Éjfélkor fölkelek, hogy hálát adjak neked igazságos döntéseidért. 63Barátja vagyok mindazoknak, akik istenfélők, és megtartják utasításaidat. 64URam, kegyelmed betölti a földet. Taníts engem rendelkezéseidre!
Az Isten igéjét szívből szerető ember életében is megtörténik, hogy nem érzi Isten jelenlétének örömét. Ilyenkor is igaz azonban az ige, mert Isten hűséges, őt nem befolyásolják érzéseink, szavára mindig lehet építeni. Ezért kéri tőlünk, hogy állhatatosan, hittel – vagyis hűségesen – minden helyzetben vegyük komolyan az ő igéjét. Legyen mindennapos imádságunk: „Bárcsak állhatatosan járhatnék utadon..." (5).
RÉ 119 MRÉ 119 2Thessz 2,13–17
„Én őértük könyörgök…” (Jn 17,1–19) Jn 17,1–19
Jézus Krisztus főpapi imádsága a hívő ember számára minden megnyugvás forrása. - Jézus Krisztus engedelmesen elvégezte azt a munkát, amit az Atya rá bízott (4), miszerint nekünk örök életet ajándékozzon (2). Kérdezhetnénk, mi az örök élet? Olyan nehezen tudjuk mi ezt, ebből a világból megfogalmazni. Itt olvashatjuk a választ: aki Jézus Krisztusban felismerte az egyetlen, élő Istent, annak örök élete van, az már átment a halálból az életbe (János 11,25). - Jézus Krisztus könyörög érettünk, hogy az Atya őrizzen meg bennünket a világban a gonosztól, szenteljen meg bennünket az igazsággal (15-17), azaz tapasztaljuk meg már ebben a világban az örök élet valóságát. Kell-e ennél több? Isten eljött értünk, legyőzte a halált, és amíg ebben a világban vagyunk, megtart bennünket. - Nyugodjunk meg, és ezzel a mennyei nyugalommal tegyük a dolgunkat!