„örökké tart szeretete” Zsolt 136
RÉ 136 MRÉ 136
„…harcoltok és viszálykodtok tovább…” ( Jak 4) Jak 4
Feszítenek az érdekeink, sajognak a sérelmeink; ez a kettő elég ahhoz, hogy egymásnak essünk, és egyik fél sem enged egy jottányit sem (1-2). Mi lehet a mi válaszunk minden történésre? Közeledni még jobban Istenhez (7), ellent állni az ördögnek (8); gyötrődve, sírva, gyászolva bűnbánatot tartani, magunkat megalázva (9-10).[1] Isten tanácsa ez minden válsághelyzetre, amikor egymást akarjuk saját érdekeink oltárán beáldozni. Legyen bármelyik oldal előttünk, nincs igaza egyiknek sem: hazug, önző mindegyik. Bonhoeffer világosan fogalmazott. Az egyház egyetlen lehetősége Isten Igéjének tárgyilagos magyarázata, hiteles megélése, amely független a kor történéseitől. Az „idői-történeti szituáció” ugyanis mindig kétértelmű, abban ugyanis ezernyi módon működik a kísértő. Az „egyetlen valóságos szituáció” a bűnös ember szituációja, amelyre a válasz Jézus Krisztus megváltó kegyelme. Az egyház mindig csak ezt az evangéliumi üzenetet képviselheti, válaszként minden történésre. Éppen így lesz érdekeken túl aktuálissá. Válaszunk ezért csak egy lehet: János 3,16.[2]
[1] A csatározásban aztán mindegyik fél kér másokat is, még az Istent is, támogatásra (3). Ilyen helyzetben állásfoglalásra kényszerítenek mindenkit, hogy saját önző harcaik kapcájaként használhassanak sokakat; aki pedig nem foglal állást, az gyáva. Pedig minden önző és haszonlesően élvezeti csatározásban való részvétel nemcsak elvtelen lepaktálás valamelyik oldal világával (4), hanem engedés az ördögnek (7). Nem a magunk gyártotta ellenségeknek kell ellent állni, hanem az ördögnek (7).
[2] Bonhoeffert felakasztották, mert a krisztusi válasz nem kellett akkor sem; nem kell ma sem! Pedig ha nem ez az egyház válasza, minden történésre, akkor igaz lesz ránk az Ige: „Isten a kevélyeknek ellenáll” (6).