"... nincs nyugalmam..." Jób 3
3Vesszen el a nap, amelyen születtem, az éjszaka, mely tudta, hogy fiú fogant!
4Legyen sötét az a nap, ne törődjék vele Isten odafönt, ne ragyogjon rajta napsugár!
5Vegye birtokba sötétség, a halál árnyéka, lakozzék rajta felhő, nappal is sötétség tegye rémessé!
6Azt az éjszakát vak sötétség ragadja el! Ne kerüljön az év napjai közé, ne számítsák bele a hónapok számába!
7Legyen az az éjszaka meddő, ne legyen akkor ujjongás!
8Rontsák meg, akik képesek megátkozni a nappalt, felingerelni a Leviátánt.
9Sötétüljenek el annak alkonyatán a csillagok, hiába várjon világosságra, ne lássa meg a hajnal sugarait,
10mert nem zárta be anyám méhének ajtaját, és nem rejtette el szemem elől a nyomorúságot!
11Miért nem haltam meg, mikor megszülettem? Miért nem múltam ki, mikor anyám méhéből kijöttem?
12Miért is vettek engem térdre, és emlőkre, hogy szopjak?
13Akkor most feküdnék, és békén lennék. Akkor aludnék, és nyugalmam volna,
14a föld királyaival és tanácsosaival, kik kőhalmokat építettek maguknak,
15vagy a fejedelmekkel, akiknek aranyuk van, és ezüsttel töltötték meg házaikat.
16Vagy miért nem lettem olyan, mint az elásott koraszülött, mint a világosságot nem látott csecsemők?
17Ott megszűnik a bűnösök nyugtalansága, megnyugszanak, akiknek erejük ellankadt.
18A foglyok ott mindnyájan nyugton vannak, nem hallják a hajcsárok hangját.
19Egyforma ott a kicsiny és a nagy, és a rabszolga megszabadul urától.
20Miért is ad világosságot a nyomorultnak, és életet a megkeseredett lelkűeknek,
21akik várják a halált, de hiába, pedig jobban keresik, mint a rejtett kincset,
22akik ujjongva örülnek, örvendeznek, ha megtalálták a sírt;
23az útvesztőbe jutott embernek, akit Isten kerített be?
24Mert mielőtt eszem, sóhajtozom, kitör belőlem az ordítás, mint a vízfolyás.
25Mert amitől leginkább rettegtem, az jött rám, amitől remegtem, az ért utol engem.
26Nincs pihenésem, se csendességem, nincs nyugalmam, remegés jön rám.
„Miért nem haltam meg, mikor megszülettem? Miért nem múltam ki, mikor anyám méhéből kijöttem?" (11). A Jób szívéből fel
törő „miértek" sorozata jelzi, hogy milyen mély lelki válságba került. Gyakran kérdezik ma is, hogy a keresztyén ember is eshet ilyen mély depresszióba? Bizony eshet! Jób keserű kérdéseit Istennek tette fel, aki kicsit később ugyan, de olyan választ adott, amitől Jób testileg és lelkileg is meggyógyult. Te kit szoktál kérdezni, mikor elkeseredsz? Ha Istent, ő gyógyító választ fog adni.
RÉ 6, MRÉ 6
„…kilehelte lelkét…” (Máté 27,45-56) Máté 27,45-56
(50) „…kilehelte lelkét…” (Máté 27,45-56)* Itt, a kereszten lesz nyilvánvaló Jézus Krisztus küldetése, kiáltásában: „én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?” (46) Ez a kárhozat: az Istentől elhagyatottság állapotának szörnyűsége. Ez valójában az ember alapállapota, nyomorúsága, valóságos baja, hogy Isten nélkül mindig ilyen mélyen van. Jézus Krisztus megjárta ezt, emberlétünk legmélyebb pontját is. Ez az aláhajlás az Isten megváltó szeretete. Ezen a szereteten az sem változtat, hogy vannak, akik az utolsó pillanatig kigúnyolják (47-49), és még gyermekkorban tanult imádságát (Zsoltárok 22,1), kínjában kilehelt szavait is félreértik (Éli helyett Illést értenek). Döbbenetes ez az isteni szeretet, amely elmegy a legvégsőkig, a velejéig, az utolsó percig romlott emberért, értünk.
* A kereszt titka. – 1. Itt lesz valóságossá az ember állapota, félelmetes sötétség, nappal is, dél és három között is, az egész földön, mindenhol, nincs kivétel (45). – 2. Itt lesz nyilvánvaló Jézus Krisztus küldetése, kiáltásában: „én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?” (46) Ez a kárhozat: az Istentől elhagyatottság állapotának szörnyűsége. Ez valójában az ember alapállapota, nyomorúsága, valóságos baja, hogy Isten nélkül mindig ilyen mélyen van. Jézus Krisztus megjárta ezt, emberlétünk legmélyebb pontját is. Ez az aláhajlás az Isten megváltó szeretete. Ezen a szereteten az sem változtat, hogy vannak, akik az utolsó pillanatig kigúnyolják (47-49), és még gyermekkorban tanult imádságát (Zsoltárok 22,1), kínjában kilehelt szavait is félreértik (Éli helyett Illést értenek). Döbbenetes ez az isteni szeretet, amely elmegy a legvégsőkig, a velejéig, az utolsó percig romlott emberért. – 3. Amikor Jézus Krisztus kilehelte lelkét (50), három jelentőségteljes esemény történt. A templom kárpitja, felülről (!) lefelé kettéhasadt (51): újból van út Istenhez. Az egész teremtett világmindenség beleremegett, még a sziklák is meghasadtak (51): új teremtés kezdődik. A sírok megnyíltak (52): örök életünk van. – 4. Nem marad más hátra, csak az egyetlen felismerés, amit a pogány római százados vall meg hittel: Jézus Krisztus, Isten Fia, Megváltó (54). Boldog, választott az, aki erre a felismerésre eljutott már. Aki pedig egyelőre távolról szemléli a nagypénteki eseményeket, az is jöhet közelebb (55-56). De halálban marad, aki végleg kívül marad!