"Ha nem lett volna velünk az Úr" Zsolt 124
RÉ 124 MRÉ 124 Ézs 65,17–25
„Elvégeztetett!” (Jn 19,28–42) Jn 19,28–42
Elvégeztetett az Atya akarata és a megváltás munkája: „Az én eledelem az, hogy teljesítsem annak akaratát, aki elküldött engem, hogy bevégezzem az Ő munkáját.” (János 4,34). Elvégeztetett, azt jelenti, hogy üdvösségünk már kész, a Szentírásban olvasható ígéret valósággá lett (36).[1] - Ez az igazi valóság, és nem az, amibe itt belefeledkezünk, küzdve és gürcölve, nem látva a fától az erdőt. Persze van még „szomjúság” (28); és vannak olyan „szomjúságok” amikor nekünk embereknek kell a kábító „ecet” is, hogy elviselhetőbb legyen, amikor „a nyelvünk a szájpadlásunkhoz tapad”. Ezt a szomjúságot azonban úgy éljük át, hogy a forrás már felfakadt, és nemsokára merítik számunkra az enyhet adó élő vizet. - Elvégeztetett, azt jelenti, hogy előállhatunk, mint Nikodémus (39); színt vallhatunk Jézus Krisztus mellett.[2]
[1] - Elvégeztetett, azt jelenti, hogy beteljesedett az Írás. Beteljesedett az, hogy az igazi áldozati báránynak, aki elveszi a világ bűneit, nem törik össze a csontját (2Mózes 12,46). Jézus Krisztus előbb meghalt, minthogy a katonák vasdoronggal összetörték volna a lábszárcsontját, hiszen az ünnep közeledte miatt nem maradhatott haldokló a kereszten, ezért így gyorsították a halál beálltát (31-34). Egyébként több napon át is haldoklottak a keresztre feszítettek. Ez tehát nem irgalmassági cselekedet volt, hanem emberi szempontból „gyakorlatiasság”, kezdődött az ünnep, a katonák előbb hazamehettek, miután kifosztották a halottat; isteni szempontból azonban jel volt mindez: Ő az!
[2] Elvégeztetett, azt jelenti, hogy előállhatunk félelemből, sötétségből, magas rangból és ismeretlenségből is kilépve, mint Nikodémus (39), vagy a Nagytanácsból való Arimátiai József (38), vagy éppen János, az evangélista (35). Mindnyájan színt vallottak Jézus Krisztus mellett. Nem volt mitől félni, csak reménységre volt okuk, mert elvégeztetett. Isten eredeti szándéka - az emberrel - céljához ért.