előző nap
következő nap

"Mentsen meg az Úr attól, hogy ilyen dolgot kövessek el az én uram, az Úr fölkentje ellen" 1Sám 24

1Ezután elvonult onnan Dávid, és Éngedi sziklavárában tartózkodott. 2Amikor visszatért Saul a filiszteusok üldözéséből, jelentették neki, hogy Dávid Éngedi pusztájában van. 3Maga mellé vett Saul háromezer válogatott embert Izráelből, és elment, hogy megkeresse Dávidot és embereit a zergék kősziklájánál. 4Amikor eljutott a juhaklokhoz, amelyek az útfélen vannak, volt ott egy barlang. Saul bement oda, hogy a szükségét végezze. Dávid pedig embereivel együtt éppen a barlang legbelső zugában tartózkodott. 5Akkor ezt mondták az emberek Dávidnak: Nézd, ez az a nap, amelyről azt mondta neked az Úr, hogy kezedbe adja ellenségedet. Tégy vele, amit jónak látsz! Erre fölkelt Dávid, és lopva levágta Saul köpenyének a sarkát. 6Dávidnak azonban megindult a szíve, miután levágta Saul köpenyének a sarkát, 7és ezt mondta embereinek: Mentsen meg az Úr attól, hogy ilyen dolgot kövessek el az én uram, az Úr fölkentje ellen, és kezet emeljek ellene, hiszen az Úr fölkentje ő! 8Így beszélte le Dávid az embereit, és nem engedte meg, hogy Saulra támadjanak. Saul pedig elindult a barlangból, és útjára ment. 9Ezután Dávid is fölkelt, kiment a barlangból, és így kiáltott Saul után: Uram király! Saul hátratekintett, Dávid arccal a földre hajolt, és leborult előtte. 10Akkor ezt mondta Dávid Saulnak: Miért hallgatsz az olyan emberek szavára, akik azt mondják, hogy Dávid a vesztedre tör?! 11Hiszen most a saját szemeddel láthattad, hogy kezembe adott az Úr a barlangban. Mondták is, hogy öljelek meg, de én megszántalak, és ezt mondtam: Nem emelek kezet az én uramra, mert az Úr fölkentje ő. 12Nézd csak, atyám, itt van a köpenyed sarka a kezemben. Amikor levágtam a köpenyed sarkát, nem gyilkoltalak meg. Értsd meg ebből, és lásd be, hogy nem akarok semmi rosszat vagy hűtlenséget elkövetni ellened, és nem vétkeztem ellened, bár te üldözöl engem, hogy elvedd az életemet. 13Az Úr tegyen igazságot köztünk, az Úr álljon értem bosszút rajtad, de én nem emelek rád kezet. 14Ahogyan az ősi példabeszéd mondja: Gonoszoktól gonoszság ered, de én nem emelek rád kezet. 15Ki ellen vonult ki Izráel királya? Kit üldözöl? Egy döglött kutyát vagy egy árva bolhát? 16Legyen azért az Úr a bíró, és tegyen igazságot köztünk! Vizsgálja meg, és perelje peremet, és szolgáltasson nekem igazságot veled szemben! 17Amikor befejezte Dávid Saulhoz intézett szavait, megkérdezte Saul: A te hangod ez, Dávid fiam? És Saul hangosan sírni kezdett. 18Azután ezt mondta Dávidnak: Te igazabb vagy nálam, mert te jól bántál velem, bár én rosszul bántam veled. 19Te most tudtomra adtad, milyen jót tettél velem: az Úr a kezedbe adott, és mégsem öltél meg. 20Ha valaki rátalál ellenségére, sértetlenül bocsátja-e útjára? Jóval fizessen neked az Úr azért, amit ma tettél velem! 21Mert magam is tudom, hogy te biztosan király leszel, és általad virágzik fel Izráel királysága. 22Esküdj meg most az Úrra, hogy nem irtod ki utódaimat, és nem törlöd ki nevemet nemzetségemből. 23Dávid megesküdött Saulnak. Saul akkor hazament, Dávid pedig embereivel együtt fölment a sziklavárba.
Dávidnak egyszerű lett volna a védtelen Saullal szemben győzni (4–5). Ám tudta, hogy eddig is az Úr volt minden győzelme mögött. Isten embereit olykor megkísérti, hogy az életkérdéseket úgy oldják meg, ahogy a helyzet kínálja. Isten útja azonban néha más. Ne a kínálkozó helyzetekkel legyen dolgunk, amelyek megoldhatnának bizonyos kérdéseket számunkra, hanem Istennel.

RÉ 89 MRÉ 89

„…a templomnál is nagyobb van itt…” (Mt 12,1–8) Mt 12,1–8

1. Amikor az ember „éhes”, és sokféleképpen lehet éhes, akkor elkezdi tépdesni a kalászokat. Még Jézus tanítványai sem tudták türtőztetni magukat, a szent napon sem, mert az éhség legyőzte őket (1).
2. A farizeusokat nem érdekelte az emberi szükség, könyörtelenül odacsaptak az éhezőknek, azzal, hogy „nem szabad”, majd jelentették a parancs megszegését (2).
3. Igazi evangélium következik ezután, valami egészen más, mint amit eddig megszokott a világ, és amit máig nem tudott befogadni: egyetlen parancs létezik az Isten és az ember szeretete, és a kettő valójában egy. Jézus, Dávid esete mellett (1Sámuel 21,1) a papok szolgálatát említi igazolásként (3-5).[1]
4. Isten irgalmassága felette áll minden szent rendelkezésnek. Jézus Krisztus itt isteni teljhatalommal jelenti ki azt, ami kedves Istennek: irgalmasság és nem áldozat, szeretet és utána templom. Ő mondja ezt, aki Úr, Ura a parancsoknak is, Ura minden templomozásnak, vallásos gyakorlatnak, kegyességnek. Nagyobb Ő a „templomnál” (6). Ezért nincs vita, nincs „de” (6-7).


[1] Dávid is bement a templomba éhes csapatával, Ahimelek pap pedig irgalmasságot cselekedett velük, enni adott nekik a papok szent kenyeréből. A papok, a templomban, a templomi szolgálat végzése közben, valójában megszegik a szombatot; mert ha szó szerint vesszük a törvényt, mint a farizeusok, akkor valójában erről van szó. A papoknak a templomért meg kell szegniük a törvény betűit (3-5).