előző nap
következő nap

"Én most rád támadok" Náh 3

1Jaj a vérontó városnak! Csupa hazugsággal és rablással van tele, nincs vége a zsákmányszerzésnek. 2Hangzik az ostorcsattogás és a kerékdübörgés, lovak dobognak, harci kocsik robognak, 3lovak ágaskodnak, kardok ragyognak, dárdák villognak, tömérdek a sebesült, rengeteg a hulla, számtalan a holttest, botladoznak a hullákban. 4Mert rengeteget paráználkodott ez a parázna, szépséges és bűbájos asszony, aki népeket ejtett rabul paráznaságával, és nemzetségeket bűbájával. 5Én most rád támadok – így szól a Seregek Ura –, ruhádat az arcodra borítom, megmutatom meztelenségedet a népeknek, gyalázatodat az országoknak! 6Szemetet szórok rád, gyalázatossá teszlek, és pellengérre állítlak.7Aki csak lát, menekül tőled, és ezt mondja: Elpusztult Ninive! Ki sajnálja? Hol találok olyanokat, akik részvéttel vannak iránta?8Jobb vagy-e Nó-Ámónnál, mely a Nílus ágai közt terül el? Víz veszi körül, hadereje a tenger, tenger a várfala.9Etiópia és Egyiptom révén végtelen erős volt, Pút és Líbia segítette.10Mégis számkivetésbe, fogságba kellett mennie. Csecsemőit is falhoz verték az utcasarkokon. Előkelőire sorsot vetettek, főrangú embereit mind bilincsbe verték. 11Te is lerészegedsz majd, elveszted eszedet, te is keresed majd a menedéket az ellenség elől! 12Minden erődöd olyan, mint a fügefa korai gyümölcse: aki enni akar, csak megrázza, és a füge a szájába hull. 13Harcosaid olyanok, mint az asszonyok. Országod kapui az ellenség előtt tárva-nyitva állnak, záraidat tűz pusztítja el. 14Gyűjts vizet az ostrom idejére, javítsd ki erődeidet! Dagaszd a sarat, taposd az agyagot, készíts téglát! 15Mindjárt megemészt téged a tűz, kiirt a fegyver, megesz, mint a sáska, ha annyian vagytok is, mint a sáskák, annyian, mint a szöcskék! 16Ha kalmáraid többen volnának is, mint az ég csillagai: „Megvedlik a sáska, és elrepül!" 17Tisztviselőd annyi van, mint a sáska, írnokod, mint a sáskaraj, hideg időben a falakon tanyáznak, de ha kisüt a nap, odébb állnak: senki sem tudja, hova lettek. 18Alszanak már pásztoraid, Asszíria királya! Nyugosznak előkelőid. Elszéledt néped a hegyeken, nincs, aki összegyűjtse. 19Nincs enyhülés bajodra, sebed gyógyíthatatlan. Akik híredet hallják, mind tapsolnak, mert van-e, akin nem gázolt át örökös gonoszságod?!
Az Úr igazságos! Az erőszakosnak erőszakot kell elszenvednie: vérontás a vérontó városban! A csalók, bűbájosok, varázslók szemfényvesztés áldozatává válnak! A gonosz, erőszakos bűnöst senki nem sajnálja, inkább örülnek, hogy megszabadultak tőle. Akik a sikerben mellette voltak, és annak haszonélvezői lettek, most hirtelen eltűnnek. Isten nem nézi el a végtelenségig az istentelenek uralmát. Ő a mi szabadító Istenünk, aki harcol értünk!

RÉ 192 MRÉ 330

„Ő azonban tagadta mindenki előtt…” (Mt 26,69–75) Mt 26,69–75

(70) „Ő azonban tagadta mindenki előtt…” (Máté 26,69-75) Péter tagadása minden mai tanítványt is alázatra int. Persze egyedül Péter volt abban a helyzetben, hogy szavakkal is megtagadja Urát, hiszen egyedül ő követte a főpap udvaráig, míg a többiek mind elfutottak (56). A félelem kiforgatja az embert, legszentebb ügyét is megtagadhatja. Amikor Péter pünkösdkor vette a Szentlelket, és Isten Lelke teljesen betöltötte őt, onnantól kezdve nem félt, illetve bizonyosan félt, mert nincs ember félelem nélkül, de Isten Lelke megerősítette őt arra, hogy ne legyen úrrá rajta és ne látszódjon rajta a félelem: attól kezdve nem a félelem, hanem Isten Lelke irányította. „Jővel Szentlélek Úr Isten, töltsd be szíveinket!” (370. dicséret) Isten Lelke, úgy tölts be minket, ahogy a víz a medrét, nincs ott egy picinyke hely sem, ami ne lenne vizes: teljesen tölts el (Mikeás 3,8). Péter keserves sírása már ezért a pünkösdért könyörög.