előző nap
következő nap

„Te pedig, efrátai Betlehem, bár a legkisebb vagy..., mégis…” Mik 5

1Te pedig, efrátai Betlehem, bár a legkisebb vagy Júda nemzetségei között, mégis belőled származik az, aki uralkodni fog Izráelen. Származása visszanyúlik a hajdankorba, a távoli múltba. 2Csak annyi időre szolgáltatja ki őket, amíg a szülő asszony szül, de megmaradó honfitársai hazatérnek Izráel fiaival együtt. 3A nyáj elé áll, és legelteti az Úr hatalmával, az Úristen fenséges nevével. Akkor nyugodtan élnek, mert hatalma kiterjed a föld határáig. 4Ez lesz a békesség! Ha Asszíria országunkra támad, és behatol palotáinkba, hét pásztort állítunk szembe vele és nyolc főrangú embert. 5Ezek fegyverrel verik le Asszíriát, kivont karddal Nimród országát. Megment, ha Asszíria országunkra támad, és behatol területünkre. 6Olyan lesz Jákób maradéka a többi nép között, mint az Úrtól jövő harmat, mint a fűre hulló zápor, mert nem emberben reménykedik, nem emberekben bízik. 7Olyan lesz Jákób maradéka a nemzetek között, a többi nép között, mint az oroszlán az erdő vadjai közt, mint az oroszlánkölyök a juhnyájak közt: amerre jár, tipor és tép menthetetlenül. 8Kezed ellenfeleidre nehezedik, minden ellenségedet kiirtod. 9Azon a napon – így szól az Úr – kiirtom lovaidat, és elpusztítom a harci kocsikat. 10Kiirtom országod városait, és lerombolom minden erődödet. 11Kiirtom varázsszereidet a kezedből, nem lesznek többé jelmagyarázóid. 12Kiirtom bálványszobraidat és szent oszlopaidat az országból. Nem borulsz le többé kezed csinálmánya előtt. 13Kiszaggatom szent fáidat, és elpusztítom városaidat. 14Az engedetlen népeken pedig lángoló haraggal állok majd bosszút!

Karácsony 1. napja

A karácsony csodája ez a „mégis". Bár csak egy istállód van, mégis otthont adhatsz a születő Megváltónak. Bár csak egy hitvány pásztor vagy, mégis te lehetsz a Messiás első látogatója. A kicsinyek ünnepén magasztaljuk Isten hatalmát és irgalmát, hogy azokat választotta ki, akik a világ szemében erőtlenek, hogy megszégyenítse az erőseket (1Kor 1,27)!

„…leborulva imádták őt…” (Mt 2,1–12 ) Mt 2,1–12

E történetben szereplő három csoport üzen. Vannak olyanok, akik időt, fáradtságot, vagyont áldozva keresik az Isten által készített szabadítást (1-2); ha nem is tudják, kegyelmi állapotban vannak. Sokan elméletben mindent tudnak Isten dolgairól (Mikeás 5,1-3), de olyanok, mint a pókhálós, sötét szoba (4-6). Lelepleződnek azok is, akik csak itteni érdekeiket és hatalmukat védelmezik (7-8). A pogány csillagászok arcra borulnak a kis Jézus előtt, mert látják benne a Krisztust (11). Máté igehirdetésének alaphangja, teológiájának lényege nyer kifejezést a pogány csillagászok hódolatában: Jézust Izráel elveti, ezért az Úr, halálával és feltámadásával egy más népet választ magának, az egyházat (Ravasz László). Dobbanjon meg a szívünk, mert áldott kiváltság és szent felelősség, amiben vagyunk; nehogy mi is bepókhálósodjunk![1]


[1] Nagy Heródes idejében (Kr. e. 37-4) születni nem a legalkalmasabb idő, hiszen sok gonoszságot tart számon a történelem Heródes királyról. Isten történelemszemlélete azonban más, Ő mégis ezt tartotta az idők teljességének (Galata 4,4). Ekkor az egész „befogható” világon elterjedt egy világkirály születésének váradalma. Sok minden tapadt ehhez a várakozáshoz, de mégis reménységgel vártak valami jobbra, mert elég volt a régiből. Ma nincs várakozás, beletapadtunk a jelenbe! A változás ott kezdődhet, amikor felelősen előre tekintünk, és kimondjuk, hogy a mostaniból elég volt; sőt arra is rádöbbenünk, hogy a magunk ereje kevés a változtatáshoz, több kell! Ezek a „bölcsek”, Babilonból jöttek, ahol a fogság óta sok zsidó élt, és általuk elterjedt a zsidó messiási reménység keleten is, amelyek kapcsolódtak a nem zsidó várakozásokhoz. Igazi adventi időszak volt ez, Isten mindent szépen intézett, előkészítette a Megváltó érkezését.