előző nap
következő nap

„Isten... eltávozott tőlem, és nem felel" 1Sám 28

1Abban az időben a filiszteusok összevonták csapataikat egy seregbe, hogy megütközzenek Izráellel. Ákis ezt mondta Dávidnak: Tudd meg, hogy velem együtt neked is hadba kell vonulnod embereiddel együtt! 2Dávid ezt felelte Ákisnak: Akkor te már azt is tudod, hogy mit kell tennie szolgádnak. Ákis ezt mondta Dávidnak: Úgy van! Testőrömmé teszlek az egész időre. 3Közben meghalt Sámuel, meggyászolta egész Izráel, és eltemették városában, Rámában. Saul pedig eltávolította az országból a halottidézőket és jövendőmondókat. 4A filiszteusok tehát összegyűltek, benyomultak, és tábort ütöttek Súnem mellett. Saul is összegyűjtötte egész Izráelt, és tábort ütött Gilbóánál. 5Amikor azonban Saul meglátta a filiszteusok táborát, megijedt, és igen megrettent a szíve. 6Megkérdezte Saul az Urat, de az Úr nem válaszolt neki sem álomban, sem az úrímmal, sem a próféták által.
7Akkor ezt mondta Saul a szolgáinak: Keressetek nekem egy halottidéző asszonyt! Elmegyek hozzá, és őt kérdezem meg. Szolgái ezt felelték neki: Van itt Éndórban egy halottidéző asszony. 8Saul ekkor elváltoztatta magát, más ruhát vett magára, és elment két emberével. Amikor éjjel odaértek az asszonyhoz, ezt mondta: Jövendölj nekem halottidézéssel, és idézd meg nekem, akit mondok neked! 9De az asszony ezt felelte: Magad is tudod, mit tett Saul. Kiirtotta az országból a halottidézőket és a jövendőmondókat. Miért akarsz csapdába ejteni és megöletni engem? 10De megesküdött neki Saul az Úrra, és ezt mondta: Az élő Úrra mondom, hogy nem ér téged büntetés emiatt. 11Az asszony ekkor megkérdezte: Kit idézzek föl neked? Ő így felelt: Sámuelt idézd föl nekem! 12Amikor az asszony meglátta Sámuelt, hangosan felkiáltott, és ezt mondta Saulnak: Miért csaltál meg, hiszen te vagy Saul!? 13De a király ezt mondta neki: Ne félj! Mit láttál? Az asszony ezt felelte Saulnak: Isten-félét látok feljönni a földből. 14Saul megkérdezte tőle: Milyen az alakja? Az asszony így felelt: Egy vén ember jön fölfelé palástba burkolózva. Ebből megtudta Saul, hogy Sámuel az; ezért arccal a földig hajolt, és leborult előtte. 15Sámuel ezt mondta Saulnak: Miért háborgattál, és idéztél fel engem? Saul így felelt: Igen nagy bajban vagyok. Megtámadtak a filiszteusok; az Isten pedig eltávozott tőlem, és nem felel többé sem próféták által, sem álomban. Téged hívtalak tehát, hogy tudasd velem, mit kell tennem. 16De Sámuel ezt mondta: Miért kérdezel engem, ha az Úr eltávozott tőled, és ellenségeddé lett?! 17Úgy cselekedett az Úr, ahogyan általam megmondta: kiragadta kezedből a királyságot az Úr, és másnak, Dávidnak adta. 18Mivel nem hallgattál az Úr szavára, és nem hajtottad végre az ő fölgerjedt haragját Amálékon, azért bánik most veled így az Úr. 19Sőt az Úr veled együtt Izráelt is a filiszteusok kezébe adja, te pedig holnap fiaiddal együtt nálam leszel. Még Izráel táborát is a filiszteusok kezébe adja az Úr. 20Ekkor Saul hirtelen egész hosszában a földre zuhant, annyira megrémült Sámuel szavaitól. Semmi erő sem volt benne, mert egész nap és egész éjjel nem evett semmit. 21Az asszony pedig odament Saulhoz, és látva, hogy nagyon megrémült, ezt mondta neki: Látod, szolgálóleányod hallgatott szavadra. Kockára tettem az életemet, és megfogadtam a szavadat, amit mondtál nekem. 22Most azért te is hallgass szolgálóleányod szavára! Hadd tegyek eléd egy falat kenyeret, és egyél, hogy legyen erőd, amikor útra kelsz. 23Ő azonban vonakodott, és ezt mondta: Nem eszem. De szolgái, sőt az asszony is addig unszolták, míg végre hallgatott a szavukra, fölkelt a földről, és az ágyra ült. 24Volt az asszony házánál egy hízott borjú, sietve levágta, majd lisztet vett, meggyúrta, és megsütötte kovásztalan lepénynek. 25Ezt vitte Saulnak és szolgáinak, és azok ettek. Azután fölkeltek, és elmentek még azon az éjszakán.
„Isten... eltávozott tőlem, és nem felel..."(15) – gyakran halljuk keserű kifakadásként ma is sokak szájából. Erre hivatkozva fordulnak hamis reménységgel az okkultizmushoz, sötét praktikákhoz, a lelküket elkábító, majd tönkretevő üzelmekhez. Onnan várnak választ olyan kérdésekre, amelyekre Istennek világos válasza van, ha hallgatunk rá! Isten nem azért van távol, mert ő hagy el bárkit is. A tévútra került ember a saját maga által előidézett helyzet miatt érzi, hogy messzire került tőle!

RÉ 485 MRÉ 279

„…kiment a magvető vetni…” (Mt 13,1–9) Mt 13,1–9

1. A magvető kimegy vetni. A feladata ez, menjen ki és vessen, hintse a magot, tegye a dolgát, hűséggel, fáradhatatlanul. A többi nem az Ő dolga.
2. A magvető a magot vesse. Ne követ, hanem magot vessen, amelyből élet sarjadhat. Igét hirdessünk, Isten országának evangéliumát hirdessük!
3. A magvető mindenhová vesse a magot. Nem tehet különbséget, útszélre, sziklás helyre, tövisek közé is szórja! Jézus korában először vetettek, és utána szántották be a magot a földbe. A magvető tehát nem tudhatta, hogy mi lesz a mag sorsa a szántás után, hol alakul ki a régi barázda helyett a kitaposott út, hol mutat az eke sziklát, hol gazosodik fel a szántóföld. A magvető feladata annyi volt, hogy hintse a magot, mindenhová hintse. Már a mag gondozása sem volt minden esetben az ő feladata.
4. A magvető akkor vessen, amikor magvetés ideje van. Akkor azonban fáradhatatlanul. Lehet tehát az igehirdetőnek, egyházi munkásnak is pihenni, töltekezni, nem mindig van magvetés ideje. Jó lenne ezt is komolyan venni.
5. A magvetés eredménye nem a magvető, de nem is a vetést gondozók kezében van. Nem kell aggódni, csak a dolgunkat tenni.