1Dicsérjétek az URat! Milyen jó Istenünkről énekelni, milyen gyönyörű a szép dicséret! 2Felépíti Jeruzsálemet az ÚR, összegyűjti a szétszóródott Izráelt. 3Meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi sebeiket. 4Megszabja a csillagok számát, nevet ad mindegyiknek. 5Nagy a mi Urunk és igen erős, bölcsessége határtalan. 6Támogatja az ÚR az alázatosokat, de porig alázza a bűnösöket. 7Zengjetek hálaéneket az ÚRnak, énekeljetek hárfakísérettel Istenünknek! 8Ő az, aki beborítja felhőkkel az eget, esőt bocsát a földre, füvet sarjaszt a hegyeken. 9Eledelt ad az állatoknak, a károgó hollóknak is. 10Nem a lovak erejében leli kedvét, nem a férfi izmaiban gyönyörködik. 11Az istenfélőkben gyönyörködik az ÚR, azokban, akik az ő szeretetében bíznak. 12Jeruzsálem, dicsőítsd az URat, Sion, dicsérd Istenedet! 13Mert ő erős zárakat tett kapuidra, megáldotta benned lakó fiaidat. 14Békét szerzett határaidon, a búza legjavával tart jól téged. 15Elküldi parancsát a földre, beszéde gyorsan terjed. 16Olyan havat ad, mint a fehér gyapjú, olyan deret szór szét, amilyen a hamu. 17Darabokban dobálja a jeget, ki állhatja ki hidegét? 18De ha kibocsátja szavát, elolvasztja azokat, és ha szelet támaszt, már víz csörgedezik. 19Kijelentette igéjét Jákóbnak, rendelkezését és törvényeit Izráelnek. 20Egyetlen néppel sem bánt így, a többiek nem ismerik törvényeit. Dicsérjétek az URat!
Mi az alázat? Isten hatalmas keze alatt kell megaláznunk magunkat (6): minden gondunkat Őrá helyezhetjük, és Őtőle várhatunk mindent (7); ez az alázat. - Az emberek közötti alázat bizony sokszor félreérthető, amivel rendre vissza is élnek társaink, ezért helye van a kemény beszédnek, a visszavágásnak is, ha az nem gyűlöletből, hanem józanságból, az ördögi, ordító oroszlánnak való ellenállásból fakad, mert Isten ügyét képviseli (8). - Eljön azonban az idő, amikor Krisztus parancsa szerint a másik orcánkat is odatarthatjuk embertársunknak (Máté 5,39), de akkor már nem ütés, hanem simogatás vár ránk. - Kár, hogy addig ezt a krisztusi, egyetlen lehetséges cselekvést megöli bennünk a bűn hatalma. Ám megerősíti Övéit az Úr (10-11), hiszen oroszlánként ordít, és elnyelni akar az ellenség; ezért védekezni kell, mert széttép. Ne felejtsük, a védekezés azonban lehet krisztusi: nem a gyáva futás, nem is az ellenségre tüzelés, hanem a menedék elfoglalása őriz meg. Így álljunk ellent a gonosznak, hogy nem szállunk szembe vele (Máté 5,39).