„Az Úr eljön szent helyéről, leszáll, és a föld magaslatain lépked” Mik 1
8Emiatt gyászolok és jajgatok, mezítláb és ruhátlanul járok. Üvöltök gyászomban, mint a sakálok, és jajgatok, mint a struccok. 9Mert halálos a csapás, amely Júdát érte, egészen népem kapujáig, Jeruzsálemig eljutott. 10Ne mondjátok el Gátban, ne is sírjatok! A Bét-Afrában lakók porban fetrengjenek! 11Vonulj el, Sáfír lakossága, szégyenkezve, mezítelenül! Nem mer kijönni a lakosság Caanánból, Bét-Écel gyásza miatt nem lehet ott megmaradni.12Mennyire várja a jó hírt Márót lakossága! Milyen veszedelem jött az Úrtól Jeruzsálem kapujára! 13Fogj lovat harci kocsid elé, Lákis lakossága! Itt kezdődött el a vétke Sion leányának, bizony benned találhatók Izráel bűnei!14Ezért adj válólevelet Móreset-Gátnak! Akzíb házai megcsalják Izráel királyait.15Elhozom, aki meghódít téged, Marésa lakossága! Adullámig terjed csak Izráel dicsősége. 16Vágd le a hajad gyászodban drága gyermekeid miatt! Olyan kopaszra nyírd magad, amilyen a keselyű nyaka, mert fogságba mennek a tieid!
RÉ 325 MRÉ 204
„Nem késlekedik az Úr az ígérettel…” (2Pt 3,1–13) 2Pt 3,1–13
Nem az a vigasz számunkra, hogy a mindenkori gúnyolódókra[1] előbb-utóbb lecsap az Isten haragja, ahogy történt ez az özönvíz korában (6), és történik majd ezzel a világgal is, amikor az Ige szerint tűz martalékává lesz (7). Az igazi vigasztalás az, hogy Isten nem késlekedik az ígérettel, és amikor eljön, akkor türelemmel jön el, mert nem azt akarja, hogy némelyek elpusztuljanak, hanem azt, hogy mindenki megtérjen (8-9). Isten nem késik, eljön. Ne számolgassuk az időt, hiszen Isten előtt egy nap annyi, mint ezer esztendő, és ezer esztendő annyi, mint egy nap (8). Mi éljük meg a jelent, már ezzel a reménységgel, minden percet úgy, hogy új eget és új földet várunk, az Ő ígérete szerint, amelyben igazság lakik (13). Jézus Krisztus eljövetelével ez az „új” már a miénk (Lukács 17,21).
[1] Isten Igéjének szándéka, hogy emlékeztessen bennünket Isten ígéreteire a jelenben. Ezáltal ébresztget az Úr, tisztogatja hitünket és gondolkozásunkat (1). Az Ige az utolsó napokról ír, ahol erre az emlékeztetésre különösen szükség van, hiszen olyan csúfolódók támadnak, akik csak a saját kívánságaik szerint élnek, miközben gúnyt űznek az Isten ügyéből, Igéjéből, annak minden ígéretéből (3-4). Azóta sem sokat változott a világ, hiszen ma is ezt éljük át, legfeljebb más körülmények között.