[1] Magdalai Mária jön-megy, betekint a sírba, bemegy a sírboltba, kijön a sírboltból, megfordul, hátrafordul, izeg-mozog. Ezek a mozgást jelentő igék azt illusztrálják, hogy nyugtalan, tele van feszültséggel, válságban van az élete, nem tudja, hogyan tovább?

Jézus Krisztus szeretetére megnyílt Mária szeme, és megnyílt a szíve is. Észre vette, hogy akit a kertésznek gondolt, az Jézus. Akiről azt gondolta, hogy meghalt, feltámadott a halálból, ott áll mellette. Igazából ez az asszony nem akkor újult meg, amikor meggyógyult a bajából, és elkezdte Jézust követni; akkor csak meggyógyult valamiféle testi vagy lelki nyomorúságából; de valójában itt, a feltámadott Jézussal való találkozásában újult meg igazán. A feltámadás nem elmélet, hanem mindig a feltámadott Jézus Krisztussal való találkozás. Tehát nem az értelmünkkel kell felfognunk, mi a feltámadás, hanem a feltámadott Jézus Krisztus fogja meggyőzni az értelmünket a vele való találkozásban. Ő segít ki bennünket mindenféle válságból.

Egy válságban lévő emberhez nem lehet úgy közeledni, hogy majd én megmondom neked, hogy mi a megoldás, mert ezzel csak még mélyebbre taszítjuk. Ilyen állapotban hiába mondjuk a szenvedőnek, hogy térj meg és higgy; ez olyan, mintha pisztolyt szegeznénk a szívének; és pénzt vagy életet követelnénk attól, akinek egy fillérje sincs (Gyökössy). A válságból megszabadult embert már lehet tanácsolni, de a válságban lévőt még nem. Azt először ki kell segíteni a veremből.