előző nap
következő nap

„Az ő igéi javára válnak…” Mik 2

1Jaj azoknak, akik álnokságot és gaztetteket terveznek fekvőhelyükön, és kora reggel végrehajtják, mert van hozzá hatalmuk! 2Megkívánják a mezőket, és elrabolják, a házakat is elveszik, kihasználják az embert és házát, őt magát és birtokát. 3Azért ezt mondja az Úr: Most én tervezek rosszat e nemzetség ellen, nem húzhatjátok ki belőle nyakatokat, és nem járhattok kevélyen, mert gonosz idő lesz az! 4Azon a napon példázatot költenek és siratóéneket mondanak rólatok, amely így szól: Végünk van, el kell vesznünk! Népem öröksége gazdát cserél! Jaj, elveszik tőlünk, és bitorlók közt osztják szét mezeinket! 5Ezért nem lesz senki, aki földet mérjen sorsolással az Úr gyülekezetében.
6Ne prédikáljatok – prédikálják ők –, ne prédikáljatok ilyeneket! Nem érhet minket ilyen szégyen! 7Szabad-e ilyet mondani Jákób házáról? Talán elfogyott az Úr türelme? Ilyeneket tenne velünk? Az ő igéi javára válnak annak, aki becsületesen él!
8Ti ellenségként támadtok népemre, letépitek a ruhát, a köntöst a gyanútlan járókelőkről, akik kerülik a háborúskodást. 9Népem asszonyait kiűzitek kényelmes otthonukból, gyermekeiktől elveszitek ékes országomat örökre. 10Keljetek föl, menjetek innen, mert nincs itt nektek hely! Elpusztultok a tisztátalanság miatt, a megsemmisítő pusztulás miatt! 11Ha egy szélhámos és csaló így hazudozna: Borról és italról prédikálok, az lenne csak prófétája ennek a népnek!
12Összeszedemaz egész Jákóbot, összegyűjtöm Izráel maradékát. Összeterelem őket, mint juhokat a karámba, mint nyájat az akolba, tömegestül lesznek ott emberek. 13Előttük megy, aki utat tör, áttörnek, átmennek a kapun, és kivonulnak. Előttük megy át királyuk, élükön maga az Úr.
„Az ő igéi javára válnak..." mindenkinek, aki engedelmeskedni akar neki. Megítéli az engedetlen vezetőket, de a kisemmizetteket is figyelmezteti: „Keljetek föl, menjetek innen..." (10). Legyen példa előttünk ma Mária és József engedelmessége. Ők bátrak voltak fölkelni és útnak indulni. Mi is velük tarthatunk Betlehemig és tovább, és ez az út számunkra is a megmenekülést jelentheti.

RÉ 316 MRÉ 191 Zsolt 80,15–20 2

„…minthogy ezeket várjátok…” (2Pt 3,14-18) 2Pt 3,14-18

Advent negyedik vasárnapján nagy vigasztalás, hogy új eget és új földet várunk, ahol isteni igazságban helyükre kerülnek a dolgok (14), és vége lesz annak az ámokfutásnak, amivel kergetőztünk ebben a világban. Sőt, a hívő ember már erre az új égre és földre tekint itt is, ezért tudja, hogy nem a világnak lesz vége, és nem az örömnek lesz vége, hanem „e világ folyásának”, az ámokfutásnak szakad vége. Ám minden, ami szép volt, amire tisztán megdobbant a szívünk ebben a világban, amire itt Istennek kedves módon vágyakoztunk, az odaát is folytatódik. Az új világ királyi menyegző lesz (Lukács 15,15-24), felszabadult öröm, bőség, közösség, beszélgetés, játék, humor. Pál levelei is erről írtak, összegzi az apostol életművét Péter; noha „nehézkesen” szólt ezekről (15-16), de Pál is az Úr eljövetelének örömét várta (Filippi 4,4). Nem a hamis tanítókkal kell foglalkozni (17), hanem lehet növekedni az Úr Jézus Krisztus kegyelmében (18).[1]


[1] Aki állandóan a hamis tanítás ellen hadakozik, még csak az kerül igazán a hatása alá, miközben távolodik az Úrtól. Szeresd a hamis tanítót is, és nagy lépést tettél, hogy őt is elsegítsd a krisztusi reménységre.