[1] Ki ez a két gadarai megszállott? A Genezáret tó keleti partvidékén éltek, amely nem zsidók, hanem görögök és szírek lakta terület. Itt a zsidók számára tisztátalan disznókat tartottak, a tó fölött magasodó sziklákba barlangtemetőket vájtak és halottakat temettek. A halottak érintése szintén tisztátalanná tette a zsidókat. Itt élt két gonosz lélektől megszállott ember. Ma úgy mondanánk, skizofrén emberek, akiknek személyisége több énre hasadt, félelem, harag, indulat feszült bennük, és óriási erővel fakadt ki belőlük. Sírboltokból jöttek elő, és „síri” életet éltek, másokra és önmagukra is veszélyesek voltak (28). A betegséget ismerjük, ma másképp nevezzük, de többről lehet itt szó, mint a személyiség hasadtságáról. Itt a gonosz uralkodik és tesz tönkre egy embert. Ha nem így lenne, tudnánk hagyományos eszközökkel gyógyítani ezt a betegséget, de nem tudjuk. A társadalom erőszakkal próbálja fékezni, lenyugtatni, tompítani, „megkötözni” az ilyeneket, de nem tudja gyógyítani. Sőt, a gonosz természete az, hogy Jézus közelségét nevezi kínzónak, és nem a saját, másokat is veszélyeztető nyomorúságát (29).

[2] Az állandó nyugtalanság, tempó és pörgés, tevékenységmániás életünk; - elrejtett vágyak, állati indulatok, duhajkodó fiatalok, mulatozó felnőttek, átbulizott hétvégék utalnak gadaraiságunkra. Kik vagyunk mi? Azok, akiknek többet érnek a disznók, mint egy embertársuk gyógyulása, mert csak az evilági javakra tekintenek (34). Ez aztán a megszállottság, rejtett skizofrénia, sőt több, a gonosz uralma. Mi úgy építünk, gonosz hatás ez is, hogy máshol rombolunk, ahogy a gonosz lelkek is azt kérték, ha nem pusztíthatják tovább az embereket, legalább a disznónyájat hadd veszíthessék el (32)