előző nap
következő nap

„…mindörökre helyükre állította őket, rendelkezést adott, melytől nem térnek el” Zsolt 148

1Dicsérjétek az URat! Dicsérjétek az URat, ti mennyeiek, dicsérjétek a magasságban! 2Dicsérjétek őt, ti angyalai mind, dicsérje őt minden serege! 3Dicsérje őt a nap és a hold, dicsérje minden fényes csillag! 4Dicsérjék őt az egek egei, még a vizek is ott fönn az égben! 5Dicsérjék az ÚR nevét, mert ő parancsolt, és azok létre jöttek, 6mindörökre helyükre állította őket, rendelkezést adott, melytől nem térnek el. 7Dicsérjétek az URat, ti földiek, ti tengeri szörnyek, az egész óceán! 8Tűz és jégeső, hó és köd, parancsát teljesítő szélvihar, 9ti hegyek és halmok mindnyájan, gyümölcsfák és cédrusok, 10vadak és egyéb állatok, csúszómászók és szárnyaló madarak, 11ti földi királyok és minden nemzet, vezérek és a földnek bírái, 12ti ifjak a leányokkal, öregek a fiatalokkal együtt 13dicsérjétek az ÚR nevét! Mert csak az ő neve magasztos, fensége a föld és az ég fölé emelkedik. 14Megnöveli népe hatalmát, dicsővé teszi minden hívét, Izráel fiait, a hozzá közel álló népet. Dicsérjétek az URat!
Minden mennyei és földi lény, de Urunk valamennyi alkotása is bizonyságot tesz arról, hogy a Teremtőhöz tartozik. Isten teremtményei sorában áldjuk mi is Urunkat teljes szívből azért, hogy életet kaptunk tőle, hogy Jézus Krisztus által megváltott bennünket, és velünk is célja van. Hogy megajándékoz a mai napra való erővel, örömmel, hogy szíve szerint betöltsük küldetésünket Isten gyermekeiként a családunkban, a gyülekezetünkben, a munkahelyünkön és közösségeinkben.

RÉ 321 MRÉ 196 2Pt 1,1–11

„Az Ő isteni ereje megajándékozott minket…” (2Pt 1,1–11) 2Pt 1,1–11

Isten megajándékozott bennünket a Jézus Krisztusban, hogy isteni természetünk újra láthatóvá lehessen rajtunk (3-4): hitben, emberségben, ismeretben, önuralomban, állhatatosságban, kegyességben, testvéri szeretetben és minden ember iránti szeretetben (5-7). Képpel szemléltetem, miről van szó. A fa vezérgyökere függőlegesen mélyen a talajba hatol, táplálja és szilárdan tartja a fát. Ha ezt a vezérgyökeret kivágnánk, az oldalgyökerek csak egy ideig tudnák életben tartani a hatalmas növényt, ám előbb-utóbb elszáradna, a vihar kidöntené. Ez a mai üzenet: minél mélyebben Krisztusban, ez táplál, megtart, éltet. Az oldalgyökerek, azaz a barátok, érdekek, pozíciók, helyzetek, csak egy ideig fixálnak, aztán elengednek. Egy bizonytalan, sokféle, viharos világban csak ez a megmaradás módja, egyben bizonyságtételünk egyetlen tartalma is.[1] Egy „Hallelujah” ének kéri: „Mélyebben benned, mélyebben még, nem kell a földön semmi egyéb”.


[1] Ez a levél, Isten Lelke által, a keresztyénség első nagy válságát kezeli, amely egyrészt Krisztus visszajövetelének késedelméből fakadt, másrészt pedig a sokféle és tetszetős tanítások (gyakran hamis tanítások), és az azokat képviselő, hatásos tanítók megjelenéséből keletkezett. Ebben a helyzetben életmentően fontos volt összegezni és pontosítani, ezzel megvallani mindazt, ami a hívő kegyesség és életfolytatás lényege. Ez a hitvallás ma is eligazít, bennünket is hitvallásra késztet egy válságokkal teli korban.