előző nap
következő nap

„...az Úr Lelke szállt Dávidra...” 1Sám 16

1Az Úr azonban ezt mondta Sámuelnek: Meddig bánkódsz még Saul miatt, hiszen én elvetettem, és nem marad Izráel királya? Töltsd meg olajjal a szarudat, és indulj! Elküldelek a betlehemi Isaihoz, mert ennek a fiai közül szemeltem ki a királyt. 2Hogyan mehetnék oda? – kérdezte Sámuel. Ha meghallja Saul, megöl engem. De az Úr ezt mondta: Vigyél magaddal egy üszőborjút, és ezt mondd: Azért jöttem, hogy áldozatot mutassak be az Úrnak. 3De Isait hívd meg az áldozati lakomára. Én pedig majd tudtodra adom, hogy mit kell tenned: azt kend fel, akit én mondok neked! 4És úgy tett Sámuel, ahogyan az Úr megmondta neki. Amikor megérkezett Betlehembe, remegve mentek eléje a város vénei, és azt kérdezték: Békés szándékkal jöttél-e? 5Békés szándékkal – felelte. Azért jöttem, hogy áldozatot mutassak be az Úrnak. Szenteljétek meg magatokat, és jöjjetek velem az áldozatra! Miután szentnek találta Isait és fiait, meghívta őket az áldozati lakomára. 6Amikor megérkeztek, és meglátta Eliábot, ezt gondolta: Biztosan ez lesz az Úr felkentje, aki most itt van. 7De az Úr ezt mondta Sámuelnek: Ne tekints a megjelenésére, se termetes növésére, mert én megvetem őt. Mert nem az a fontos, amit lát az ember. Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van. 8Ekkor Abinádábot szólította Isai, és odavezette Sámuel elé, de ő ezt mondta: Őt sem választotta az Úr. 9Azután Sammát vezette oda Isai, de ő ezt mondta: Őt sem választotta az Úr. 10Így vezette oda Isai Sámuel elé mind a hét fiát, de Sámuel ezt mondta Isainak: Ezeket nem választotta az Úr. 11Majd megkérdezte Sámuel Isaitól: Minden fiad itt van? Hátra van még a legkisebb – felelte ő –, de ő éppen a juhokat őrzi. Erre Sámuel ezt mondta Isainak: Üzenj neki azonnal, és hozasd ide, mert addig nem ülünk le, amíg ő meg nem érkezik. 12Üzent tehát neki, és elhozatta. Ő pedig pirospozsgás, szép szemű és jó megjelenésű volt. Akkor ezt mondta az Úr: Rajta! Kend fel, mert ő az! 13Sámuel pedig fogta az olajos szarut, és felkente őt testvérei jelenlétében. Akkor az Úr lelke szállt Dávidra, és attól kezdve vele is maradt. Sámuel pedig elindult, és elment Rámába.
14Saultól viszont eltávozott az Úr lelke, és rossz szellem kezdte gyötörni, amelyet az Úr küldött. 15Akkor ezt mondták a szolgái Saulnak: Látod, Istennek egy rossz szelleme gyötör téged. 16De a mi urunknak csak szólnia kell, és szolgáid készek keresni egy embert, aki ért a lantpengetéshez. És ha majd Istennek a rossz szelleme megszáll, akkor pengetni fogja a lantot, és jobban leszel. 17Saul így felelt a szolgáknak: Keressetek hát egy olyan embert, aki jól tud lantot pengetni, és hozzátok hozzám! 18Ekkor megszólalt az egyik legény, és ezt mondta: Én láttam a betlehemi Isai egyik fiát, aki tud lantot pengetni, derék férfi, harcra termett, okos beszédű, daliás ember, és vele van az Úr. 19Ezért követeket küldött Saul Isaihoz ezzel az üzenettel: Küldd hozzám fiadat, Dávidot, aki a juhok mellett van! 20Isai pedig fogott egy szamarat, arra kenyeret, egy tömlő bort meg egy kecskegidát rakott, és elküldte fiával, Dáviddal Saulnak. 21Dávid megérkezett Saulhoz, és megállt előtte. Ő pedig igen megszerette, és a fegyverhordozója lett. 22Akkor ezt az üzenetet küldte Saul Isaihoz: Hagyd mellettem Dávidot, mert igen megkedveltem! 23És valahányszor megszállta Sault Istennek az a rossz szelleme, fogta Dávid a lantot, és pengette a kezével. Saul ilyenkor megkönnyebbült, jobban lett, és a rossz szellem eltávozott tőle.
Az Úr nem engedi, hogy az érzelmeink irányítsanak bennünket. Nem engedi, hogy Sámuel bánkódjon (1). Az Úr azt sem engedi, hogy a testi szemeinkkel mérjük fel az embereket, és értékeljük az eseményeket (7). Nem a megjelenés, a szépség és a tehetség számít, hanem az, hogy betölt-e bennünket az Úr Lelke (13). Az a döntő kérdés, hogy milyen egy ember „lelkülete". Urunk, pengesd a te krisztusi beszéded lantját, hogy Lelked által meggyógyuljunk (23).

RÉ 108 MRÉ 108

„…az felkelt és követte őt…” (Mt 9,9–17) Mt 9,9–17

Jézus meglátott egy vámszedő embert. Akkor a vámszedők az idegen római hatalom kiszolgálói voltak, vagyonosak, de honfitársaik által megvetettek. Nem a vámmal van a baj, hanem azzal, ahogy visszaélünk a vámszedéssel. Kiket szolgálunk ki, hogy nekünk jobb legyen? – Jézus Krisztus egy vámszedő megszólításával közösséget vállalt minden vámszedővel, akik idegen hatalmak kiszolgálói, korrupt, bűnös emberek. Mi ujjal mutogatnánk rájuk, mint a farizeusok (11), bár mi sem vagyunk különbek. Jézus leül velük egy asztalhoz, mert azokhoz jött, akik rosszat tettek, tévesztettek (12). Jézus irgalmasságot akar, és nem áldozatot (13). Nem kell vallásos szertartás, emberszeretet kell! – Aki azonban megtapasztalja ezt a szeretet, az követi az Urat (9). Jézus követésének könnyebb formája, otthagyni mindent, és teljesen újat kezdeni, ahogy ezt Máté tette. Az Úr követésének sokkal nehezebb formája, megmaradni a vámszedő asztalnál, és ebben a bonyolult struktúrában szolgálni az Urat sokak javára, engedelmeskedni a felsőbb földi hatalomnak, de nem kiszolgálni őket. Vámot szedni tisztességesen!