előző nap
következő nap

"Örvendez szívem az Úrban, visszaadta erőmet az Úr." 1Sám 2,1–10

1Akkor így imádkozott Anna: Örvendez szívem az Úrban, visszaadta erőmet az Úr. Felnyílt a szám ellenségeim ellen, mert örülhetek szabadításodnak. 2Nincs olyan szent, mint az Úr, rajtad kívül senki sincsen, nincs olyan kőszikla, mint a mi Istenünk. 3Ne beszéljetek oly sokat, büszkén, gőgösen, ne hagyja el szátokat kérkedő szó! Hiszen mindentudó Isten az Úr, és a tetteket Ő méri le. 4A hősök íja összetörik, de az elesettek erőt öveznek fel. 5A jóllakottak elszegődnek kenyérért, de akik éheztek, folyton ünnepelnek. Hetet szül, aki meddő volt, és gyászol, akinek sok fia volt. 6Az Úr megöl, és megelevenít, sírba visz, és felhoz onnét. 7Az Úr tesz szegénnyé és gazdaggá, megaláz és felmagasztal. 8Fölemeli a porból a szűkölködőt, és kiemeli a szemétből a szegényt, leülteti az előkelőkkel együtt, és főhelyet juttat neki. Mert az Úréi a föld oszlopai, rájuk helyezte a földkerekséget. 9Híveinek lábát megőrzi, de a bűnösök a sötétben vesznek el. Senkit sem tesz hőssé a maga ereje.10Összetörnek, akik az Úrral szállnak perbe, mennydörög ellenük az égben. Megítéli az Úr az egész földet, de királyát megerősíti, felkentjének hatalmat ad.
Ez a csodálatos ének a sok örömteli és reményteli képpel arra hívja fel a figyelmünket, hogy Isten az egyedüli Úr a világon. Minden a hatalmában van: a gőgösök, a hősök, a gazdagok és az előkelők is. Hatalma volt kihozni népét Egyiptomból, a szolgaság házából, és ledönteni Babilont, a bűnös és gőgös várost. Hatalma volt arra is, hogy szövetségét kiterjessze az egész világra. Neki volt hatalma arra is, hogy „megelevenítse" és „felhozza a sírból" Jézust. Azt a Jézust, aki Krisztus (felkent), akit az Atya megerősített, és akinek hatalmat adott az egész látható és láthatatlan világ felett. Ő a mi Urunk.

RÉ 191 MRÉ 207

„Boldogok a lelki szegények…” (Mt 5,1–12) Mt 5,1–12

Jézus Krisztus azt hangsúlyozza, hogy edény az emberi élet. Ha ez az edény tele van minden félével, akkor abban nincs hely az Isten országa gazdagságának. Mivel van tele az életed? Életedényedből az csordul túl a másik felé. - Előbb meg kell szegényedni, azaz ennek az edénynek üressé kell lenni, hogy abban legyen hely a mennyek országa javainak. Ha azonban üressé lettünk, akkor azonnal töltekezni kell. Nem maradhatok üres! - Vigyázni kell azonban arra is, hogy életünk edénye, ne legyen lyukas fazékká, hiszen sérülékeny, ezernyi hatásnak kitett ez az edény, erről Pál is beszél (2Korinthus 4,7). A lyukas fazékon csak átfolyik az Isten országának gazdagsága, de nem marad meg benne. Ez a keresztyénség ellen felhozott leggyakoribb kritika. Ilyenek lennénk? - Ez az edény alkalmassá lehet arra, hogy Isten országának kincseit befogadja, megtartsa és továbbadja. Ennek kapcsán hangsúlyozzuk, hogy Jézus itt koldus szegényekről beszél. A szegénység ugyanis egy passzív állapot, a koldulás pedig aktív állapot. Azokról van szó, akik elengedtek dolgokat Jézus Krisztusért, tehát megszegényedtek, de akik nem maradtak ebben az állapotban, hanem az egyetlen lehetséges irányba fordulva kiáltottak valóságos javakért.[1] Bartimeusként kiáltsunk Krisztusért (Máté 20,29-34). Kiáltsunk bátran! (Róma 8,15)


[1] Ez Jézus dinamikus emberszemlélete. Az emberlét bontakozásának ünnepi szakasza, amikor az ember ráeszmél arra, hogy szegény megkötözött, még gazdagon is nyomorultul szegény, ezért elenged minden „kacatot”, de ezzel együtt felébred benne a vágy a „valóságos gazdagságra”. Isten őrizzen bennünket a cinizmus fenyegető zsákutcájától. Itt lyukad ki életedényünk: amikor maradunk a realitásoknál, eligazodunk bilincseink között és keresünk a tömlöcben valami puha fekhelyet.