1Dicsérjétek az URat! Dicsérjétek az ÚR nevét, dicsérjétek az URat, akik szolgái vagytok, 2akik ott álltok az ÚR házában, Istenünk házának udvaraiban! 3Dicsérjétek az URat, mert jó az ÚR, zengjétek nevét, mert az gyönyörűséges! 4Mert magának választotta Jákóbot az ÚR, tulajdonává tette Izráelt. 5Tudom én, hogy milyen nagy az ÚR, nagyobb a mi Urunk minden istennél. 6Amit csak akar az ÚR, megteszi az égen és a földön és a mélységes tengerekben. 7Felhőket hoz fel a föld széléről, villámokat szór, ha esik az eső, szelet bocsát ki kamráiból. 8Lesújtott Egyiptom elsőszülötteire, emberre, állatra egyaránt. 9Jeleket és csodákat vitt véghez Egyiptomban a fáraón és összes szolgáján. 10Sok népet vert meg, hatalmas királyokat ölt meg: 11Szíhón emóri királyt, Ógot, Básán királyát és Kánaán összes királyát. 12Országukat örökségül adta, örökségül népének, Izráelnek. 13URam, neved örökkévaló, URam, téged fognak emlegetni nemzedékről nemzedékre. 14Mert igazságot szolgáltat népének az ÚR, és megkönyörül szolgáin. 15A pogányok bálványai ezüstből és aranyból vannak, emberi kéz csinálmányai. 16Van szájuk, de nem beszélnek, van szemük, de nem látnak, 17van fülük, de nem hallanak, lehelet sincs szájukban. 18Hozzájuk hasonlók lesznek készítőik, és mindazok, akik bennük bíznak. 19Izráel háza, áldjad az URat! Áron háza, áldjad az URat! 20Lévi háza, áldjad az URat! Akik csak félitek az URat, áldjátok az URat! 21Áldott az ÚR a Sionon, aki Jeruzsálemben lakik. Dicsérjétek az URat!
A reformátori igehirdetés-értelmezés szerint az igemagyarázat annyi, mint „újramondani” az Igét. Ez megment attól, hogy mi bármit is belemagyarázzunk az Igébe, azaz elkezdjünk uralkodni az Ige felett. Közben ebben az újramondásban Isten Szentlelke kibontja az Igéből az üzenetet. Mondjuk így újra a mai Igét is. - Legyünk Isten szerint bölcsek és értelmesek minden helyzetben, azaz legyünk bölcsen szelídek (13). - A keserű irigység, az ebből fakadó viszálykodás nem a hívő ember eszköze; mert ahol viszálykodnak, ott szembe mennek az igazsággal, hiába dicsekszik mindenki a maga igazával, valójában senkinek sincs igaza. Aki viszálykodik, eleve vesztes (14). - Ez a magatartás földi, testi, ördögi! Még ha Istent, Krisztust, Igét, törvényt, jogot, igazságosságot is emlegetnek az érintettek. Ez nem felülről való, hanem ördögi bölcsesség (15). - Ahol irigység és viszály feszít, ott zűrzavar támad, és ebben a zűrzavarban zavarossá lesz minden, megzavarodik mindenki, és gonosz tettek sorozatát követik el, azaz a gonosz hatalma alá kerülnek (16). - Urunk, adj felülről való bölcsességet, add Szentlelkedet nekünk: tisztaságot, méltányosságot, engedékenységet, irgalmat, pártatlanságot, békeszerzést (17-18). Hitünk már van, de halott, meddő hit ez, teremni akarunk!