"sokat gyötörtek ifjúságom óta, mégsem bírtak velem. " Zsolt 129
Nagy különbség van a pillanatnyi, a múló siker, és az Istenre alapozott, hosszú távú „életstratégia” között. Lehet, hogy az adott pillanat nem engem látszik igazolni, miközben mások taktikái és praktikái eredményesebbnek bizonyulnak. De engedek-e a kísértésnek, hogy a pillanatnyi, a múló siker érdekében feladjam az örökkévalót, amire már most, itt, ebben a földi létben Istentől elhívást kaptam?
RÉ 129 MRÉ 129
„…jobban szeretsz-e…” (Jn 21,15–25) Jn 21,15–25
Jézus Krisztus megszólítja Pétert, sőt a háromszori kérdésben szeretetéről biztosítja őt.[1] Egy csúfos kihátrálás, tagadás után ez a következmény? Ez a kegyelem.[2] – Ugyanakkor értsük jól a kérdést. Nem egyszerűen azt kérdezi az Úr, hogy szereti-e Őt Péter, hanem azt, hogy jobban szereti-e Őt a többieknél? A hangsúly azon van, hogy jobban szereti-e Őt mindennél és mindenkinél? A kérdés arra irányul, hogy mi, illetve ki áll életpiramisunk csúcsán? Ez döntő, mindent eldöntő kérdés! A többiek valóságos szeretete is ettől a választól függ; hiszen ha nem a feltámadott Úr irányítja életünket, értelmünket és érzelmeinket, akkor csak önzésre telik tőlünk, minden szeretet leple alatt is. Pásztorolni a másikat, csak Krisztust mindennél jobban szeretve lehet (15). - Péter most is kitérne Jézus elől (15),[3] ezért a szeretett tanítvány, János sorsa felől érdeklődik, csak, hogy elterelje magáról a figyelmet. Az Úr azonban határozott: mi közöd ehhez, Te kövess engem! (22).
[1] Hiszen csak az kérdezi, hogy szeretsz-e, akiben szeretet van a másik iránt.
[2] A feltámadott Úr megszólítja Pétert. Gondoljunk csak bele, szóba állunk-e azzal, aki a legnagyobb bajban ellenünk támadt?
[3] A válasz annyi lenne: te tudod, hogy szeretlek