(18) „Tudta ugyanis, hogy Jézust irigységből szolgáltatták ki neki.” (Máté 27,11-18) Irigység – a bűn testet öltése, amely minden tettünk mögött ott rejtőzik, amikor a másik ellen fordulunk, és mindenre képessé tehet bennünket. Régóta figyelem, ahogy az emberek valami nemes ügy, vagy igazságot képviselő paragrafus mögé rejtőznek, hogy a saját irigységük gyilkos indulatának érvényt szerezzenek. Valójában nem az igazság, hanem az irigység hajtja őket, néha döbbenetes indulattal és habzó szájjal. Nem volt ez másként Jézus ügyében sem. A főpapok, a vének, a vallási hatalom hivatalos birtokosai irigy tehetetlenséggel szemlélték Jézus valóságos, életet szolgáló, szelíd hatalmát. Jézus nem bocsátkozott vitába, mert benne nem volt irigység (12-14). Akiben nincs irigység, az éles helyzetekben hallgat, tűr, nem vág vissza. Ám nem elég átlátni az irigy embereken; és nem elég látni az ember Jézus tisztaságát, hanem Őt, mint Megváltót kell befogadni – akkor az ember a saját életét, pozícióját, mindenét átadja annak az Úrnak; aki nemcsak kivehet a szívünkből minden irigységet, hanem sokszorosát adja vissza annak, amit mi odaadtunk Őneki: romlott életünk helyett új életet, odaát pedig az örök életet.