"Hiszen az Úr mondta Dávidnak: Szolgámnak, Dávidnak a kezével szabadítom meg népemet..."
Sám 3,1–21
1Hosszúra nyúlt a háború Saul háza és Dávid háza között. Dávid egyre jobban erősödött, Saul háza pedig egyre jobban gyengült. 2Dávidnak Hebrónban ezek a fiai születtek: elsőszülöttje Amnón volt, a jezréeli Ahinóam fia, 3a második Kileáb, Abigailnak, a karmeli Nábál volt feleségének a fia, a harmadik Absolon, Maaká fia, aki Gesúr királyának, Talmajnak a leánya volt, 4a negyedik Adónijjá, Haggít fia, az ötödik Sefatjá, Abitál fia, 5a hatodik Jitreám, Eglának, Dávid feleségének a fia. Ezek születtek Dávidnak Hebrónban. 6Míg a hadakozás tartott Saul háza és Dávid háza között, Abnér erősen kitartott Saul háza mellett. 7De volt Saulnak egy Ricpá nevű másodrangú felesége, aki Ajjá leánya volt. Egyszer ezt mondta Ísbóset Abnérnak: Miért mentél be apám másodrangú feleségéhez?! 8Abnér nagy haragra lobbant Ísbóset beszéde miatt, és ezt mondta: Hát a júdai kutyák feje vagyok én? Amikor én hűségesen bánok apádnak, Saulnak a háza népével, rokonságával és híveivel, téged sem engedtelek Dávid kezébe jutni, akkor te számon kéred bűnömet ezzel az asszonnyal? 9Úgy segítse meg az Isten Abnért most és ezután is, ahogyan én is megteszem azt, amit esküvel ígért meg az Úr Dávidnak: 10Elveszem a királyságot Saul házától, és felállítom Dávid trónját Izráelben és Júdában Dántól Beérsebáig. 11Ísbóset semmit sem mert felelni Abnérnak, mert félt tőle. 12Követeket küldött azért Abnér Dávidhoz, hogy ezt mondják a nevében: Kié az ország? Köss velem szövetséget, én is veled leszek, és hozzád fordítom egész Izráelt. 13Dávid ezt felelte: Jó, én szövetséget kötök veled. De egy dolgot kérek tőled: nem jelenhetsz meg előttem, ha el nem hozod Míkalt, Saul leányát, amikor eljössz és megjelensz előttem. 14És követeket küldött Dávid Ísbósethez, Saul fiához ezzel az üzenettel: Add vissza a feleségemet, Míkalt, akit száz filiszteus előbőrével jegyeztem el! 15Elküldött érte Ísbóset, és elvette Paltiéltól, a férjétől, Lais fiától. 16Vele ment a férje is Bahúrimig, egyre siratva őt. Ott aztán ezt mondta neki Abnér: Eredj vissza! És ő visszatért. 17Azután megbeszélést tartott Abnér Izráel véneivel, és ezt mondta: Már azelőtt is azt akartátok, hogy Dávid legyen a királyotok. 18Most azért cselekedjetek! Hiszen az Úr mondta Dávidnak: Szolgámnak, Dávidnak a kezével szabadítom meg népemet, Izráelt, a filiszteusoknak és minden ellenségüknek a hatalmából. 19Azután a benjáminiakkal is beszélt Abnér, és elment Abnér Hebrónba, hogy Dáviddal is megbeszélje mindazt, amit Izráel és Benjámin egész háza jónak látott. 20Amikor Abnér húsz emberével együtt megérkezett Dávidhoz Hebrónba, lakomát készített Dávid Abnérnak és embereinek. 21Abnér ezt mondta Dávidnak: Elindulok és elmegyek, hogy idegyűjtsem egész Izráelt az én uram, királyom elé. Kössenek veled szövetséget, és légy király mindazon, amit csak kívánsz. Ezzel elbocsátotta Dávid Abnért, és ő elment békével.
Jézus Názáretben is tanított az Isten országáról. Az otthoniakat tanítani a legnehezebb. Otthon mi csupán jelen vagyunk, egy rokoni látogatást teszünk, Jézus azonban életre tanítja a sajátjait is. A názáretiek ismerték Jézust és családját (55-56), elismerték Jézus bölcsességét, csodatevő erejét (54), de nem ismerték fel, hogy Ő az Isten által megígért Szabadító. Megbotránkoztak Jézusban, azaz nem hittek benne, mást vártak, „nagyobbat”, „ismeretlent”, egy olyan valakit, aki a világban is hatalmas, és „igazságosan” eldönti a dolgokat, természetesen az ő javukra. Jézus Krisztus nem ilyen volt, nem elégítette ki az emberi várakozásokat, mert Isten akarata egészen más volt. A megbotránkozás az (57), hogy nem egyezik az emberi elképzelés az Isten akaratával, és az ember a saját elképzelései oldalára áll, még Isten ellenében is. Boldog az ember, aki nem botránkozik meg Jézusban, hanem hiszi, hogy Ő az Isten Fia, Megváltó, üdvösség adója (Máté 11,6).