"És megértette az egész nép, egész Izráel, hogy nem a királytól eredt Abnérnak, Nér fiának a megölése."
2Sám 3,22–39
22Éppen akkor jöttek meg portyázásukból Dávid szolgái meg Jóáb, sok zsákmányt hozva magukkal, amikor Abnér már nem volt Dávidnál Hebrónban, mert elbocsátotta őt, és elment békével. 23Amikor Jóáb és egész serege megérkezett, jelentették Jóábnak, hogy Abnér, Nér fia itt járt a királynál, de ő elbocsátotta, és elment békével. 24Jóáb bement a királyhoz, és megkérdezte: Mit tettél? Hiszen itt járt nálad Abnér! Miért bocsátottad el, hogy nyugodtan elmenjen?! 25Ismerheted Abnért, Nér fiát! Csak azért jött ide, hogy rászedjen, hogy kiismerje hadmozdulataidat, és mindent megtudjon, amit tenni akarsz. 26Ezzel Jóáb kiment Dávidtól, de követeket küldött Abnér után, és azok visszahozták őt a Szirá kútjától. Dávid azonban nem tudott erről. 27Amikor Abnér visszatért Hebrónba, Jóáb félrevonta őt a kapu belsejében, mintha titokban akarna vele beszélni, és ott hasba döfte. Így halt meg Aszáélnak, Jóáb testvérének a véréért. 28Amikor ezt Dávid később meghallotta, ezt mondta: Örökre ártatlan vagyok országommal együtt az Úr előtt Abnér, Nér fia vérének a kiontásában. 29Szálljon ez Jóáb fejére és egész családjára: ne fogyjon ki Jóáb házából a folyásos, a kiütéses, a mankón járó, a fegyvertől elhulló és a kenyérben szűkölködő! 30Azért gyilkolta meg Abnért Jóáb és testvére, Abisaj, mert az harc közben megölte testvérüket, Aszáélt Gibeónban. 31Akkor Dávid ezt parancsolta Jóábnak és az egész hadinépnek: Szaggassátok meg a ruhátokat, öltözzetek zsákba, és gyászoljátok Abnért! Dávid király pedig a halottvivők után ment. 32Így temették el Abnért Hebrónban. A király hangosan sírt Abnér sírjánál, és sírt az egész hadinép is. 33A király ilyen énekkel siratta el Abnért: Milyen gyalázatos halál jutott Abnérnak! 34Nem volt megkötve kezed, lábad nem volt bilincsbe verve: úgy estél el, mint akit álnokok ejtettek el. Ekkor még jobban siratta őt az egész nép. 35Még aznap eljött az egész nép, hogy étellel erősítsék Dávidot, de Dávid megesküdött, és ezt mondta: Úgy segítsen Isten most és ezután is, hogy naplemente előtt sem kenyeret, sem mást nem eszem! 36Amikor megtudta ezt az egész nép, helyeselte, ahogyan helyeselte az egész nép mindazt, amit a király tett. 37És megértette az egész nép, egész Izráel, hogy nem a királytól eredt Abnérnak, Nér fiának a megölése. 38A király ezt mondta szolgáinak: Tudjátok meg, hogy ma nagy fejedelem esett el Izráelben! 39Én ugyan már fölkent király vagyok, de gyenge; ezek az emberek, Cerújá fiai hatalmasabbak nálam. Megfizet az Úr a gonosztevőnek a maga gonoszsága szerint.
A ma embere nem szívesen hallja azt, hogy „nem szabad”.[1] Amikor Isten mondja, hogy „nem szabad”, akkor azt értünk mondja, és azért mondja, mert azzal nemcsak az Ő dicsőségét csorbítjuk, hanem szenvedést okozunk a másiknak, és bajt hozunk magunkra is. Isten jobban tudja, értünk szól, engedelmesen fogadjuk el, ha azt mondja, hogy „nem szabad”! Ez a figyelmeztetés megállít a lejtőn, megfordulásra, megtérésre hív; ott van benne a korábbi vétkekre vonatkozó kegyelmi ígéret, de a határozott ítélet is, miszerint ha csak egy lépést tovább mész ezen az úton, az a halál.[2] Isten kegyelmének jele, ha megállít az Ő figyelmeztetése, „nem szabad”. Lehetünk és merjünk lenni mi is Isten eszközei mások életében azzal, hogy nyilvánvaló bűnökre kimondjuk, hogy „nem szabad”; ugyanakkor mindig vizsgáljuk meg, hogy indulatos irigységünk mondatja csupán velünk mások boldogabb, örömtelibb életére azt, hogy „nem szabad”, vagy valóban ez az Isten üzenete általunk, egy konkrét, súlyos helyzetben, amelyet gyógyítani akar az Úr!
[1] Megragadott ez az intés: „nem szabad!”. Keresztelő János megintette Heródest, miszerint nem szabad azt tennie, amit tesz (4), mert az istentelen, embertelen és erkölcstelen. Keresztelő János ezért az intésért börtönt szenvedett, majd kivégezték. Jézus Krisztus puszta megjelenése, híre elég volt ahhoz, hogy Heródest, sokféle bűnének emléke nyugtalanná tegye (1).
[2] Nem lehet kettős játékot játszani a bűnnel, visszaélve a kegyelemmel, ahogy ezt Heródes tette egy ideig, hogy nem merte megöletni Keresztelő Jánost, hanem „csak” börtönbe záratta, de közben a saját életén semmit sem változtatott.