8) „…mire való ez a pazarlás?” (Máté 26,1-13)* Vegyük észre, Máté leírása szerint nemcsak Júdás, hanem az összes tanítvány pazarlásnak tartotta a kenet Jézusra öntését, helyette a szegényekről beszéltek (9). Igen, a szegények, mindig lehetőséget adnak a figyelem elterelésére. Itt most Jézusról van szó, az Ő páratlan ügyéről, sőt Ő a szegénykérdést is úgy kezelte, hogy „a szegényeknek az evangélium hirdettetik” (Máté 11,5). Ennél az erkölcsi tanításnál azonban sokkal többről van itt szó: Jézus Krisztus teológiai magasságokba emeli az asszony tettét, mert úgy értelmezi azt, hogy közel van, itt van már megváltásunk órája (10-13). Ahol csak az evangéliumot hirdetik, ott erről az asszonyról is megemlékeznek, hangsúlyozza a mi Urunk; de jó tudni, hogy az evangélium lényege éppen ez, megmaradunk, nemcsak az emlékezetünk, mi magunk – kenjük meg bátran az Urat mindenünkkel, amink van, hirdessük, hogy Ő az Úr, még a halál felett is. A halál mindent visz, amit megtartunk magunknak; Jézus Krisztus mindent ad, ha el tudjuk engedni dolgainkat, a belé vetett bizalmunk jeleként. **

* Egy asszony, János evangélista szerint a bethániai Mária (János 12,1-11) drága kenettel kente meg Jézust, ráöntve a kenetet annak fejére, amikor a közös étkezés során, az asztalnál ült (7). Lám Jézus a halála előtt is asztalközösségben volt „leprásokkal”, a poklos Simon házában (6). Minden ilyen asztalközösség az eljövendő örömöt, teljes gyógyulást hitte és ünnepelte. János szerint 300 dénár értékű volt ez a kenet (János 12,5). Egy évi akkori teljes átlagkeresetről volt szó, ami összegyűjtve a szegényebbek teljes vagyonát is jelenthette. Ez az asszony akkor odaadta minden kincsét Jézusért. Ez az elengedés tudománya, az Istennel való élő kapcsolat kezdete. Megrettenhetünk, mert itt látjuk, hogy valójában milyen gyenge a mi hitünk - alig tudunk valamit is elengedni az Úrért; sőt, egyáltalán nem tudunk elengedni, lemondani, örömmel adni; nem törekedni, nem szerezni, alul maradni, kudarcot szenvedni. Aki ad az illatozik, ahogy itt megtelt a kenet illatával a ház (János 12,3).

** egy alabástrom szelencében őrzött, egy fontnyi, 300 dénár értékű nárdus kenetről van szó.

Az alabástrom egy áttetsző, finom szemcséjű, márványhoz hasonló, de annál puhább gipsz.

Egy font kb. fél kiló.

300 dénár akkori viszonyok között egy évi átlagkereset, megtakarítva szegényeknél akár a teljes vagyont is jelenthette.

A nárdus kenet: a nárdus Indiában honos növény, amelynek gyökeréből illatos olajat és kenőcsöt készítenek.

Bethánia: Az Úr Jézus Krisztus, életének utolsó éjszakáit a keresztre feszítés előtt Bethániában töltötte, amely Jeruzsálemtől keletre feküdt, az Olajfák hegyének déli lankáin.